Miért voltak ilyen szokatlanul sokan az idei "Budapest Pride" felvonuláson?

az lehetséges, hogy aki bűnözésre hajlamos, az nem tudja elképzelni milyen lehet egy normális liberális, mivel nem tudják elképzelni, hogy valakit nem a törvény eszközei tartanak vissza attól, hogy bűnözzenek, hanem a belső tartása

és nem az a fajta vagyok aki elnézi a bünözést meg másképp veszi bőrszínenként, nemenként

"És a törvényekre szerinted nem? Szerinted az, hogy a Btk. tudom is én, hányadik paragrafusa börtönnel fenyeget nem csupán drogfogyasztásért és -kereskedelemért, hanem puszta -birtoklásért is, az majd visszatartja a fiatalokat a drogtól?"

Persze, hogy nem tartja vissza. De le is írtam, hogy a bűnelkövetéstől a bűnözőt két dolog együttes fennállása tartja vissza: a büntetés mértéke ÉS az a tudat, hogy nem kerülheti el a lebukást.

Tehát nyilvánvaló, hogy nem elég törvényt hozni, azt be is kell tartatni. Ezzel persze Mo. igencsak hadilábon áll, de ez meg azért van, mert a rendőr nem állít meg minden hülyegyereket az utcán, vagy a szórakozóhelyek közelében, vagy a fesztiválokon, vagy akár csak a Margit szigeten, aki szemmel láthatóan valamiféle tudatmódosító szer befolyása alatt van. De ha a rendőrök úgy dolgoznának, hogy ha meglátnak egy ilyen gyereket, akkor szépen kiszállnának, igazoltatnák, drogtesztet hajtanának végre rajta, és ha kiderülne, hogy valamilyen kábítószert fogyasztott, akkor irány a fogda, előzetes, pár nagy pofon, aztán két választása lenne a srácnak: vagy beköpi, akitől a drogot kapta, és akkor megússza felfüggővel, vagy nem köp(vagy hamisan tanúzik), akkor viszont letöltendő. Emellett az iskolákban szúrópróba-szerű drogszűrések, és ha valakinél pozitív lesz, ugyanilyen eljárás.

Ha valakit már másodjára kapnának el, akkor a két választás már az lenne, hogy vagy 1 év böri, ha beköpi a dílert, vagy 5 év böri, ha nem köp.

Ilyen módszerrel egyrészt tudatosítanák a fiatalokban, hogy nem menekülhetnek, nem kerülhetik ki, hogy a törvény utol ne érje őket, azaz szépen belátnák előbb-utóbb, hogy nem éri meg nekik az a füves cigi elszívása által okozott 1-2 órányi lazulás, hogy börtönbe kerüljenek.

Másrészt a vádalkus módszerrel qrva könnyen el lehetne kapni előbb a kisebb dílereket, aztán szép lassan nagyokat is.

És még mielőtt megint okoskodni kezdesz: nem azt állítom, hogy teljesen megszűnne a drogozás, de olyan szinten visszaszorulna, hogy legfeljebb a nagyon periférián élő embereket érintené, nem pedig a középosztályban elterjedt és általánosan elfogadott tevékenység lenne, mint most, azaz a szervezett bűnözésre egy elég komoly csapás lenne.

"LOL. És ha a faluban nincsenek cigányok, akkor meg a fehéreket állítjuk sorba, és rájuk üt a seriff egy akkorát a gumibottal, hogy besz*rnak, nem? És mit csinálsz, ha a seriff lopta el a tyúkot, tudván, hogy őt úgysem érheti utol a bosszú? Az úgy nem buli, hogy olyan embereket büntetünk, akik semmit nem követtek el. Az persze biztos, hogy a bűncselekmények megszűnnek, ha az ország mind a tízmillió lakosát magánzárkákba zárod, vagy mindenki minden reggel kap egy kiadós nyaklevest, meg egy fenyegetést, hogy ha valami rosszat csinálsz, ötven ugyanilyet kapsz. Csak azért ez felvet kérdéseket, nem gondolod-e?"

Először is, az olyan falvakban, ahol nincsenek cigányok, gyakorlatilag nem történnek lopásos/rablásos bűncselekmények. Igen, lehet harsogni, hogy rohadt rasszista vagyok, de ez az igazság, a bűnügyi statisztikai adatok ugyanis szépen kimutatják, hogy melyik faluban mennyi bűncselekmény történt. Persze a cigányok eloszlásáról nincsenek hivatalos adatok, de kombinálva ezt a saját helyismereteddel, összerakod a képet. Persze egy pesti romkocsma-lakó álértelmiséginek erről általában fingja nincs. De én mondjuk Heves megyében nőttem fel, jól ismerem a környékbeli falukat, tudom, hol mennyi cigány van, és utánanéztem a falukra lebontott bűncselekményeknek. És a saját szememmel látom, hogy sok cigány -> sok lopás, rablás, garázdaság. Kevés cigány, vagy egyáltalán nincs cigány -> 2 évente egyszer történik talán valami bűncselekmény.

