Hogyan történtek meg a fordítàsok különböző nyelvek között?

"Honnan vesszük, hogy helyesek-e a mi gondolattársításaink különböző idegen nyelvek szavaihoz? Hogy valóban azt jelentik-e?"

Ahogy a magyar nyelv szavainak hivatalos definícióit is megtalálod a Magyar Értelmező Kéziszótárban, más nyelveknek is megvannak a saját szótáraik.

"Ja, ezek az önmagukba záródó körök. Egy olyan szóval van megmagyarázva, ami egy olyannal van megmagyarázva... "

Azért az ilyesmi két okból is gyorsan kiderülne. Ehhez ugye elég sok szónak kellene hogy téves jelentése éljen a köztudatban, ami miatt már eleve a lehetetlenség határát súrolja, hogy a rosszul ismert jelentésű szavakkal rossz definíciókat alkossunk más szavakra, de úgy, hogy a rengeteg rossz definíció mind egy logikusnak tűnő nyelvi egységet alkosson egymással, és ne legyen teli önellentmondással.

Másrészt a világ tele van több nyelvet beszélő emberekkel, más országokban élő külföldiekkel, fordítókkal, tolmácsokkal, stb. Pillanatok alatt kibukna hogy pl az összes magyar következetesen rosszul használ bizonyos szavakat.

Próbálták kitalálni, mit csinál a másik, miközben mondja. Ez nagyjából működött, de bizony voltak kisebb félreértések, tartalmi elcsúszások, amik sokszor úgy is maradtak. Ezt őrzi rengeteg szóátvétel.

A kel azt jelenti jön, a kar azt jelenti: kéz, a kér azt jelenti: kell, a kell azt jelenti: akar, a dobni azt jelent labda, a gyenge/zsenge azt jelenti fiatal, a billeg azt jelenti táncol (billegve táncolnak), a hál/háló azt jelenti marad/település, a bő azt jelenti: nagy, magas, a kín azt jelenti nehéz, nehézség, a közel azt jelenti szemnél, az izgul azt jelenti érdekes, a borul azt jelenti fordul, a tömör azt jelenti vas, a tömény azt jelenti alul, alsó (leülepedett) eredetileg a volgai török nyelvekben.

A szín valójában azt jelenti: kék, a dumál azt jelenti: gondolkodik, a csinál azt jelenti, hogy nekikezd valaminek... Ennyire sikerült megérteni a szlávokat.

Vagy egyéb példa:

A "men" valamennyi ősi eurázsiai nyelvcsaládban én-t jelent. Az "er" pedig férfit/embert. Amikor a jégkorszak után benyomultak ide azok a gyüttmentek, akiket most európaiaknak hívsz, eltanulták ugyan a kiszorított elődnépektől az ősnyelv jelentős részét, de érezhetően a "bemutatkozáskor" volt némi félreértés. Így lett a teutonoknál az énből ember az emberből meg ő. Mutogattak egymásra, csak épp azt nem sikerült megérteni, hogy amikor rámutat a csóka valakire, akkor a névmásokat vagy a családtagok megnevezéseit próbálja tanítani nekik az illető. Nem ám csak ez a példa van, a nyelvek jelentős hányada ilyen félreértések sorozata... Minden mai nyelv az, pláne annak jegyében, hogy a Földön az emberek 99%-ának az úgynevezett anyanyelve nem a vér szerint nyelve, hanem legfeljebb 5-10 nemzedékkel előtte tanulták. Természetesen rosszul, és ez visszahatott: le is vannak rontva a nyelvek a végletekig.

Képzelheted akkor, milyen lehetett szótárt készíteni, ha még évszázados együttélés során is csak körülbelülre értették meg egymást a keveredő népek tele mindenféle hibákkal, amik akár örökre rögzültek is.

Egyébként is, egy kicsit mindig fordítva ül a lovon az, aki egynyelvűként úgy képzeli, hogy random idegen nyelv szavai egy az egyben átválthatóak random másik nyelv szókészletére. Ezek a nyelvek egymástól függetlenül alakultak ki, a szavak jelentéshatárai, különböző használata, kifejezésekben elfoglalt helye mindig egyedi, és a többi nyelvtől független (akkor is, ha a szóalakot valahonnan átvették vagy eltanulták), a saját kulturális hátterük adja a jelentéstartalmat.

Vegyük példának éppen a kérdésben felvetett angol "good" szót, mert remekül mutatja be ezt a problémát.

Amikor egy angol anyanyelvű azt találja mondani, hogy "I am good at soccer", akkor ezzel kifejezte, hogy ügyes, valamilyen képessége erős, valamiben képzett, gyakorlott. A "good" itt NEM azt jelenti, hogy jó, (pld jóságos, vagy kellemes).

Ugyanezt egy magyar anyanyelvű valószínűleg úgy fejezi ki, hogy "Jól/Ügyesen focizok." Eszébe sem jut megkérdezni egy angolt, hogy az ő nyelvéből tükörfordítsa, (Jó vagyok a fociban?) amit magyarul mond, hanem eleve magyarul is gondolja.

Vagy saját kedvenc példámmal:

A "boat" a SZÓTÁR SZERINT csónakot "jelent", a "ship" hajót. Viszont angolul még "boat" lesz az a nagyobbacska egymotoros, ami a Balatonnál már rég "hajó". Mások a fogalmak arra, hogy mi az, ami már elég nagy hajónak.

Vagy ha azt mondom, hogy "hal", ez a szótárból elvileg egy az egyben lefordítható egyszerű szó, de a saját nyelvén minden nép a saját kultúrája szerinti sztereotipikus halra gondol először. Persze érteni értik a "halság" absztrakcióját, de (ha egy konkrét halra céloztunk, és megpróbálják elképzelni,) a magyarnak valószínűleg egy ponty jut eszébe, egy osztráknak egy alpesi pataki pisztráng, egy orosznak egy szardínia, egy amerikainak egy lazac, egy japánnak talán egy gömbhal, stb.

De ez mind nem baj, mert a polyglot, aki több nyelven is tud gondolkozni, az mindig azon a nyelven is gondolkozik, amelyiket éppen használja.

Nem egymásból képezi le a különféle nyelveket, és nem "szótárazgat", vagy mindent lefordítgat magában, mint ahogyan azt a kezdő nyelvtanuló elképzeli.

Tehát a szótárak is csak közelítő "megfelelőket" tudnak kínálni arra, hogy amikor az egyik nyelv ilyen szót használ, akkor másik nyelv valószínűleg, a lehető legtöbb szövegkörnyezetben, ilyent vagy ilyent.

A kérdezőnek igaza van:

A "good" NEM JELENTI azt, hogy "jó". Legfeljebb többnyire így fordítjuk magyarra, de az már csak a mi bajunk.