Az egyik érvelés a homoszexuálisok szerint az, hogy azért normális a homoszexualitás mert az állatvilágban is jelen van, akkor a nekrofília, kannibalizmus, pedofília, vérfertőzés stb. is normális?

A másik érv szokott lenni, hogy az ókori társadalmakban elfogadott volt.

Így van, az ókori görög, római társadalmakban elfogadott volt.

De, akkoriban a rabszolgaság , csecsemők hegyről ledobálása is elfogadott volt.

Bár, a rabszolgaság megoldaná az olcsó munkaerő problémáját, nem?

A lényeg, a homoszexualitással nincs semmi baj, míg nem csinál belőle valaki márkát vagy reklámot.

Ez nem egy érv. Ez egy ellenérv. Mikor felvetik egyesek, hogy a homoszexualitás nem természetes (nem azt, hogy nem normális, az más kérdés, más érvekkel és ellenérvekkel), és hogy pl meleggé tesszük az embereket azzal, hogy elfogadjuk (szerintük "reklámozzuk"), akkor szoktak rámutatni, hogy ez egyáltalán nem igaz. A homoszexualitás előfordul a természetben (=természetes=/=normális). A kutyák is azért melegek, mert reklámozzák nekik? Nyilván nem.

Természetesen minden érv hülyeség, ha hibásan és kontextus nélkül írják le. Ezt hívják szalmabáb érvelésnek.

[link]

"Én sem reklámozom senkinek sem, hogy miket csinálunk az ágyban a férjemmel."

Miért? Miket?

Kedves kérdező, kicsikét megfordítottad a logikáját ennek az egésznek. Ott kezdődik, hogy a homofóbok azt mondják, hogy a homoszexualitás nem természetes, amire a homoszexuálisok válasza, hogy nagyon is az, mert több fajnál is megfigyelhető nem csak az embernél, és ugyebár az a természetes: ami magától értetődő, vagy ami a természetben is előfordul. (definíció szerint)

Ennek az egésznek csupán az a lényege, hogy valahogy a

homoszexualitást egy tudományos, vagy áltudományos szempont elé gördítsék, amely egy látszólag objektív, tényleges, abszolút megítélése a homoszexualitásnak.

De, ez sosem ilyen fajtájú kérdés volt, a szexualitás -ha génektől függ, ha a környezet alakítja, ha ilyennek születtünk, vagy váltunk, vagy bármilyen más felfogást is választunk- mindig is erkölcsi kérdés marad, van akinek belefér a személyes normájába a szexuális különbözőség a sajátjához képest, és van, akinek nem.

A dolog rossz oldala, hogy az, aki különbözik valahogy mindig bele kerül egy kisebbségbe, amilyen kategóriát viszont a társadalom talál ki mindig (úgy nevezett felcímkézés, beskatulyázás). Szóval tőlünk függ, hogy elítéljük-e őket, az életvitelt, a létüket, stb. vagy hagyunk nekik teret, hogy szabadon éljenek, mindenféle társadalmi kötöttségek nélkül.

A mai Magyarország egyelőre úgy áll ehhez a témához (itt szinte bármilyen kisebbségre gondolhatunk), hogy jobb ezt a szőnyeg alá söpörni, nem beszélni róla, és akkor olyan, mintha nem is lenne és élhetjük tovább a megszokott életet. Nem hiszem személy szerint, hogy jó stratégia ez egy állandó "problémának" bélyegzett dologgal szemben (tudni illik, mindig 10-15% környékén mozgott a heterótól nagyban különböző szexualitások aránya a társadalomban, a legutóbbi kutatások alapján; a látszalagos növekedés pedig egy elfogadóbb társadalomi berendezkedésre mutat, ahol még meglepő, hogy ő is meleg, ő is bi, ő is leszbi, a következő stádium az, ahol ez nem is igazán érdekel senkit, mint mondjuk Németország és Lengyelország, ahol ebből nem csinálnak már nagy ügyet, mert nagyobb rangú politikusok is lehetnek nyíltan LMBTQ szmélyek)

Remélem bőséges a válasz, ha nem, akkor kérek kritikát, vagy kérdést!