Másodszor: látszik, hogy lövésed sincs a falusi életről. Falusi körülmények között ismer szinte mindenki mindenkit. Még a cigányokat is ismerik arcról/névről. Ha történik egy lopás, általában a szomszéd, vagy valaki látja, hogy a Lakatos Nintendo mászott be a kerítésen, és ő lopta el, vagy valaki meglátja az utcán Lakatos Nintendo-t hazafelé tartani a lopott tyúkkal/fél disznóval/fűnyíróval. Tehát pontosan lehet tudni, hogy ha eltűnik valami, azt a cigánysoron kell keresni. Csak a rendőrnek sajnos nincs joga csak úgy házkutatást tartani. Mert a személyiségi jogok. A szomszédoknál meg aztán pláne nincs joga a rendőrnek bármit is kutakodni, sőt, még kikérdezni őket sem. Mert nekik "jogaik" vannak. A cigányok pedig ám rafkósak, pontosan tisztában vannak ezekkel, elrejtik a szomszédnál a lopott cuccot, így - hiába tudja mindenki, hogy a Lakatos Nintendo lopta el - soha nem kerül meg a cucc.

Harmadszor: megint csak rasszista leszek: falun a nem cigányok nagyon, de tényleg nagyon ritkán lopnak. Nem csak egymástól, bárkitől is, még akkor sem, ha szegények. Így a kérdés-feltevésed értelmetlen, de egyébként a válaszom az, hogy igen: ha tudni lehet, hogy az XY utcában lakó fehérek úgy élnek, hogy nem dolgoznak, egész nap az utcákon dajdajoznak, isznak, és bűnöznek, akkor igen, menjen ki a rendőr, és verje végig az egész XY utcát, amíg ki nem adják a lopott szajrét, pláne, ha szemtanú is van rá.

"Csak azért ez felvet kérdéseket, nem gondolod-e?"

Bennem csak azt a kérdést veti fel, hogy ha ez a módszer sokkal jobban működött a rendfenntartásra 100-150 évvel ezelőtt, mint a mostani, akkor miért

erőltetnek mindenféle "jogok"-ra hivatkozva egy nem működő rendszert.

"Miattam is azt gondolsz, amit akarsz, engem az sem zavar, ha azt hangoztatod, hogy letépnéd az összes homokos tökét, meg gumibottal vernél el minden cigányt, hogy megtalálj egy tyúkot, amit talán nem is lopott el senki, csak elkóborolt magától (mert ez is benne lehet a pakliban, még ha kis eséllyel is)."

Túlzásba viszed már, barátom. Nem akarom én bántani a b*zikat, nem tudom, hol olvastál te ilyet. Tőlük csak azt várnám el, hogy a jogaikért kiabálás mellett a kötelességeik is eszükbe jutnának néha, nevezetesen az a kötelességük, hogy a normákhoz megpróbáljanak igazodni, és belátnák végre azt, hogy nem igazságos elvárás a részükről, hogy a társadalom valamit olyasmit toleráljon, amit nagyon nem akar, csak azért, mert ők az utcán szeretnének kézen fogva járkálni. Vannak szórakozóhelyeik, ott nem zavar ez senkit. A többség viszont ezt nem szeretné nézni, MIT NEM LEHET EZEN FELFOGNI???

A cigányokra sem mondtam, hogy MINDET. Hanem azt a kis kommunát, ami az adott faluban lakik.

"Idézek korábbi válaszodból: "Eléggé könnyen belátható, hogy mindkét kritériumnak az a közösség felel meg, ahol nyilvánvalóan meghúzott határok, és MINDENKI ÁLTAL BETARTOTT írott és íratlan szabályok működnek""

Jó, azért írtam így, mert ez lenne az ideális állapot, hogy mindenki betartja. Persze gyakorlatban ez nyilván nem lehetséges, de amennyire lehet, törekedni kell rá, akár ki is kell kényszeríteni.

"A normakövetés kikényszerítése oké, csak ez vékony jég. Sokkal bonyolultabb téma, mint ahogy arról te gondolkodsz."

