Szerintetek létezhet valaha olyan, hogy Román-Magyar barátság? Együttlétről (békés) már hallottam, elvileg van olyan. De így mint egy nagy fordulópont a két ország között el fog valaha jönni?

Majd akkor lesz ilyesmi amikor az emberek nem skatulyázzák majd be egymást csak mert román, magyar, szlovák, klingon, hupikék törpike stb., amikor majd az egyént fogják nézni elsősorban hogy az milyen és nem azt hogy milyen nyelven beszél, honnan jött, milyen hazugságokkal etették ott "történelem" címen ésatöbbi. És persze mindenki azon lesz hogy ő maga mint egyén korrektül viseltessen a másikkal szemben, nemcsak azt nézve hogy "szőröstalpú román" vagy "bozgor" vagy bármi.

Szóval fölösleges bármiféle politikai változásra várni ami ilyesféle békét hozhat mert a politikusoknak (a határ minden oldalán) NEM érdekük a béke, a feszültségmentes élet. Az ő érdekük az hogy a már meglévő feszültségek fenntartásával legyen egy ellenségkép a saját népük előtt amit kihasználva hatalomra juthatnak.

Szóval (és ez legyen a végszó) a valódi, békés kiegyezés rajtunk múlik (bármilyen közhelyesen hangzik) és még így is nagyon sok időbe fog telni míg a fenti hozzáállás általános lesz Közép-Európában (HA az lesz egyáltalán).

“ When the power of love overcomes the love of power the world will know peace “ = “ Amikor a szeretet ereje legyőzi a hatalom szeretetét, akkor lesz béke a világban “

Az egoizmus az emberiség vérében csörgedezik.

Birtokolni, uralkodni, harcolni, nyerni- mindent az önérvényesülésért.

Birtokolni akarunk, de nem akarunk megosztani semmit.

Uralkodni akarunk, de főleg másokon.

Harcolni akarunk, de nem akarunk békét.

Nyerni akarunk, de földbe tiporva másokat.

Mindez azért, mert hiányzik az emberség.

Az egoizmust nem csak személyes szinten lehet megélni. Egoista az is, aki más nemzetet lenéz és csak a sajátjával foglalkozik.

Sokakat úgy nevelnek, hogy azzal mutatja meg valaki mennyire is hazafi, hogy minél nagyobbat köp a másik népre. Ilyen mentalitással még a változás halvány szikrája sem létezhet.

Az egoizmus kiszűri az érzelmeket. Pontosabban olyan érzelmeket táplál, amelyek kizárólag az önérdeket szolgálják. A másokért való felelősség érzete teljesen eltompul, ezért semmilyen jellegű kapcsolat nem ereszthet gyökereket, mert mindkét fél hozzáállása az, hogy „ Minek szeressem a másikat ? Nekem az nem érdekem. „

Békés kiegyezés a románokkal? na ez nagyon nehézkes lenne...

Azért mert több mint 1 millio 237.746 magyar él napjainkban is Romániában (2011es népszámlálásszerint), másodrendű állampolgárként saját szülőföldjén. A magyarokat számtalan atrocitás éri, no meg sok esetben hátrányos helyzetbe kerülnek anyanyelvük, nemzeti identításuk miatt. (Sokat jártam Erdélyben,Sok erdélyi barátom van, tudom miről beszélek)

A békéhez igazságos, etnikai határok kellenének, csakhogy az a gond, hogy azokat szinte lehetetlen létrehozni.Ennek a legfőbb oka, hogy a színmagyar székelyföld, ahol 600.000 magyar lakik, és Magyarország közt jelentős Románlakta, vagy legalábbis román többségű területek találhatóak.

Ha csak a magyarlakta határmenti részeket csatoljuk vissza, úgy hogy ne legyen jelentős román kisebbség, akkor csak kb 200.000 magyart tudunk visszacsatolni, 1millio meg ott marad, így az ellentét továbbra is fen áll.Ha meg viszacsatoljuk észak Erdélyt akkor meg 1millió magyarral 1millio, 1,5 millio román kerül hozzánk (attól függ hol húzzuk meg a határokat.

Az autonómia sem megoldás, mivel az csak az erdélyi magyarság 40% nak nyújtana megoldást, kb 500.000nek a 1millio 200.000ből. Ráadásul az autonómiát is amint tudnák felszámolnák a románok.

A románoknak a 30as években volt olyan ötletük, hogy a magyaroknak visszaadnak 14.000 km2 határmenti részt, és oda telepítik ki az erdélyi magyarokat.Viszont ez kb csak egy 5-600.000 lakosú terület volt, akkoriban pedig még 1.6 millió magyar élt Erdélyben.Ráadásul ez is elmarat, főként a bécsi döntés miatt.

