El fog tűnni a magyarság határon túl rekedt része?
Délvidéken naponta 11magyarral van kevesebb. Székelyföldön is nő a román lakosság de nem akkora mértékben. Szlovákiában is szlovákosodnak az ottani magyarok. Autonómia nélkül egyszerűen kifognak pusztulni/asszimilálódnak. Székelyföldön tervezik és kezdik erőteljesen követelni a szabad önrendelkezés jogát amit kötelességünk itthonról is támogatunk. Engem viszont nagyon lehangol hogy semmilyen igényük nincs újra egy országhoz tartozni a többi magyarral és talán még ellenszenvesek is. Én nagyon szeretem őket de ez miatt rengeteged fordulok magamba és szomorkodom is. Ne haragudjatok ha nem vagyok jól informálva de délvidéken úgylátom beletörődtek és ott sincs semmiféle igény egy közös országhoz. Felvidékről is inkább ilyen visszajelzéseket hallottam. Szerintem együtt többre vinnénk és sok mindent eltudnánk érni és fejlődni is tudnánk nem úgy mint most visszafelé. Én azt is tudom hogy romániában szlovákiában jobban megy de azért mégiscsak össze kellene fogni talán. A világon egyedül vagyunk és itt a legtöbben a Kárpát-medencében. Hát ki ha mi nem fogunk össze egymástól néhol csupán kilóméterekre elszakadva? Itt egy helyen a nemzet szana szét szakadva éldegél köszöni meg van itt is ott is így is úgy is. Többre nem vágyik. De hát emberek ha összefognánk talán sokkal jobb lenne. Mert mi összetartozunk. Jobbról balról támadnak hát külön külön egyedül viseljük el? Fogjunk össze és együtt próbáljuk megoldani a problémákat.
Megszeretném kérni azokat az embereket akik inkább nemzetközi világpolgárok mint magyarok vagy bármi féle aljas cinikussággal megpróbálnak szúrkálódni felém vagy talán egy az egybe leszólni és lesöpörni az asztalról tehát megkérem ne írjanak nagyon szépen köszönöm! Persze ugye véleményekre vagyok kiváncsi de csak elfogultságtól mentes cinikusságtól mentes őszínte magyar válaszokra vagyok kiváncsi. Köszönöm a megértést.
szerintem aki elhatárolódik a magyaroktól, Mo-tól, az nem magyar
ez nem napi politikai helyzet, meg ki szeret-ki nem szeret kérdése
na ezért írtam, hogy ők már nem magyarok
magyarul beszélő románok, szlovákok, szerbek stb.
vagy identitás nélküli hontalanok
természetes
nem általánosítok, azokról írok, akik olyanok
szerintem ez a hozzáállás az asszimiláció 1. lépcsője
és vannak, akik ezt büszkén vállalják
hú, lehet, én vagyok fáradt
de nem nagyon világos már, hogy kikre is gondolsz
Ha engem kérdeznek, el fog tűnni. A felvidéken minden népszámláláskor tízezrekkel kevesebb magyar van. Az egyszerű falusi dolgozó emberek nem törődnek a magyarsággal. Még mindig él az a tévhit, hogy ha az ember a többséghez tartozik, beszéli a nyelvét, akkor "megy valamire" az életben. A magyar nyelvet nem ajándéknak, hanem tehernek érzik. Ezekkel és még jó pár ilyen posztkommunista falusi felfogással találkozom nap mint nap itthon. Persze mindenkinek megvan a maga baja, nem könnyű a megélhetés itt sem, Szlovákia déli régiói sokkal elmaradottabbak mint a főváros vagy észak.
Nincs senkiben egy csepp összetartás sem, ugyanúgy ahogy a Magyarországi magyarok körében sem. A fiatalok inkább kimennek tanulni vagy dolgozni. Csehországba vagy Magyarországba, aki Szlovákiában marad annak meg csak nehezebb lesz. Szép lassan eltűnik majd a határon túli magyarság.
Bocsássatok meg de megpróbálok valami elméletet gyártani. Feltételezzük azt hogy a helyzet itthon javul. Jó... legyen. Javul. Tegyül fel hogy a magyar kormány elkezd tárgyalni az EUval felvidék önrendelkezési jogainak érvénybehozásáért. Felvidéken kiírnának egy népszavazást autonómiára. És szerintem itt jön a bukás...
Nem szavaznák meg. Valahogy nem akarnak közeledni ahoz a lehetőséghez hogy egy országhoz tartozzunk. Pedig autonómiával talán megállna a népességcsökkenés. Merem feltételezni hogy megállna. És tegyük fel a magyar kormány minden erővel támogatná felvidéket. Talán az emberek gondolkodása megváltozna és újra reménykedni kezdenének megváltozna a felfogásuk és azt mondanák hogy "Te! Ezt elértük? Mellettünk van a magyar kormány? Talán megéri a jövőbe tervezni..." Ez az én elméletem aztán lehet hogy már az alapja sem megvalósítható. De én a történelmet igen is komolyan veszem amit más egyszerűen csak lesöpör az asztalról. Ne csak a racionalitásunknál fogva merjünk tervezni. Hát hol lennénk akkor ha nem remélnénk nem hinnénk nem akarnánk. És arra akarok kilyukadni hogy a történelem nagyobb részben komoly tényeken alapul ami a racionális gondolkodóknak is elfogadható indok lenne. És ha kicsit lapozgatunk a könyvekben rájövünk hogy sok mindent megvalósítottunk már. Igen változott sok minden de amikor összefogtunk mindig sikerült valami nagyot cselekedni. Ez nem mese ez a történelem. És megkérlek benneteket vegyétek komolyan és merítsünk ebből jövő képet. Ha pedig így teszünk akkor bizony van remény. Had példálózzak egyet és aztán befejezem. Ki gondolta volna amikor a tatárok körbepusztították a Kárpát-medencét és megtizedelték a lakosságot ki gondolta volna hogy itt meg fog történni a második honalapítás? Ki gondolta volna hogy itt egyszer még újra ez az ország fog állni. És ez sem mese.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!