Miért helytelen a homoszexualitást bírálni?

Való igaz, hogy nem lehet irányítani, hogy azonos neműek iránt vonzódsz-e. Végülis, mikor egy heteroszexuális vonzódik valaki iránt azon sem kezd el gondolkodni, hogy vonzódja-e vagy sem. /Szóval tényleg nem választott dologról van szó./ Lehet, hogy az emberek egy része azt mondja, hogy elfogadja a melegeket, de sajnos a másik rész még mindig nem és véleményem szerint ezért van szükség az LMBT felvonulásra, hogy mindenki elfogadja ezt és tudjon róla, hogy van egy másik út is.

Ezt tapasztalatból mondom, mert 10-11 éves korom óta tetszettek a lányok. 15 éves koromban volt az első leszbikus szerelmem és mivel nem sokat tudtam ezekről a dolgokról sokáig titkolóztam. Aztán elmondtam a szüleimnek, hogy biszexuális vagyok. Teljesen jól fogadták, csak "erről nem illik beszélni", ezért nem került szóba fiatalabb koromban köztünk. Így történhetett meg, hogy évekkel a homoszexuális kapcsolat után döbbentem rá, hogy mi is ez az egész... Ezért hiszem, hogy szükség van a nyilvánosságra. /Hiszen a mi a helyzet a fiúkkal kérdéseket már egy 8-10 éves lány is megkapja, de arról nem sok fogalma van, hogy mit tegyen, ha neki épp a lányok tetszenek./

A bírálásra pedig visszatérve mégegyszer mondom: NEM választás kérdése a szexuális identitásunk.

(Egyébként minden ellenére én is keresztény, hívő ember vagyok...)

Már többször hangoztattad, hogy nem igaz, hogy nem választás kérdése a szexualitás. (Nem szeretek úgy írni valamiről, hogy nem tudom megmondani, pontosan hol hallottam, de most kivételt teszek.) Az egyik ismeretterjesztő csatornán volt erről egy 1 órás műsor.

A homoszexuális agyban már a magzati korban kimutatható egy eltérés, egy bizonyos "folt", ami teljesen más, mint a hetero férfiaknál. (Csak férfiakat néztek.) Ez a folt a férfiaknál kisebb és határozottabb szélű képlet, míg a nőknél értelemszerűen nagyobb (jóval), és kissé elmosódottabb. Tehát a különbség határozott. Nos, akik később homoszexuálisak lesznek, azoknak az agyában már újszülött korban kimutatható (ultrahang) az ellenkező nemre jellemző változat.

(Nem is értem, hogy ez a tény miért nem kapott már nagyobb nyilvánosságot.)

Szóval ennyit a választás lehetőségéről.

Egyáltalán nem kizárólag veleszületett dolog, csak legfeljebb hajlam (tehát nem sorsszerűség). Íme egy kutatás:

Az eddigi legnagyobb vizsgálat a homoszexualitás okairól

Angol és svéd kutatók végezték el az eddigi legnagyobb ikervizsgálatot, amely azt kívánta feltárni, milyen tényezők befolyásolják a nemi irányultságot. Az eredmény azt mutatja, hogy a főszerepet a véletlenszerű környezeti tényezők, az egyéni tapasztalatok játsszák, a genetikai háttér szerepe kisebb a vártnál, a családi és társadalmi hatások szerepe pedig igen csekély - a férfiaknál szinte nem is kimutatható...

Génjeink az esetek többségében nem "sorsot", csak valószínűséget jelentenek, és a környezeti tényezők szerepe általában ugyanolyan fontos hatással bír egy-egy tulajdonság kialakulásában - főleg, ha olyan komplex dologról van szó, mint a szexuális orientáltság. A londoni Queen Mary Egyetem és a stockholmi Karolinska Egyetem kutatói a közelmúltban számoltak be a homoszexuális viselkedéssel kapcsolatos kutatásaikról az Archives of Sexual Behavior című folyóiratban.

A Dr. Niklas Langström által vezetett kutatócsoport felnőtt (20-47 éves) svéd ikerpárok első igazi populációs alapú vizsgálatát végezte el. Az egypetéjű és a kétpetéjű ikrekkel kapcsolatos tanulmányokat gyakran használják arra, hogy elkülönítsék egy adott sajátosságért felelős genetikai és környezeti tényezőket. Míg az egypetéjű ikreknek valamennyi génje azonos és (általában) ugyanazon a környezeten osztoznak, addig a kétpetéjű ikreknek csak a környezetük közös, ám génjeiknek csupán a fele megegyező. Ennek alapján, ha egy tulajdonságot illetően nagyobb hasonlóságot figyelnek meg az egypetéjű ikreknél, mint a kétpetéjűeknél, az arra utal, hogy az adott tulajdonságért részben genetikai tényezők felelősek.

A vizsgálatba 3826 azonos nemű ikerpárt (7652 egyént) vontak be. Többek között megkérdezték őket arról, hány ellenkező és hány azonos nemű szexuális partnerük volt életük folyamán. A vizsgált személyek összesen 7 százalékának volt már azonos nemű szexuális partnere.

Az eredmények azt mutatták, hogy a férfiak homoszexuális viselkedésében fellelhető különbségek (vagyis az, hogy egyes férfiaknak egyáltalán nem voltak azonos nemű szexuális partnereik, másoknak viszont volt egy vagy több) 35 százalékban írhatók a genetikai tényezők számlájára. A környezeti tényezők tehát a tanulmány szerint jóval fontosabbak ebből a szempontból (65%).