Egyáltalán nem vékony jég, és egyáltalán nem is bonyolult, ez csak a liberális gondolkodók dumája. Mert ezzel takargatják, hogy nincsenek valódi megoldásaik a társadalmi problémákra. Mert nem fogadják el, hogy a közösségi érdek bizonyos esetekben felülírja az önérdeket.

És még a saját szemüknek sem hisznek, hiszen itt, az orruk előtt megy tönkre az ő elképzeléseik által irányított világ, de nem hajlandóak beismerni, hogy tévednek..

"Szerintem igenis lehet verés nélkül is, szavakkal és humánus büntetésekkel gyereket nevelni."

Igen? Csak nézz körül, meglátszik, hogy mennyire vált be ez az álhumanista hozzáállás. Sokkal nagyobb mértékű a fiatalkorú bűnözés, mint akár csak 30 évvel ezelőtt. A gyerekek tanárokat, időseket vernek, facebook-on sírják tele a világot, ha az anyjuk rájuk szól, hogy takarítsa már ki a szobáját, sokkat többen isznak, drogoznak, dohányoznak.

Szóval lehet, hogy szerinted lehet így gyereket nevelni, de a tények nem téged igazolnak.

"A kulcs a következetesség:"

Kiegészíteném azzal, hogy visszatartó erejű büntetés. Na és pont ez az, amit nem lehet szép szavakkal elérni. Rászólhatsz te ezerszer a gyerekre, hogy pakolja el a játékait, nem fogja, mert nem érti meg úgysem, hogy miért fontos az. Csak kérdezgetni fogja, hogy "de miért?" meg "de minek?". Mert NEM ÉRTI. Deviszont: ha már harmadszor szólsz rá, és még mindig b*szik elpakolni, akkor szépen lekensz neki egy sallert, akkor nem fogja megkérdőjelezni, hogy miért, hanem fogja magát, és elpakolja. Következőnek már elég lesz csak simán szólni. Utána meg már szólni sem kell, mert megteszi magától. Így lehet erkölcsi érzéket, rendszeretetet, kötelességtudatot nevelni egy gyerekbe. Pont erről szól az írás is: nekik nincs ilyen érzékük, csak az, amit mi kialakítunk bennük, a következetesség és a büntetések révén.

Humánus büntetés, ez meg aztán pláne értelmezhetetlen.. Egy büntetés hogy lehetne humánus, mikor épp az a célja, hogy rávegyen valakit valamire, vagy épp megakadályozzon valakit abban, hogy a jövőben elkövesse azt, amiért a büntetést kapta?

"Ha pedig tényleg nagyon nem megy máshogyan, akkor szokatlan büntetésként marad az anyai/atyai pofon, egy életben egyszer vagy kétszer. De nem minden apróságért a bőrszíjhoz nyúlunk"

Pont erről szól az írás is, csak valahogy nem akarod megérteni. BTW magadnak mondasz ellent ezzel is..

Egyébként meg nem egyszer, vagy kétszer az életben, hanem ahányszor KELL.

Egyébként nem lehet nem észrevenni, hogy már megint azzal az eszközzel élsz, mint a vita során már sokszor: ezerszeresére túlzod el az általam leírtakat, ezzel próbálva meg lejáratni az érveimet:

- ugye állításod szerint én levágnám minden b*zi tökét

- a legkisebb kis sz*rságért is agyonverném a gyerekeket szíjjal

-stb.

Szánalmas és átlátszó vita-stratégia, szóval kár erőltetni, nem veszi be senki..

"valakit nem a törvény eszközei tartanak vissza attól, hogy bűnözzenek, hanem a belső tartása"

Mi az a belső tartás? Olyan nincs. Nem születünk ilyen tulajdonsággal.

Amit belső tartásként definiálsz, az egy viselkedés és gondolkodás-mód. Az pedig nem más, mint a nevelésednek a következménye, a nevelés meg nem más, mint következetesen büntetni azt a viselkedést, ami nem kívánatos, és jutalmazni azt a viselkedést, ami kívánatos. Ugyanaz az elv, mint a törvények, csak "kicsiben"..

"Tehát nyilvánvaló, hogy nem elég törvényt hozni, azt be is kell tartatni. Ezzel persze Mo. igencsak hadilábon áll, de ez meg azért van, mert a rendőr nem állít meg minden hülyegyereket az utcán, vagy a szórakozóhelyek közelében, vagy a fesztiválokon, vagy akár csak a Margit szigeten, aki szemmel láthatóan valamiféle tudatmódosító szer befolyása alatt van."

