Milyen példákat tudtok mondani a magyar nyelvben helytelen kiejtéssel meghonosodott idegen eredetű szavakra?

19, 20: De itt nem is arról van szó, hogy illeszkedik-e a magyar nyelv kiejtési szabályaiba.

Ott van pl. a Zuckerberg név. Simán átvehettük volna zakerberg alakban, mégis cukkerberg lett belőle, holott a zakerberg sem sértette volna semmennyire a magyar nyelv fonetikáját, fonotaktikaját.

mármint nem csak arról, de arról is.

a cukkerbergnél persze más szempont is közrejátszott.

23: Hát azért tulajdonnév (főleg személynév) és köznév kötött illene különbséget tenni. Tulajdonnevek esetén ez a nyelvtörténetre ill. történelmi okokra hivatkozás inkább csak egy kultúrgőgös megközelítésnek tűnik, ami semmibe veszi az egyént, a név viselőjét, mert nem tiszteli meg azzal, hogy elfogadja, hogy ő hogyan ejti a saját nevét, és fölényesen az orrára koppint, hogy "Na, te műveletlen tuskó, te még azt sem tudod, honnan ered és hogyan kell kiejteni a saját nevedet!".

Érdekes módon, német nyelvterületen elfogadják, hogy ő zakörbörg-nek hívja magát, és meg sem próbálják németül mondani.

Engedjük már meg és fogadjuk el, hogy Mark Zuckerberg, Barbara Streisand, Leonard Bernstein, George Cukor és a többiek nem németesen/magyarosan ejtik a saját tulajdon nevüket, és tiszteljük meg őket azzal, hogy mi sem, hiszen ezzel azt suggallanánk, hogy német ill. magyar nemzetiségűként tekintünk rájuk, amit ők valószínűleg kikérnének maguknak. (Még csak nem is beszélik/-ték ezeket a nyelveket.)

#24

Ilyen alapon tudod mekkora káosz lenne a nevekkel kapcsolatosan?

Főleg hogy nem egy személynév/családnév több nyelvben is ott van. És mind a saját nyelvének megfelelően ejti ki. Ha a te logikádat követnénk, hogy az egyén saját akcentusát írjuk át és nem az eredeti nevet, akkor egy névre minimum 40-50 (talán még több) átírásunk lenne.

25: Dehogy lenne káosz! Épp ez teremtene rendet a mostani, ignoráns káoszban. Most simán azt hiheti valaki, hogy George Cukor – cukornak ejtve – magyar volt. Pedig ő "kjúkor" volt, és egy árva szót nem beszélt magyarul. Pont ez idézi elő a káoszt.

Képzeld el, milyen perpatvar lenne abból, ha pl. az egyik olimpikonunk mögött a bolgár zászlót húznák fel a dobogó hátterében. Végtére is, ugyanaz a három szín, csak a sorrend más…

Pont annyira sajátja egy embernek az ő nevének a kiejtése, mint egy országnak az ő zászlaja. Ő dönti el, hogy milyen. Senkinek nincs joga felülbírálni.

Ha arra képesek vagyunk, hogy megtiszteljünk egy országot azzal, hogy az általuk használt színsorrendben jelenítjük meg a zászlajukat, akkor miért ne lehetnénk arra is képesek, hogy a nevek viselőit megtiszteljük azzal, hogy az általuk használt kiejtéssel (annak közelítésével) hivatkozzunk rájuk?

#26

Ebben semmi logika nincs.

Először is, legfeljebb egy tanulatlan rétege a magyaroknak, aki azt hinné, hogy magyar volt. Mert ugyebár nem igen létezik ilyen magyar családnév, hogy "Cukor".

Másodszor, a köznyilvántartásban igen is káosz lenne. Mert Mondjuk van a Kata név aminek szinte minden európai nyelvben van megfelelője. És valószínűleg tájszólástól is függ a variációja.

Meg ennyi erővel egyik jövevény szavunkat se kellene magyarosítani "mert az rossz a forrásnyelvnek". Jól is néznénk ki.

28: Elsőkézből tudom cáfolni az állításaidat. Én diplomás szakemberként nem mondanám magam tanulatlannak, mégis csak pár éve döbbentem rá, hogy az addig csak "cukor"-ként hallott Cukor ("kjúkor") nem is volt magyar, noha az apja, Cukor Viktor, magyar volt. Ebből rögtön következik a másik állításod cáfolata is: igenis létezett (így talán ma is létezik) Cukor vezetéknév, hiszen az apja maga is azt viselte.

Az meg, hogy megint jövevényszavakkal jössz, holott, úgy gondolom, világossá tettem, hogy tulajdonnevekről beszélek, arra sarkall, hogy lezárjam veled ezt az eszmecserét, mert sehova sem vezet.