Miért alakult ki a magyar nyelvről az a sztereotípia, hogy nagyon nehéz nyelv?

"Például, akinek hindi az anyanyelve, az hamarabb meg fog tanulni szankszritül, mint akinek olasz. Hova küldjem a számlaszámom?"

Sehova, mert nincs így. Semmit nem tudsz se a hindiről, se a szanszkritról, igaz? :)

"Pont erről írtam tegnap a 12:33-as, nincs abszolút nehézségi fok, az a beszélő anyanyelvétől függ."

Néhány kivételes esetben, persze. De ha ezektől eltekintünk, és kizárjuk a szomszéd nyelveket, akkor felállítható a nehézségi fok. Tehát pl. a portugált nem a spanyol felől közelítjük meg, hanem a másik 2900 nyelv felől, ami nem áll rokonságban a portugállal, akkor látjuk, hogy objektíve milyen nehéz egy másik nyelvhez képest.

"De pl. egy héber beszélő számára lehet, hogy ugyannyi óra elegendő az arabból is, mint az angolból, hiszen a héber aránylag közeli rokonságban van az arabbal."

Azonos nyelvcsaládba tartozás =/= "aránylag közeli rokonság". Te se tanulnál meg hamarabb finnül, mint angolul, ezt garantálom neked. A héber és az arab is ilyen.

"Sőt, azt sem tudod objektíven meghatározni, hogy mi számít "közeli" nyelvnek – már csak ezért is csorbát szenved az objektivitás."

Dehogynem, mi sem egyszerűbb ennél: földrajzi közelség + azonos nyelvcsaládba tartozás + szókincs bizonyos mértékű (legyen mondjuk 80%) átfedése. Elég objektív? És ezt le lehet bontani százalékokra és kilométerekre.

Azért nem értek veled egyet, mert nagyon kevés a kivétel. Ez most valami olyasmi, mintha azt mondanád, hogy a madárfajok között nem lehet színskála szerinti besorolást csinálni, mert vannak alfajok meg területi színváltozatok, amik majdnem ugyanolyanok, csak a fejtető színe eltér, meg a tollazat fakóbb valamivel, vagy mert van két faj, mondjuk a barátcinege meg a kormos cinege, ami ránézésre teljesen ugyanolyan. Oké, de ettől még a cinegefélék en bloc elég élesen eltérnek mondjuk papagájoktól.

Attól, hogy vannak dialektusok, dialektuskontinuumok meg egymással nagyon közeli rokon nyelvek, attól még igaz, hogy ha ezek ezer kilométeres körzetén kívüli nyelvek beszélőinek kiadod, hogy 6 hónap alatt jussanak el valamilyen szintre napi két óra tanulással indonézből meg izlandiból, akkor mindenki az indonézben fog gyorsabban haladni. Nem tudom egyébként, hogy miért izzadnak annyit a nyelvészek azért, hogy ezt cáfolják (tudom, hogy így van, én is jártam az nytudra). Valszeg valami egyenjogúság-érzék mondatja velük ösztönösen azt, hogy az úgy KELL, hogy legyen, hogy minden nyelv egyforma nehéz "csak máshol van a nehézség" a haiti kreolban meg az inuitban. Lóf*szt, már bocsánat.

Egy angol szónál megtanulod a szóalakot, a kiejtést, és ennyi. Minden más szabályos. Egy német szónál meg kell tanulnod pluszban a névelőt és a többes számot. Egy orosz szónál meg kell tanulnod a hangsúlyparadigmát, és tudnod kell ragozni a szót. Egyszerűen formagazdagabb, bonyolultabb morfológiájú az orosz nyelv (meg úgy általában a szláv nyelvek), mint az angol, vagy az újlatin nyelvek. Sokkal több paradigmát kell bemagolni. A nyelvtana is bonyolultabb, mert egyszerűen vastagabb egy orosz vagy német vagy latin nyelvtankönyv, mint egy angol.

Azt szoktam mondani, hogy olyan a nyelv, mint a mértékegységrendszer. A kifejezett mennyiség mindig ugyanaz, de nem mindegy, hogy mérföld-yard-hüvelyk rendszerben fejezed ki, ahol mindig számolgathatod a váltószámokat, vagy centiméter-deciméter-méter-kilométer rendszerben, ahol mindig ugyanaz a szorzó.

Vagy mondom másképp: az emberi agynak vannak korlátai, és bizonyos rendszereket nehezebben használ, mint más rendszereket. Például egyszerűen könnyebb megtanulni és használni az izoláló típusú nyelveket, ahol a funkció kifejezéséhez csak egy elöljárószó kell és kész, míg flektáló nyelveknél folyamatosan észben kell tartanod magának a szóalaknak a változását és megfelelő esetbe tételét. A német KATI-szórend pl. egyszerűen nehezebb, mint az egyenes szórend, mert, ahogy a némettanárom fogalmazott "nem így gondolkodik az ember". Nem is véletlen, hogy az élőbeszédben egyre kevesebbet használják.

1. Nem a tipológia alapján nehezek vagy nem nehezek a nyelvek, vesd össze az eszperantót (agglutináló) mondjuk az erősen flektáló orosszal.

2. A magyarban nem "esetek" vannak, legalábbis nem úgy, mint az IE nyelvekben. A ragjainkat mi gyakorlatilag ugyanúgy használjuk, mint más nyelvek az elöljárószóikat, plusz hangrendi illeszkedés.