Így van, minden törvény csak annyit ér, amennyit betartanak belőle. De olyan nem igazán van, hogy nem lehet elkerülni a lebukást. Egy-egy bűncselekményre kiélezve lehet olyat csinálni, hogy pl. a NAV-ellenőrök a legpitibb adócsalást is kiszúrják és szigorúan büntetik; de azt, hogy minden bűncselekményre 90-100% körüli felderítési arányok legyenek, nem lehet megoldani. Ahogy a klasszikus mondja: nem lehet minden pofon mellé egy rendőrt állítani. Annak pedig nem vagyok barátja, hogy kifejezetten a drogokat üldözze ilyen hatékonysággal a rendőrség, mert, mint korábban említettem, az a hatalmas rendőrségi kapacitás addig üldözhetné a valódi bűnt, a gyilkosságokat, rablásokat, sikkasztásokat. Szerintem inkább a gyilkosságokat derítse fel a rendőrség 80-90%-ban, mint a drogügyeket.

Hogy köpésre neveljük a társadalmat, az meg... nem tudom, nekem valahogy nem tetszik az ötlet.

Az lehet, hogy ilyen módszerrel baromira visszaszorítanád a drogozást, csak minden érmének két oldala van: mennyi pénzt emésztene ez fel? Megéri-e annyit költenie a rendőrségnek a drogok elleni harcra, mint az összes többi bűncselekmény ellenire együttvéve? Vajon jó-e az, ha a rendőrség villoghat a 100% körüli drogfelderítési arányával, miközben a gyilkosságokra, lopásokra annyira nem marad erőforrás, hogy az ilyen 10-15% körül megreked?

"Másodszor: látszik, hogy lövésed sincs a falusi életről."

Zanzásítva elmondom, hogy jutottunk el falura.

1. Te hoztál egy tyúklopós példát.

2. Én, bár megtehettem volna, hogy kiforgatom a példádat, miszerint "nem csak tyúklopással foglalkozik ám a rendőrség", nem tettem így, hanem a példádon keresztül válaszoltam neked.

3. Te kiforgattad a saját példádat.

Szóval: igen, valóban városi vagyok, keveset tudok a falusi életről. A városiról viszont annál többet, és tudom, hogy városban marhára nem úgy fest a dolog, ahogy a falut leírtad. Itt sokszor a négyemeletes, 10-12 lakásos tömbházakban sem ismer mindenki mindenkit, nemhogy az egész városban vagy városrészen. Úgyhogy a te rendfenntartó módszered akkor is csak falun működhet, ha az összes létező szabadságjogot sárba tiprod.

Szemtanú alapján nem verünk ki senkiből semmiféle sz*rt. Ha ez így működne, rád is bárki küldhetne rendőrt, hogy ő látta, hogy te elloptad ezt meg azt, aztán, ha a szajré valóban hibádzik, akkor kimegy a rendőr, és úgy ellátja a bajodat, hogy attól koldulsz. Fel lennél háborodva, hidd el, és senkit nem érdekelne, hogy nem te voltál. Látták, szemtanú van rá. Aztán, hogy a szemtanúnak lehet-e hinni, vagy nem, az a rendőrt miért érdekelje?

"Nem akarom én bántani a b*zikat, nem tudom, hol olvastál te ilyet."

Nem olvastam. Azt írtam, hogy "engem az sem zavar, HA...". Nem állítottam, hogy ezt hangoztatod, csak azt, hogy ha ezt hangoztatnád, tőlem akár ezt is hangoztathatnád. Ezt azért tartottam fontosnak kiemelni, mert sokan gondolják, hogy egy liberálisnál addig terjed a szólásszabadság, ameddig az ő véleményével összeegyeztethető vélemények hangzanak el szabadon. És bár kétségtelen, hogy vannak ilyen "liberálisok", sőt a magukat liberálisnak nevezők között talán ők vannak többségben, de azért ez nem mindegyikünkre igaz. Én a Voltaire- és Mill-féle véleményszabadság híve vagyok.

"A többség viszont ezt nem szeretné nézni,"

Két-háromszáz évvel még azt sem szívesen nézte a "többség", ha heteroszexuális párocskák rótták kézenfogva és csókolózva az utcákat. Ma ez már fel sem tűnik senkinek. A világ változik. Most a homoszexuálisok zavarják a "többséget" - vagy a hangos kisebbséget, mert egyébként lehet, hogy az ország 80%-át baromira nem zavarja, csak az a maradék 20% elég hangos ahhoz, hogy többségnek tűnjön.

"Persze gyakorlatban ez nyilván nem lehetséges, de amennyire lehet, törekedni kell rá, akár ki is kell kényszeríteni."

