Esetleg akik valamilyen nyelvjárást beszéltek, tudtok mondani szavakat/ kifejezéseket, amiket használtok, és különbözik az egységes nyelvtől?

Én nem használom ugyan, de a HVG cikk alatt többen ki voltak akadva a „vekeng” szón, úgy tudom, Debrecen környéki szó.

[link]

Itt Zala megyében tapasztaltam, hogy azt mondják sokan : övüké = övéké

Anno anyósom mondta : kék = kell (Balmazújváros)

tepszi = tepsi

Erdélyben:

Laska - tészta

Murok - répa

Lapító - vágódeszka

Nem én használom, hanem a borsodiak:

"kellesz" = kelleni fog

"leöltözni" = vetkőzni

"kenővaj" = margarin

"kóla" = mindenféle szénsavas üdítő

"púp" = köldök

Én sem használom a többségét, de az idősebbek és egyes falukban a többség még igen Kiskunság.

Csév= cső

gyüvök= jövök

kasztro= kosár

zsírozó= szalonna

pulya= kisgyerek

Ha valakitől azt kérdezik, hány családja van, arra kíváncsiak, hogy hány gyereke van. Ha még azt is megkérdezik, hogy közülük mennyi a gyerek, akkor azt kérdik, hogy mennyi a fiú. A lány csak lány.

Közelebbről nem meghatározható nőrokon= ángyika.

paszuly= zöldbab

Volt egy szlovákiai barátnőm még fiatal koromban. Ő mondott érdekes szavakat. Még gondolkozom, de elsőre ezek jutnak eszembe:

Málna = akármilyen üdítőital

Kajdászik = kiabál

Bugár = bogár

Rizsa kirántott hússal = rizs rántott hússal (bár ez elég gyakori máshol is)

Lel = talál (Ismerem a lel szót, csak magamtól ritkán használnám)

buksza = pénztárca (szintén: ismerem, csak magamtól ritkán használnám)

Voltak nem csak szavak, hanem egész kifejezések, amik nekem újak voltak.

Pl. nagy az idő = késésben vagyunk

A kiejtése olyan volt, hogy az "a" helyett rövid "á"-t mondott, az "á" helyett hosszú "a"-t, az "é" helyett pedig "í"-t.

Pl. alma -> álmá (rövid á-kkal);

állat -> allat (hosszú a-val)

kevés -> kevís

Ezen kívül náluk divat volt szlovák szavakat keverni a magyarba, és gyakran nem is ismerték ezeknek a magyar megfelelőjét. (Pl. papucs = slapki, mustár = horcsica, virsli = párki, lakás = csinzsák)

Nincs egységes nyelv. Irodalmi nyelv van, ami gyakorlatilag mindenhol különbözik a beszélt nyelvtől.

Zalában ma is használt tájnyelvi szavak például:

faragó - hegyező,

köped - hámlik,

kágyilló - meztelen csiga,

csekmetes vagy csepőte vagy dzsindzsás - bozótos,

töszmörög vagy csöszmörög - erre nincs irodalmi szó, akkor használjuk, amikor valaki indulás helyett még itt-ott matat,

mácsik - kifőtt tészta,

csicskenye - csipkebogyó,

fókodik - szárad,

tergyeget - integet, hadonászik,

máncséros - ragacsos,

akadékban van - útban van

kulló - kettő vagy négykerekű kézikocsi/kiskocsi, amit régebben kézzel, utóbb már valamilyen motorral (pl kapálógép mögé akasztva) húznak.

Tudnám még hosszan sorolni :)