Hogyan szoktátok elkerülni azt, hogy eleinte normális később számotokra irritáló emberekkel barátkozzatok?

Minél több a tapasztalat, annál nagyobb az eszköztár is. Például 38 évesen valószínűleg már sokkal többet tudunk az emberi természetről, mint amennyit 18 évesen tudtunk, ezért már más szemmel látjuk a dolgokat és másképpen kezeljük a helyzeteket. A tapasztalatszerzés és az érettség lényegében elegendő is ahhoz, hogy megfelelően tudjuk átlátni kapcsolatainkat másokkal és megoldást találjunk az adódó problémákra.

Sokan viszont inkább elkerülni szeretnék a konfrontációkat és az esetleges gondokat, amelyek minden új kapcsolattal járnak. Ezért lesznek sokan zárkózottak, elszigeteltek, elérhetetlenek, burok alatt élőek. De ugyancsak ezért alakulnak ki a különféle sztereotípiák is- sokan arra használják őket, hogy “ kiszűrjék “ azokat, akik adott sztereotípia szerint, nem érdemlik meg a tiszteletet és még a megismerés lehetőségét sem.

Az én véleményem szerint a racionális hozzáállás az volna, ha az ember nem építene falakat maga köré, hanem elfogultságok nélkül viszonyulna másokhoz. Én sok személyben csalódtam már életem során és biztos vagyok benne, hogy még sokban fogok csalódni ezután is. De az élet megy tovább és minden nap egy új lehetőség van arra, hogy egy új személy lépjen be az életembe és egy új meglátást alkosson bennem. Minden kizárás tulajdonképpen egy önmegfosztás, mert saját magunktól vesszük el az esélyt, hogy megismerjünk valakit, akit talán jobban megkedvelnénk, mint azt hinnénk.

Érdemes sokszor feltenni azt a kérdést, hogy “ És akkor mi van ? “ – Ez a dolgok negatív oldalára vonatkozik. Nem szakad ránk az ég, ha valaki megbánt minket vagy ha valakiben csalódunk. Akkor miért teszünk úgy ?

A legtöbb gyerekben megvan az a rugalmasság, amely által könnyen visszatérnek derűs és játékos állapotukba, még akkor is, ha megbántják őket vagy sírásra késztetik. Ahogy a gyerek nő, ez a rugalmasság általában elvesztlődik. Kinevelik belőlünk ezt a flexibilitást és inkább arra buzdítanak, hogy legyünk kemények, kimértek és elővigyázatosak, noha a merevséget nem szabad összetéveszteni az erővel. Ahogyan egy bölcs mondás tartja, “ A viharban a kemény, merev fa eltörik, az a fa pedig megmarad, amely a széllel együtt hajladozik “ ( Hát magyarul biztos nem így van, de ez a lényege, én angolul tudom ) – A merevség nem nyújt biztonságot. Ha mindenre szabályokat akarunk alkotni, ha mindent kiakarunk előre számolni, ha mindent beakarunk tervezni, akkor azzal csak elzárjuk magunkat a lehetőségektől és nem tanuljuk meg kezelni azt, ami kellemetlen számunkra, de amit ha megtanulnánk rendesen legalább egyszer, akkor nem botlanánk meg többször benne.

Ergo, ha nyitottabban és játékosabban állnánk hozzá az emberekhez, akkor többet tanulnánk és nem keresnénk kibúvókat a szocializálódás elől. Emberszűrés helyett inkább az érzékenységünket és saját hibáinkat kellene kiszűrnünk- mert bizony az embereket lehet kezelni, a primitívektől kezdve az értelmiségiekig, de meg kell találni a megfelelő módszert rá, mert az emberek nem egyformák.

Végezetül, józan ésszel kell hozzáállni mindenhez. Amit írtam csak egy eszmefuttatás volt arra nézve, hogy miért ne legyünk ítélkezőek és elfogultak, de nyilván vannak tényezők, amelyeket figyelembe vehetünk. A tahóság, érzéketlenség, jellemtelenség, stb. mind olyan tulajdonságok, amelyek megmutatkoznak adott emberben. Vannak jó színészek, de minden álarc megkopik néha. A kérdés csak az, hogy felfigyelünk-e rá, mert az ördög a részletekben rejlik és sokkal hamarabb megláthatnánk egy személy valódi énjét, ha kicsit jobban figyelnénk.

"A tahóság, érzéketlenség, jellemtelenség, stb. mind olyan tulajdonságok, amelyek megmutatkoznak adott emberben. Vannak jó színészek, de minden álarc megkopik néha."

Lásd: Lázár János...