Legutóbb az amerikai kémbotrány kapcsán került elő a szabadság vs. biztonság kérdés. Ott kinek adtál igazat? Az amerikai kormánynak, amiért gátlástalanul füleltek le bárkit, hátha így sikerül lekapcsolni egy-két terroristát és megmenteni tucatnyi ember testi épségét, vagy a felháborodóknak, akik szerint a magánélet ilyen mértékű megsértése már túl nagy ár pár emberéletért?

Ha abban a kérdésben szerinted a kormány jól tette, hogy mindenkit megfigyeltetett az NSA-val, akkor tényleg annyira különbözünk egymástól, hogy abszolút nincs értelme tovább vitatkoznunk. Ha viszont téged is felháborít, hogy a kormány a tudtod nélkül bármikor bármilyen magánbeszélgetésedet élőben megfigyelheti, tárolhatja és akár később bármilyen célból felhasználhatja, akkor nem tudom, hogy tudod ezt összeegyeztetni a "mindenáron közbiztonság" tételeddel.

Mellesleg: szerinted nem az lenne a legjobb megoldás a közbiztonság kérdésére, akár falun is, ha mindenki saját maga gondoskodhatna a biztonságáról? Mi lenne, ha nem hurcolnának meg embereket azért, mert villanypásztorral kerítik körbe a kertjüket, és az onnan lopni próbálókat halálra rázza az áram? Ha a telkedre jogtalanul betolakodót ártalmatlaníthatnád, amint észreveszed (azzal, hogy az ártalmatlanítás lehetőleg ne gyilkolás legyen, hanem mondjuk lábon lövés)? Kamerákat meg akár már jelenleg is telepíthetsz, sőt elvileg polgárőrszolgálatot is szabadon lehet alakítani akár településenként is, csak a többi szabályozását kéne rendberakni. (Azt elismerem, hogy több ponton nagyon el vannak túlozva ezek az emberi jogok, de szerintem te pont a legrosszabb pontokon akarod ezeket szigorítani.) És akkor nem kéne minden pofon mellé rendőrt állítani, mert akkor mindenki maga lenne a rendőr.

"Szóval lehet, hogy szerinted lehet így gyereket nevelni, de a tények nem téged igazolnak."

Utána írtam, amit utána idéztél, hogy a következetesség a kulcs. Persze, ha a szülő a gyerek 11-12 éves koráig hagyja, hogy azt csináljon a kölyök, amit akar, és utána akarja elkezdeni szorítani a gyeplőt, akkor a gyerek akár odáig is elmegy, hogy feljelenti az anyját a rendőrségen, amiért az házimunkára akarta kényszeríteni (ilyen eset is volt már, ehhez képest a Facebookon sírás kismiska). Én soha egyetlen pofont sem kaptam, és a testvéreim sem, mégsem panaszkodtunk soha senkinek, hogy "anyám már megint rá akart kényszeríteni, hogy mosogassak, hát milyen jogon jön ő ehhez". Hanem megcsináltuk, és kész. Csak mondjuk minket neveltek már azóta, mióta az eszünket tudjuk. Úgyhogy a tények talán nem, de a saját példám engem igazol: lehet úgy gyereket nevelni, hogy egyszer sem vered meg.

"Deviszont: ha már harmadszor szólsz rá, és még mindig b*szik elpakolni, akkor szépen lekensz neki egy sallert"

Neveld így a gyereked, ha így látod jónak. Én nem fogom az enyémet apróságokért megpofozni. Szerintem a rászólás és a megpofozás között lehetnek még fokozatok, amelyek némelyikéből ért a gyerek. Ez egyébként a gyerek egyéni természetétől függ, és ezért nem tartom helyesnek az általános érvényű kijelentéseket a gyereknevelésről: mert minden gyerek más és más. Az egyik gyereknek már egy egész estés szobafogság is elegendő büntetés, a másiknál már be kell ígérni egy pofont, a harmadiknál meg esetleg el is kell csattannia annak a pofonnak. De akár hiszed, akár nem, lehet olyan gyerek is, akinek megmondod, hogy rakja el a játékait, visszakérdez, hogy miért, elmagyarázod neki, hogy azért, mert akkor legközelebb is megtalálja őket a helyükön; azért, mert a széthagyott legódarabkákat beszippantja anyu porszívója, a helyükre rakottakat meg nem; azért, mert vendégek jönnek, és rossz véleményük lesz rólunk, ha rendetlenséget találnak stb., akkor a szép szóból is meg fogja érteni. Kár olyan gyereket veréssel nevelni, aki a szép szóból is értene, nem?

"Egy büntetés hogy lehetne humánus"

Úgy, hogy ha elnáspángolod a gyereket, az nem humánus büntetés, ha nem adsz neki vacsorát, az nem humánus büntetés, ha meg nem engeded büntetésből, hogy tévét nézzen, az humánus büntetés. Így lehet humánus egy büntetés.

