Létezik olyan, hogy valakinek két anyanyelve legyen?

12: szerintem ez nem állja meg a helyét. Mondjuk a saját példám: abszolút magyar az anyanyelvem. De külföldön élek. A munkám kizárólag angolul megy, így ha a munkámról gondolkodok, azt magamban is angolul teszem. Eközben a hétköznapokban németül beszélek, ha olyan szitukról gondolkodom, amik német nyelvi környezetben történtek, akkor németül gondolkodom. Vagy ha egész nap ilyen környezetben vagyok, akkor utána nagyjából bármin németül gondolkodok, még úgy is álmodok.

Persze esetemben egyértelműen a magyar a domináns.

De azt feltételezem, hogy akik többnyelvű környezetben nőnek fel, azok több nyelven is gondolkodnak.

12-es: nagyon nagy tévedés, amit állítasz.

Az eredeti anyanyelvem magyar, de amikor német területen éltem tizen-évekig, akkor csak németül gondolkodtam otthon is, söt németül álmodtam, a magyar kifejezetten háttérbe szorult.

Most több mint egy évtizede angol nyelvü helyen élek, dolgozom, és most angolul gondolkodom, egyszerüen, mert ezt használom a nap/hét/hónap/év nagy részében.

Szóval az adottt környezettöl, lakhelytöl függ inkább, melyik nyelv az, amin gondolkodik valaki, és ez a körülményektöl függen változni is tud.

#12

Ez így nem igaz. Nekem a magyar az anyanyelvem és amíg Magyarországon éltem, akkor is számtalanszor kaptam magamat azon, hogy angolul gondolkozok. Vagy azért, mert olyan témával foglalkoztam, amivel elsősorban angolul szoktam törődni (például könyvek és filmek) vagy azért, mert az angol nyelvezet és szókincs könnyebben és gyorsabban jött (például a tanulmányaim miatt a szakszavak). Amióta Olaszországban élek, ugyanez a helyzet, számtalanor kezdek el magamban is olaszul gondolkozni, mert néha egyszerűen így jön.

A párom, akinek ugye az olasz és az angol is az anyanyelve, ugyanez. Amikor a párom nagyon mélyen elmerül valamiben és hirtelen megszólítom, akkor ugyanannyi az esélye, hogy "What?"-tal válaszol, minthogy "Che cosa?"-val. Általában annyi mondható el, hogyha Skóciában vagyunk, az előbbi a gyakori, míg ha Olaszországban, akkor az utóbbi. Ezeken kívül pedig teljesen vegyes.

Egy nagyon jó magántanárnőm, aki mögött ötvenöt év nyelvtanítási tapasztalat van, mondta, hogy kettő olyan dolog van, amit az ember mindig az anyanyelvén csinál: számolás és káromkodás. Ez a páromnál és nálam abszolút megfigyelhető: én ezeket mindig magyarul csinálom, a páromnál vagy olaszul, vagy angolul, elsősorban ez is attól függ, hogy melyik országban vagyunk, de ez sem állandó dolog.

(#2, #3)

Attól is függ, hol él egy ilyen család. Ha otthon az adott állam nyelvét beszélik, akkor az lesz erösebb, ha a másikat, akkor egyforma marad.

Nálunk otthon magyarul beszélünk, mindenhol máshol németet hallanak, de így megmaradt nekik a magyar is tökéletesen.