Milyenek lettek a rajzaim?

Vannak elég híres könyvek is művészeti anatómia tárgykörben (Andrew Loomis könyveit szokták ajánlani a leggyakrabban), de én speciel ezen kívül rengeteget keresgéltem a Neten és megpróbáltam rájönni, mi merre (nem feltétlenül ez a követendő példa, rengeteg időm elment vele és nem állítom, hogy jó lennék benne :( ). Nem egyszerű, mert sok pontatlanságot lehet találni (de a hírneves művészek könyvei sem mind hibátlanok), ráadásul vannak különbségek az emberek közt még abban is, hogy mely bordákon tapadnak az izmok, kinek itt, kinek eggyel arrébb... Ahogy a csontok terén is nagy a szórás, ettől néz ki teljesen máshogy két ember...

Ez se valami intellektuális válasz, de gyakorlatilag agyam sincs ebben a melegben, s elég kaotikusan is tanulok, megragadok mindent, amit találok :P

A csontok és izmok ismerete elég fontos, ha embert akarsz rajzolni. Sokkal egyszerűbb és pontosabb a munkád, ha van fogalmad arról, hogy mi van belül. Valamennyi persze bizonyosan van most is :)

De van, ami fontosabb még az anatómiánál is, az, amit akkor kapunk, ha egy alakról gyakorlatilag elhagyjuk az anatómiát (amilyen egy nem túl kidolgozott pálcikaember vagy hasonló egyszerűsített alak) :D Angolul ez gesture, ami gesztus lenne magyarul, de úgy még érthetetlenebb, mint angolul, ha az ember még nem tudja, mi az.

Nos. A gesture az, ami élővé teszi a figurát. Megrajzolhatod részletesen és anatómiailag pontosan, attól még nem biztos, hogy többet kapsz egy szép bábunál. Ahogy egy pontosan, szépen festett babaszemben sem csillan élet. Viszont egy életteli, energiát sugárzó kis alak, még ha merőben pontatlan is, sokkal vonzóbb. Egy csomó elég minimalista képregényrajzoló van, akinek a munkáiban jóformán semmi szerepe nincs az anatómiának, mégis kifejezők a vonalak és népszerűek, szeretnivalók az egyszerű kis figurák.

A lendületes, energikus vonalak rajzolásához is van könyv, nekem is megvan elektronikus formában (rengeteg jó rajzolni tanító könyvet meg lehet szerezni úgy), igen hasznosnak tartom.

Tehát a gesture az alap, erre épül az anatómia, a részletek. Sok kezdő egy szörnyen gyönge alapot részletezget, fejlesztget, de ha az alapokkal baj van, akkor abból soha nem lesz értékelhető kép, amíg vissza nem megy és alapjaiban ki nem javítja. Úgyhogy jobb, ha elég időt töltünk a vázlattal s nem nekiesünk a fodroknak meg ilyesmi. Már ha egy, a szintünkhöz képest jó képet akarunk, egy karakterdesign egészen más, ott fontosabbak a karakter egyéni részletei.

Korához képest gyenge? Na de 14 éves...

Ez még 30 évesen is az átlag rajztudása kb.

Anatómiát úgy tanulhatsz, hogy felméred az arányokat, meglátod, lehet valaki nyúlánk vagy tömzsi, az arányok mindig ugyanazok maradnak.

Vannak rá könyvek is, de a legjobb az élő modell, vagy ha ugyanazt a rajzot megpróbálod több szögből is elkészíteni. Először kell egy jó, és arról lehet nézni...meglátod, ha valami oldalról "fura".

17/L

Vannak remekül rajzoló 14 évesek (no nem az a tipikus), de az itt látható szintet hozza rengeteg tini és 20-30-60 éves, s rengetegen alatta vannak, igaz, azok jelentős része eleve nem rajzol. S mit számít, hogy milyen a korához képest? Valahonnan halad valahová. De azt hiszem, már írtam korábban, a kezdők nem rajzolnak jól 50 évesen sem, ez teljesen normális.

Előző: Hmm azért ez ebben a formában nem igaz, a magasabbaknak többnyire hosszabb lábuk van, a fej/test arány különösen sokat változik a magassággal (nemcsak a felnövés során, a gyerekek testarányai egy külön téma) s különben is vannak egyedi jellegzetességek. Nagyon durva vonalakban hasonlóak csak az arányok. Ha a fejméretet nem nézzük, akkor már sokkal hasonlóbbak, de még megvan a különbség.

A fejen belüli arányok is hasonlóak, szinte minden portrérajzolást tanító könyv és tutorial leírja az "ideális" arányokat (pl. a haj vonala/szemöldök/orr alja/áll tipikusan egyenlő távolságra van egymástól), ami nagyon jó alap, de amikor már különböző arcokat akarunk rajzolni, akkor ettől is el kell térni, hiszen az emberi arcokban ezek is képesek változni. Némelyik elem jobban és gyakrabban, némelyik kevésbé és ritkábban, de akkor jellegzetesen (pl. elég jó ökölszabály, hogy a szemek közt egy szemnyi távolság van, nagyon általánosan igaz ez, a legkülönbözőbb típusú arcoknál is ez van. de vannak azért közel és távol ülő szemek is. egyes emberek pedig úgy néznek ki, hogy ha lerajzoljuk őket, rossznak fogják tartani a rajzot, annyira abnormális... a valóság nem tűri az általánosítást). S persze egy nagyon kövér ember arcánál is igencsak módosult arányokat találunk.