"Pont erről szól az írás is, csak valahogy nem akarod megérteni. BTW magadnak mondasz ellent ezzel is.."

Feljebb mintha nem ezt írtad volna. Feljebb mintha azt írtad volna, hogy háromszor rászólsz a gyerekre, hogy pakolja el a játékait, negyedszerre meg már megy a pofon. Ha a játékok elpakolására is meg minden másra is így akarod ránevelni a gyereket, akkor a pofon nem szokatlan, végső büntetés lesz, hanem rendszeres nevelésieszköz-kísérlet. Kísérlet, mert, mint az írásod is mondja, nem fog működni, ha túl sokszor sütöd el.

"Egyébként nem lehet nem észrevenni, hogy már megint azzal az eszközzel élsz, mint a vita során már sokszor: ezerszeresére túlzod el az általam leírtakat, ezzel próbálva meg lejáratni az érveimet:"

Én felnagyítom, amit írsz, és úgy cáfolom meg; te meg félreértelmezed, amit én írok, majd ahogy te értelmezted, azt cáfolod meg. Az egész vitánk is így kezdődött: leírtam, hogy szerintem a jó és a rossz, a hasznos és a káros szubjektív fogalmak, erre te ezt úgy értelmezted, hogy relatív, aztán elkezdtél hőbörögni, hogy "miazhogyrelatív". Egyébként meg azt sem állítottam, hogy minden homokos tökét levágnád, meg azt sem, hogy mindenért agyonvernéd a gyereket. Itt most majdnem az a mondat következett, hogy tanulj meg szöveget értelmezni, de nem, az már olyan jellegű személyeskedés lenne, mint a "mit nem lehet ezen felfogni" és társai. Az meg nem az én műfajom.

"Annak pedig nem vagyok barátja, hogy kifejezetten a drogokat üldözze ilyen hatékonysággal a rendőrség, mert, mint korábban említettem, az a hatalmas rendőrségi kapacitás addig üldözhetné a valódi bűnt"

Nem azt mondtam, hogy a gyilkosság és lopás HELYETT kell a drogozásra ráállni.

"Szerintem inkább a gyilkosságokat derítse fel a rendőrség 80-90%-ban, mint a drogügyeket."

A gyilkosságok felderítettségi aránya 90% körül van, ami kifejezetten jó arány, úgyhogy itt kivételesen jár egy dícséret a rendőrségnek :)

"Hogy köpésre neveljük a társadalmat, az meg... nem tudom, nekem valahogy nem tetszik az ötlet."

Ez nem köpésre nevelés, hanem a bűnözők rejtegetéséről való lenevelés. Nem ugyanaz.

És ráadásul a drogos ügyekben kifejezetten hasznos is lenne mindenkinek: füves hülyegyerek megúszhatja a börtönt, rendőrség cserébe elkaphatja a probléma igazi forrását, a dílert. Win-win.

"Az lehet, hogy ilyen módszerrel baromira visszaszorítanád a drogozást, csak minden érmének két oldala van: mennyi pénzt emésztene ez fel? Megéri-e annyit költenie a rendőrségnek a drogok elleni harcra, mint az összes többi bűncselekmény ellenire együttvéve? "

Nem vagyok szakértő ebben, úgyhogy fogalmam sincs, mennyibe kerülne.

De hosszútávon biztos vagyok benne, hogy megérné a belefektetett pénz, hiszen egy olyan generáció nőne fel, aki megtanulta, hogy távol tartja magát a drogoktól, a drogozást nem jó bulinak tekinti, hanem súlyos bűncselekménynek, így a saját gyerekeiket is erre fogják nevelni.

"Vajon jó-e az, ha a rendőrség villoghat a 100% körüli drogfelderítési arányával, miközben a gyilkosságokra, lopásokra annyira nem marad erőforrás, hogy az ilyen 10-15% körül megreked?"

Megint elmondom: nem más bűncselekmények üldözése elől kell elvonni a pénzt és erőforrást, hanem pluszban a droggal kapcsolatos visszaélésekre IS koncentrálni. Mert, hiszed vagy sem, ez egy súlyos társadalmi probléma, mindamellett a szervezett bűnözés egyik legfőbb bevételi forrása.

"Szóval: igen, valóban városi vagyok, keveset tudok a falusi életről. A városiról viszont annál többet, és tudom, hogy városban marhára nem úgy fest a dolog, ahogy a falut leírtad. Itt sokszor a négyemeletes, 10-12 lakásos tömbházakban sem ismer mindenki mindenkit, nemhogy az egész városban vagy városrészen. Úgyhogy a te rendfenntartó módszered akkor is csak falun működhet, ha az összes létező szabadságjogot sárba tiprod."