A II.világháború alatt volt egy olyan amerikai javaslat, hogy Arad, Nagyvárad, Zilah, Szatmárnémeti és ezen városok környéke vissza Magyarországnak, Székelyföldi magyaroknak autónómia, Erély többi része meg Románia. Ennek a megoldásnak a lényege az lett volna, hogy mivel nem lehet oigazságos határokat húzni, vagy sok magyar marad romániába, vagy sok román marad Magyarországon, ezért az egyensúly fenntartása érdekében ugyan anyi magyar maradjon romániában, mint ahány román Magyarországon.És a későbbiekben lakosságcserével, illetve kölcsönös toleráns nemzetiségi politikával elsimíthatóak az ellentétek.(Így akkor, kb 500.000 magyar tért volna vissza, kb ugyan anyi románnal, 1millio magyar romániában marad, abból 500.000 z autonóm tartományban, 500.000 pedig az autonóm tartományon kívül.

Talán valamiféle Korridoros megoldással lehetne etnikai határokat létrehozni.Szatmár, Szilágy, Bihar megye magyarlakta részei vissza monak(ezek a határhoz közel vannak) Máramaros, Beszterce és Kolozs megyék egy nemzetközi békefentartók által ellenőrzött korridort képeznének, biztossítanák az összeköttetést Magyarország és Székelyföld között.A korridor területén 3 hivatalos nyelv lenne:román, magyar, és ukrán (a 30.000 máramarosi ruszin miatt).

A Magyarlakta székelyföldi megyék, Maros, Hargita és Kovászna szintén mohoz tartozna.Ezeket a Korridor kapcsolná Magyarországhoz.

Ez lenne talán a legiagazságosabb, leg elfogadhatóbb megoldás a két nép több száz éves konfliktusára.

Viszont sajnos nem hiszem hogy a románok belemennének.

Szóval a két nép közötti béke megteremtése nem könyű, pedig nagy szükség lenne rá, hogy valahogy létrehozzunk igazságos etnikai határokat, és a kárpátmedence népei megbékélhessenek egymással, mert így, a nagyhatalmak kihasználják a köztünk lévő ellentéteket, és ez mindegyik állam számára káros.Csak közös erővel tudunk szembeszállni a nagyhatalmak kizsákmányolásával.

Én itt,Erdélyben élek.Most is egy iszonyú balhé folyik,mert az egyik gyerek román zászlóval fényképezkedett.Mindegy.Nem a sztori a lényeg.

Én semleges vagyok a magyar-román vitában.De(!!!)itt,(legalábbis Erdélyben),szerintem úgy a románok,mint a magyarok,hibásak.És lehetne 'barátság',de a politikusok,esküszöm,ösztönöznek,hogy harcoljunk egymással.Ha ők nem lettek volna,folytonos beszólások,rasszizmus sem lett volna.Oké,talán voltak,akik amúgy is autonómiát akartak volna(mert ebből kezdődött a cirkusz),de nem ilyen szinten.Semmi becsület,tisztelet egymás iránt,ez a zavaró.Mindenki annyira elvan,hogy most Erdély a magyaroké,vagy a románoké.De hát egyebet sem csinálunk,csak beszólunk egymásnak,saját népünk zászlójával kiállunk a városba,póz

folytatom.

pózolunk és aztán árgus szemekkel figyeljük egymást,mert hát akkor egymás 'ellen' vagyunk.És ilyensmi NEM létezett volna,ha nem lettek volna a mit tudom én milyen óriási politikusok.Ez már fájó dolog,hiszen,úgy kezdtem,semleges vagyok(amúgy magyar eredetű),és annyira egymás ellen vannak,hibáztatják egymást,beszólnak,de magukat nem veszik észre.

Én úgy leltem erre a kérdésre (nemtom' elolvassa-e egyáltalán valaki a válaszom) hogy a román-magyar ellentét után nyomoztam.

Mivel nekem 4 románnal is volt szerencsém együtt dolgozni (igaz Németországban) az első napoktól féltem. Na, mondom, ezek engem biztos gyűlölnek. És nem. Gyerekek, olyan jól kijövök velük, hogy hihetetlen. Majdnem a legjobban. (inkább az oroszok a problémásak, nagyon nehéz elviselni őket)

Én komolyan mondom, azért nyomozok, hogy mégis miért is gyűlöljük egymást a mai napig, hisz egykoron én is utáltam őket, de igazán meg sem tudtam fogalmazni, mi az, amiből jött ez a mély ellenszenv, hiszen nem ők tehetnek a történelemről...

És az ismerősömnek igaza volt, ahogy azt előttem is említették: a politikusok csinálják az ellenszenvet, a hergelést... hogy nyugodtan simliskedhessenek a háttérben, mittudomén mi miatt.

De megnyugtatóan, meglepően, kellemeset csalódtam a román-magyar egymáéshoz viszonyulásán (persze, ebben sokat közrejátszik szerintem az is, hogy hol találkoztunk, egy úgymond semleges területen... :) )