Milyen ez a rajz?

"Nem olvasol-nézegetsz rajzzal foglalkozó könyveket?"

De.

"Bocsánat, de ha 6 éve foglalkozol rajzolással, ez az eredmény nagyon-nagyon karcsú"

Ezt nem láthatod, ha nem láttad a 6 évvel korábbi rajzaimat.

De, láthatom. Elektronikus grafikus szakmát szereztem, kézi rajzunk is volt természetesen. Láttam a csoporttársaimat, akik az első órán egy pálcikaemberrel is megküzdöttek (mert úgy jöttek oda, hogy azt hitték, csak számítógépes grafika lesz), a két év alatt hová tudtak fejlődni. Legalább a kép jobb oldali szintjére eljutott mindenki:

shorturl.at/svHPQ

Te ettől messze vagy még 6 év után is, és komolyan azon gondolkodsz, hogy rajzolásból élj meg? Ilyen tempóval majd 56 év múlva talán lehet róla szó.

Mondom. Nem láttad, hogy milyen bénák voltak. Portrék, nem pálcikaemberek.

Ma már azért rajzolok pálcikát, hogy megtervezzem. Régen nem tudtam, hogy kell megtervezni. A magam módján rajzoltam.

"Nem baj. Nem is akarok."

Helyes.

A volt csoporttársaim meg nem azért rajzoltak pálcikát, hogy megtervezzék, hanem azért, mert annyit tudtak. Portéról azt sem tudták, eszik vagy isszák. Viszont ahogy a rajztanáraink mondták, a rajzolás tanulható, nem olyan mint az ének, hogy vagy jó hangod van, vagy nincs. Sz-rból is lehet várat építeni. Leírom neked tömören két év képzés anyagát, hátha csak az irány hiányzik.

Ha olvasnál könyveket és gyakorolnál, akkor tudnád, hogy mindennek az alapja a mérés, és hogy kezdőként nem kútfőből kell elkezdeni rajzolni. Elsőként kipakolsz magad elé az asztalra egy kulcscsomót vagy egy darab falevelet meg egy makkot/mogyorót/kis ág bodzát és megpróbálod minél helyesebben lerajzolni. Mikor ez megy, akkor elkezdheted tónusozni is (azt sem tudsz). Ez intenzív foglalkozás mellett is legalább fél év már. A papírméret A4.

Utána kezdhetsz magadnak geometrikus csendéleteket összerakni, kocka, téglatest, henger alakú tárgyakkal, itt is előbb a körvonalakat kell helyesen megrajzolni (itt tanulod meg a perspektív ábrázolást és a mérést), utána lehet próbálkozni megfigyelni és visszaadni tónusozással a fény-árnyék arányokat. Aztán tehetsz bele drapériát, szabályos/szimmetrikus testeket is, pl. egy konyharuhát, törölközőt, meg vázát, bögrét, gyümölcsöt, stb. Ezután jöhetnek egyre bonyolultabb tárgyak, pl. egy üvegpohár, üvegpalack, vezetékes telefon, szék ráterített kabáttal (félig oldalról rajzolva), stb. Ez újabb fél év, intenzíven gyakorolva (értsd: heti legalább 8 óra rajzzal töltött idő, egy-egy rajzzal illik 2 óra alatt készen lenni akár itt, akár a végén, ha szénnel csinálod, ceruzával lassabb és más technikát is kíván). A csontvázrajzot, kitömött állatokat meg sem említem, úgy sincs rá lehetőséged. Papírméret eleinte A3, aztán A2.

A mérésről remélem, azért hallottál már. Pl. egy ember 8 fej magas, egy-egy fejnyi egység meddig tart a testhez képest; vagy, hogy egy tárgy/jelenet ábrázolásakor mindig kiválasztasz valamit, aminek a méreteihez hasonlítod a többit. A gyakorlatban ugye ez az a lépés, mikor fogod a ceruzát, kinyújtod a kezed, és a ceruza végétől leméred a viszonyítási tárgyad mondjuk magasságát. Ez először a legmagasabb vagy legszélesebb tárgy legyen. Mérd meg, hogy a ceruzán mért méret hányszor fér rá a papírra, az lesz a szorzód. Tegyük fel, van egy fekvő téglatest alakú tárgyad, amit le akarsz rajzolni. Értelemszerűen fekvő lapra fogsz rajzolni. Leméred kinyújtott kézzel, megkapod, hogy fél ceruzányi széles. Megméred a lapon, hogy a fél ceruzányi méret széltében négyszer jön ki. Bejelölöd a kezdőpontot (a téglatest egyik sarkát), leméred a 4x fél ceruzányi távot, megkapod a másik végét. Leméred ceruzán, nyújtott kézzel a magasságát is, az alapvonal két sarkából felfelé ráméred 4-4x, összekötöd, kész az elülső lapja a tégládnak. Szögeket is végig nyújtott kézzel tudsz másolni, ezért is fontos, hogy mindig álló rajztáblán rajzolj, úgy kitámasztva, hogy szükség esetén hátrébb tudj ülni (vízszintes felületen rajzolva óhatatlanul torzul a rajz, minél nagyobb méretben készül, annál jobban feltűnik). Amint behajlítod a kezed, elvész a szöged.

Ezek után lehet elkezdeni élőlényeket krokizni (papírméret A5, majd A4). Ez azt jelenti, hogy nem próbálod élethűen lerajzolni őket, csak nagy vonalakban (2-3 perc alatt) felvázolod a szituációt, a főbb dolgokat, pl. milyen pózben van az illető, milyen tárgyak vannak a közvetlen közelében (mondjuk széken ül, korlátnak támaszkodik, stb.). Ez nagyjából a pálcikaemberes tervezésednek felel meg (amit inkább rajzfilmfigurák esetében használnak). Innen pedig kezdhetsz egyszerre testrészeket (A4 vagy A3) és embereket rajzolni különböző testhelyzetekben (papírméret A2), előre is sok sikert ahhoz, hogy találj olyan embereket, akik legalább 2x1 órán át mozdulatlanul fognak neked ülni/állni/akármilyen testhelyzetben lenni. A testhelyzet és a fény-árnyék jelenségek visszaadása a lényeg, nem a részletek. Utána vihetsz bele egyre több és részletesebb tónusozást, jobban kidolgozhatod kicsit. Következő lépés a "félportré", azaz deréktól felfelé való ábrázolás (A2). Itt már ugye nyitunk a részletesebb fejábrázolás felé. Ha már ez is megy, akkor mellkastól felfelé portré, és az utolsó lépés a picivel vállcsúcs alatt kezdődő portré (mind A2 méretben). Ezt már csak a tónusozás részletességében tudod felsőbb szintre vinni. Az állatokat pedig a szőrük miatt nehezebb szépen és helyesen ábrázolni, ezért ez az utolsó lépés.