Városokban nyilván mindig magasabb a bűnözés, és az említett okok miatt nem működne a módszerem, de ott is sokkal eredményesebbek lennének a rendőrök, ha nem pátyolgatnák állandóan a bűnözőket, hanem keményen odab*sznának.

"Fel lennél háborodva, hidd el, és senkit nem érdekelne, hogy nem te voltál. Látták, szemtanú van rá. Aztán, hogy a szemtanúnak lehet-e hinni, vagy nem, az a rendőrt miért érdekelje?"

Jó, nyilván nem kell csont nélkül elhinni a szemtanúnak mindent, de egy okos rendőr egy-két keresztkérdéssel elég jó valószínűséggel meggyőződhet, hogy igazat mond-e. De mivel falusi környezetről beszéltünk, ezért ott a rendőr is ismer mindenkit, így már van egy képe az adott emberről - és rólam is - ezért tudja, hogy kinek mennyire lehet hinni.

Városban persze nem működne ez, de a rendőrök azért többnyire ott is ismerik azokat a figurákat, akik gyakran "vendégeskednek" a rendőrségen mondjuk lopás gyanújával. Így ha a kárvallott olyan személyleírást ad, ami egyértelműen ráillik Lakatos Nintendo-ra, akkor a rendőrnek eszébe jut, hogy "háhá, a kis Nintendo, akit múlt hónapban is kétszer kaptunk el lopásért", akkor ott is meg lehetne csinálni, hogy a rendőrnek alapos gyanú esetén simán lehetne joga házkutatáshoz, esetleg szembesítéshez, erőszakkal való fenyegetéssel megfélemlítéshez, és ne kelljen hozzá bírói végzés. Akkor nem fordulhatna elő, hogy Lakatos Nintendo vigyorogva nyit ajtón a rendőröknek, mert tudja, hogy nem mehetnek be, és amire bírói végzést szereznek, már simán eltüntette a lopott szajrét.

"Legutóbb az amerikai kémbotrány kapcsán került elő a szabadság vs. biztonság kérdés. Ott kinek adtál igazat? Az amerikai kormánynak, amiért gátlástalanul füleltek le bárkit, hátha így sikerül lekapcsolni egy-két terroristát és megmenteni tucatnyi ember testi épségét, vagy a felháborodóknak, akik szerint a magánélet ilyen mértékű megsértése már túl nagy ár pár emberéletért?"

1. Számomra nem volt botrány, mert tök világos volt, hogy mindent megfigyelnek, amit akarnak. Ha neked eddig nem volt ez egyértelmű, hogy minden lépésedet megfigyelhetik az interneten, akkor - ne vedd személyeskedésnek, de ez az igazság - nagyon, de nagyon naív vagy.

2. Hogy kinek adok igazat? Ez nem az igazságról szól, ők az állam, technikailag ezt megtehetik, világos, hogy meg is fogják tenni, teljesen mindegy, hogy igazságos-e, vagy nem.

3. Ugyanakkor, bármelyik felhasználó is megteheti, hogy olyan kommunikációs rendszereket használ, amelyeket nem tudnak lehallgatni. Így aztán ez az egész csak vihar egy pohár vízben.

4. De ha már mindenképp igazat kell adnom valakinek, akkor azt mondom, hogy miért ne figyelhetne meg az állam bárkit? Egyáltalán, akinek nincs rejtegetni valója, az minek háborodik fel ezen? Nekem nincs titkolni valóm, nem hogy az állam előtt, de még a barátaim, a családom, a főnököm előtt sem, mert egyenes ember vagyok. Úgyhogy: egyrészt pont belesz*rok, hogy ha egy FBI-os lehallgatja, amiket mondjuk facebook-on csetelek, másrészt, ha azt akarom, hogy ne hallgassák le, akkor úgy intézem a kommunikációt, hogy ne tudják lehallgatni. Így aztán nem is érdekel ez a kérdéskör.

"Úgyhogy a tények talán nem, de a saját példám engem igazol: lehet úgy gyereket nevelni, hogy egyszer sem vered meg."

Talán lehet, de a gyerekek 99%-a nem ilyen. És hát az is egy más kérdés, hogy mennyire lettél jól nevelve, mert lehet, hogy azt hiszed, hogy tökéletes nevelést kaptál, de szembesülhetsz az életben olyan helyzettel, amikor utasításokat kell követned, akkor is ha nem tetszik, és majd kiderül, hogy pont azért nem bírsz megbírkózni a helyzettel, mert ilyen nevelést kaptál. Persze ezt te nem így fogod megélni, hanem úgy, hogy "mindenki g*ci velem, direkt basztatnak, mi értelme van ennek az egésznek, itt mindenki h*lye". Lentebb majd mondok is erre példákat.

