Milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőled ez a kép?

Az egyik kedvenc festőm!! :)

Idézet Tőle:

"Ez lenne hát az, amit tõlem is elvárnak? Hogy tönkretegyem a festményeim az ilyen típusú szövegmagyarázattal? Készítsek egyiptomi álomfejtéseket, rejtett jelentéstartalmakkal: erkölcsi, politikai, általában pedig kegyes humanista eszmefuttatásokkal? Vagy számozzam meg a képeim, és állítsam õket emelkedõ sorrendben két csoportba: jó és ördögi, bölcs és stupid, fennkölt és triviális, folyton párokba állítva õket… Pontosan ez az az általános felosztás, amit még a pestisnél is jobban kerülök, mert minden valóban nagyszerû teljesítményt a teljes közönségesség szintjére süllyeszt le.”

„Festményeimen sohasem alkalmazok jelentéseket. Abszolút mesterkéletlenül festem õket, mintha csak az álmaim fényképezném. Az ötletek egy másodperc töredéke alatt jutnak eszembe, és nem látom okát, ugyan miért kellene ezeket bölcsnek, ostobának, erkölcsösnek, paráznának, építõnek vagy destruktívnak tartanom. Egyszerûen csak azonosak velem, kivitelezésük pedig belsõ szükséglet eredménye. Ezt a magatartást természetesen nem tartom dicséretesnek, de hasonlóképpen nem látok érvet arra sem, hogy szégyenkezzek miatta – mint ahogyan a hajam színe vagy a cipõméretem miatt sem szégyenkezem.

Mindent egybevéve, attól még nem lennék más ember, ha példának okáért ezentúl nem azt festeném meg, ami eszembe jut, hanem különbözõ okoknál fogva azt, amit mások elvárnak tõlem. Végül is miért kellene ezt tennem? Divatból? Kényelembõl? A körülöttem lévõk elismeréséért? Az önazonosság mindig sokkalta fontosabbnak és becsületesebbnek tûnt számomra egy hazugságnál vagy maszknál.”

Egyetértek vele,egy alkotást nem szabad elemezgetni,úgy jó ahogy van :)

24#

Most februárban lesz 7 éve,hogy megölték...

Biztos nem volt könnyű élete (felesége meghalt,fia öngyilkos lett,stb),de szerintem épelméjű volt..

Rögtön a fehér maszk ütötte meg a szemem. Aztán kibontakozott az alak és a háttér. Majd azon gondolkodtam vajon miért menekül, ez az alak. Kicsivel később pedig, hogy vajon tényleg menekül-e vagy csak elhagyja a tett színhelyét (természetesen ezek másodpercek alatt játszódtak le bennem).

Majd mélyebben úgy értelmeztem, hogy a maszk az az énünk amit szeretnénk a külvilág felé mutatni, de a gonosz mégis ott van bennünk. A vörös szín a fehérben (maszkon, fáslin) pedig vér, ami talán annak a jelképe, hogy a két énünk viaskodik és egy idő után nem tudjuk, hogy a vágyainknak vagy a józan eszünknek engedjünk. De végül rájövünk, hogy a kettőt nem lehet szétválasztani, mert a kettőből lesz 1 teljes egész.

Engem nem szörnyeszet el.

Tetszik.

Ahogy írtam belőlem semmi negatív hangulatot nem váltott ki. Ilyenkor olyan gondolatok cikáznak bennem, hogy lehet, hogy azért nem, mert valamilyen érzelmi defektem lehet.

Amúgy tetszik a kép, tényleg, érdekesnek találom.

Én magam nem helyeslem, azt, ha egy alkotásnak egyetemes tartalmat adunk. Szerintem személyenként változó, lehet, hogy valakit nem érint meg és közömbös számára.