Valaki elárulná nekem, hogy mi értelme gyereket vállalni? Honnan jön a motiváció?

Nézd, alapjáraton az a természet rendje, hogy az élőlények szaporodnak.Ez a legerősebb és legfontosabb életösztön, minden élőlény szerves része, így az emberé is.

A reprodukció értelme a fajod fenntartása, és az, hogy átadd a helyed a következő, genetikailag jobb generációnak.

Persze, amit a modern ember feladatának tartasz, az szép és igaz, de nem pótolja a szaporodást.

A szülés pedig nem undorító, hanem természetes.Azaz jogodban áll undorítónak vélni, de ettől még a legtermészetesebb folyatok egyike, mint hogy pumpál a szíved, vagy hogy levegőt veszel.

A barátnőiden pedig nincs mit érteni, csak teszik a dolgukat, azaz fenntartják a populációt.Ez szimpla ösztön, semmi tudatosságot nem igényel az, hogy valaki elkötelezze magát a szülés mellett.

Nem mondom azt hogy természetellenesen gondolkodsz a gyerekvállalásról, de ne hidd azt, hogy undorító, vagy azért, mert az ember viszonylag modern, attól feleslegessé és értéktelenné válik.

Ja, és szerintem is undorító gyereket vállalni. A szülés, a hasban hordás... fújjj de undorító!

Örülj, hogy ilyen párod van :) Had szüljenek, majd meg tudják, hogy milyen. Csak teher lesz a kölyök. Szülnek a segélyre. :D Fogd fel így!

3:

Te sem vagy épp eszű! semmi értelme az emberiség szaporodásának. Nem életet kell teremteni, hanem ellenkezőleg. Fogyni kell. Undorító az egész. Ki akar élni? Az élet nem szép. csak nyüh, teher.

Először is, kérdező: még beindulhatnak az ösztöneid. Addig szedjél (te vagy a párod, mert már van férfinek való is) fogamzásgátlót és ne köttesd el magad, mert megbánhatod.

Másodszor is: addig is megtaláltad a második legértelmesebb célt. Úgy is hasznos lehetsz, ha az emberiséget szolgálod, és ehhez nem kell feltétlenül szaporodni.

A gyerekvállalás egy személyes döntés.

Az én véleményem is az, hogy a gyerekvállalás nem kényszermunka, ha meg kényszermunka, akkor semmi értelme nincs. Pont.

Sokan még saját maguknak sem akarják bevallani ezt a " kényszermunka " megnevezést, mert úgy vannak vele, hogy ez egy felettébb durva és embertelen megnevezése a gyereknevelésnek. Maximálisan igazuk is van ebben, de abban viszont tévednek, hogy ettől még nem nevezhető kényszermunkának egyes szülőjelöltek, illetve szülők gyerekvállalási döntése. A kényszermunka ugyanis egy olyan feladat elvállalása hosszabb távon, amelyet adott indokok miatt az emberek kénytelenek elvégezni, csakhogy míg ezek az indokok a hagyományos kényszermunka értelmében jogilag, azaz hivatalosan vannak megszabva, addig a kényszermunka átvitt értelmezésében, azaz gyerekvállalási értelemben, ezeket az indokokat az emberek szabják meg saját maguknak, illetve hagyják azt, hogy a társadalom szabja meg számukra. A verziók különbözőek lehetnek - „ Tovább kell vinni a család nevét. ” , „ A nő legfőbb szerepe, hogy anya legyen. ” , „ A szüleim is így neveltek. ” , „ A társadalom is ezt tartja normálisnak. ” , „ Mindenki más is ezt csinálja. ” , stb. stb. - , de a lényeg ugyanaz. Számos ember volna manapság, akik szívük szerint nem akarnának gyereket, de ilyen-olyan okok miatt mégis beadják a derekukat, mert úgy érzik nincs más választásuk – ami negatívum a későbbiekben az az, hogy bár vannak esetek, amikor idővel ez a gyerekvállalási kényszer valódi élvezetté válik az adott szülők számára, ezzel ellentétben azonban vannak szülők, akik soha nem szeretik meg igazán maga a szülői szerepet és ez kihat a gyereknevelésre is, meg persze az adott gyerekre.

Ezenkívül meg valami mindig hiányozni fog abból a családból, ahol a szülők nem a lényük legmélyebb és legőszintébb pontján érzik azt, hogy igazán akarják ezt a hivatást és hogy egyáltalán érzik-e ennek a hivatásnak a súlyát, értékét és lényegét. Az embereknek annyi mindent kellene tanulniuk önmagukról és az életről mielőtt elszánják magukat arra, hogy egy másik lénynek is átadják mindazt, amit tudnak. De a társadalom hány százaléka gondolkozik el azon, hogy intellektuális szinten mit is tud nyújtani a leendő gyermekének ? Rendkívül kevesen gondolkoznak el ezen és bár sokak szerint elegendő az a vágy és az a szeretet, amelyet egy leendő gyermek iránt érez valaki, egy racionálisabb és józanabb szempontból ennél sokkal többet kellene tudjon, hogy egy szülő nyújtson, mert egy olyan világban élünk, ahol az érzelmi túlfűtöttségnél többre van szükségünk. Egy ember jusson el adott szintig intellektuálisan, spirituálisan, de még fizikálisan is, a lényeg azon van, hogy FEJLŐDÉS, ne adjon valaki életet egy fejlődő lénynek addig, amíg ő maga sem fejlődött eleget ( és itt senki se érezze sértettnek magát, mert a világon a legnagyobb mesterek még életük csúcsán is azt vallották, hogy nem érzik elég fejlettnek magukat – érezhetjük tehát a különbséget ).

Ez az én véleményem, persze rám is 80%-ban mindig is furcsán néztek az életem során, amikor azt mondtam, hogy nem tervezek gyereket vállalni, mondjuk kevés embernek fejtettem ki ilyen hosszasan a magyarázatot, de én mindenesetre nem érzek semmilyen kényszert vagy külső hatást, amely rám tudna nehezedni, ugyanis ez is egy olyan társadalmi norma, amelyen fejben már rég felülkerekedtem.