"Kár olyan gyereket veréssel nevelni, aki a szép szóból is értene, nem? "

Csakhogy ilyen gyerek nem igazán van.. még ha nem is lesz belőle deviáns, akkor is problémái lesznek az életben. Pl. egy munkahelyen utasítást adnak neki valamire, akkor majd elkezd okvetetlenkedni, hogy de miért muszáj ezt. Vagy miért így kell, miért nem úgy. Holott egy munkahelyen nincs arra idő, hogy mindent elmagyarázzanak minden alkalmazottnak, ott van egy vezetői utasítás, amit végre kell hajtani, de az így nevelt gyerekeknek ez gondot fog okozni. Előbb-utóbb szépen kirúgják, vagy ő sokall be, és felmond, de más helyen ugyanezekkel a problémákkal fog szembesülni.

Arról már nem is beszélek, hogy ha neadjisten visszavezetik a sorkatonaságot, és behívják, akkor milyen problémái lesznek, mert ott aztán tényleg nem bánnak kesztyűs kézzel az emberrel. Csórikám meg majd fejbelövi magát, mert nem bírja elviselni a parancsuralmat. Amit mondjuk megtaníthatott volna neki az anyja vagy az apja azzal a nevelési stratégiával, hogy "kisfiam, most ezt csinálod, és punktum, ha nem, akkor megy a saller".

"ha meg nem engeded büntetésből, hogy tévét nézzen, az humánus büntetés"

Az nem humánus büntetés, az simán nem büntetés. Bár nem akarom kategorikusan tagadni, hogy ez is működhet, de nem látok rá sok esélyt.

"Ha a játékok elpakolására is meg minden másra is így akarod ránevelni a gyereket, akkor a pofon nem szokatlan, végső büntetés lesz, hanem rendszeres nevelésieszköz-kísérlet. Kísérlet, mert, mint az írásod is mondja, nem fog működni, ha túl sokszor sütöd el."

Te alábecsülöd a gyerek tanulási képességét. Pont ez a lényeg, hogy nem kell sokszor elsütni, mert elég párszor, aztán már tudni fogja, hogy ha a szép szónak nem enged, akkor jön a saller.

Ellenben, ha szép szóval akarsz mindent megoldani, akkor ezerszer el kell majd játszani vele ezt az egész játékot. Minden egyes alkalommal könyörögni neki 10 percig, hogy ugyan, édes kisfiam, pakold má' el a játékaidat.

Amivel csak azt erősíted meg benne, hogy neki nem kell követni a szabályokat, mert nincs semmiféle komoly következménye.

Na akkor nézzük a rendfenntartás kérdését. Itt talán viszonylag sokat közeledett a véleményünk: ha mondjuk helyi önkormányzati hatáskör lenne a rendvédelem nagy része, sokkal hatékonyabban működhetne. Pláne falun, de talán városban is javulhatna a helyzet, még akkor is, ha a büntetőjogon csak egy kis ráncfelvarrás történne, semmi nagyszabású. Mindezt mondjuk kiegészíthetnénk még azzal, hogy a tulajdonos bizonyos keretek között saját hatáskörben is intézkedhet a saját telkén (ez már akár a városokban is segíthetne), ami természetesen mit sem ér szabad fegyverviselés nélkül. Erről ugyan nem mondtál véleményt, de van okom feltételezni, hogy ebben is benne lennél.

A gyereknevelésről és a besúgásról-megfigyelésről pedig legegyszerűbb, ha itt abbahagyjuk a vitát, mert tapodtat sem közeledtünk, és esélyt sem látok arra, hogy a következő néhány "vitafordulóban" ez sikerüljön.

@54

persze, és ezért kellenek a szülők és a társadalom, de nem kell ehhez kirekesztőnek lenni és amiket leírtál nem mond ellent a liberalizmussal

"ami természetesen mit sem ér szabad fegyverviselés nélkül. Erről ugyan nem mondtál véleményt, de van okom feltételezni, hogy ebben is benne lennél."

Nos, ezen nem sok értelme van filozofálni :) Személy szerint támogatnám bizonyos feltételek mellett, de azt tudjuk, hogy Magyarországon SOHA nem lesz szabad fegyverviselés, de ennek okait nem fejtegetem, mert nagyon messzire kerülnénk már a témától :)