Ami a nőket illeti, a genetika már csak körülbelül 18 százalékát magyarázta az eltérésnek, a környezetei hatások azonban árnyaltabban jelentek meg. Eszerint a nem közös (vagyis egyénspecifikus) környezeti hatások a nemi irányultság 64 százalékáért, a közös tényezők (társadalmi attitűdök, az ikrek közös családi, szülői háttere) pedig a fennmaradó 16 százalékáért tehető felelőssé.

A tanulmány tehát egyrészt azt mutatja, hogy a genetikai befolyás fontos, de nem olyan mértékű tényező, mint azt eddig általában gondolták, másrészt azt, hogy a nem közös környezeti tényezők, vagyis az egyéni tapasztalatok, az egyént ért hatások a meghatározók. Utóbbi kategória egyébként igen széles spektrumot ölel fel: ide tartoznak az egyént ért pszichikai és élettani hatások, traumák (például balesetek, erőszak, betegségek), a közösségek hatása, a szexuális tapasztalatok, de még a magzati fejlődés folyamán ható faktorok egy része vagy a születési körülmények is.

Fontos kiemelni, hogy nőknél az öröklődésnek nagyjából ugyanannyi a befolyása a nemi irányultságra, mint a közös környezeti tényezőknek, míg az utóbbiaknak a tanulmány szerint nincs hatásuk a férfiak szexuális viselkedésére.

A kutatók szerint az alkalmazott módszer pontosabb képet ad a férfiakról (a férfiak pszichológiai irányultsága és szexuális viselkedése nagymértékben összefügg egymással), mint a nőkről (akiknél jobban elkülönülnek egymástól a szexualitás ezen elemei). Ennek ellenére a tanulmány szerzői meg vannak győződve arról, hogy vizsgálatuk a nemi irányultság genetikai és nem genetikai összetevőinek az eddigi legelfogulatlanabb becslését adja.

"Ez a tanulmány lehűti azokat a várakozásokat, amelyek abban bíztak, hogy mi egyetlen 'meleg-gén' vagy egyetlen környezeti változó után kutatunk. A szexuális orientációt befolyásoló faktorok meglehetősen összetettek" - mondta a tanulmány társszerzője, Dr. Qazi Rahman.

A homoszexualitásért konkrétan felelős génváltozatokat a mai napig nem azonosítottak, de a korábbi eredmények alapján is bizonyos, hogy a genetikai háttér szerepet játszik e viselkedésforma kialakulásában. Egypetéjű ikrek esetében például külön neveltetés mellett is nagyobb valószínűséggel lesz mindkét ikertestvér homoszexuális, mint a nem-iker (genetikai állományukban különböző) testvérek között. A fiúk a homoszexualitásra való hajlamot általában az anyjuktól öröklik, jelezve, hogy ez egy öröklődő anyai hatás, amelynek hátterében például az ivari X-kromoszómán lévő genetikai faktorok állhatnak.

A heteroszexuális egyedek nem elhanyagolható időt fordítanak a szexre, ám ennek általában meg is van az eredménye: az utód. Ezzel szemben a homoszexuálisok esetében mindez nem eredményez reprodukciót, ezáltal a viselkedésforma kialakulásáért felelős génváltozatok sem öröklődnek át direkt módon a következő nemzedékre. A homoszexualitásnak tehát evolúciós értelemben valamilyen más, közvetett módon kell kifizetődnie, és biztosítania azt, hogy a génváltozatai fennmaradjanak a populációban.

Az egyik legelterjedtebb magyarázat szerint a homoszexualitást okozó génváltozatok előnyösek is lehetnek a szaporodáshoz. Eszerint ezek a génváltozatok szexuálisan antagonisztikus módon működnek, azaz amikor nőben fejeződnek ki, akkor növelik, amikor viszont férfiban, akkor csökkentik a termékenységet. Ez olyan jellegzetesség, amelyből az egyik nem előnyt húz a másik kárára.

Na most a választott kontra nem választottra... Ti drágák, akik azzal jöttök hogy undorító ösztönlénység, meg olyan mint a pedofília, meg satöbbi. Akkor most azon kívül, hogy a pedofil kihasználja a saját tekintélyét / hatalmát int felnőtt. Meg azon kívül hogy egy meleg nem árt többet a környezetének meg a gyerekeinek mint egy azonos kategóriás (tehát: pedofil, vagy csapongó, vagy magamutogató, vagy visszahúzódó) heteró. Aki azt mondja hogy ez választott, az legyen olyan drága és smároljon egy vele azonos neművel. Nem több, csak erotikusan csókolja meg szépen. Aztán gondolja át, hogy a melgek (és most nem a kis divatbuzikról beszélek, meg a kislányokról akik piáért adják a műsort) ezt élnék át egy elenkező neművel.

Amúgy van "választott" többnyire lelki trauma okozta homoszexualitás. Pl. a kislányt zaklatta egy bácsi, megerőszakolnak egy nőt, veri a férje, az esélyes váltásra. Attól hogy egy gyerek melegeket lát a TVben, esetleg tisztában van vele hogy mi az, nem lesz meleg, vagy attól hogy úgy dönt hogy "na most meleg leszek"