Van itt rajtam kívül is olyan, aki utálja az Irigy Hónaljmirigyet?

Kedves első hozzászóló! Kétségtelenül igazad van abban, hogy az előző rendszerben igényesebb, emberibb műsorok voltak a képernyőre tűzve, a gond azzal volt, hogy a kultúra, a művészet, a tudomány terjesztése véget ért néhány "népnevelő" műsorban, néhány péntek esténkénti bohózatban, a művelődés lehetőségei le lettek redukálva az erősen "fentről" irányított és szervezett művházak, KISZ klubok nem túl széles repertoárjára. A gondolat, a vélemény nem áramolhatott szabadon, nem volt lehetőség kibontakoznia egy jelentősebb, reform értelmiségnek, nem volt lehetőség, hogy a humor túl nője a Sas kabarét (tisztelet a kivételeknek, Hofinak vagy Boncz Gézának), nem volt lehetőség arra, hogy bárki fel emelje a hangját, tabukat feszegessen széles rétegek előtt, el kellett hinnünk a televízió ártatlan, fülét-farkát behúzó, oktató-nevelő műsorait, ártatlan műsorvezető arcait, be kellett érnünk azzal, amit fentről le csepegtettek nekünk. A szocializmus felégetett minden olyan értéket, ami a háború előtt igazán nagyobbá tett vagy tehetett volna minket, teljesen aláásta azt a kevés értelmiségi, polgári törekvést, ami lassacskán kezdett volna kibontakozni, és helyébe, álságos és képmutató módon állította a saját hazug szocialista erkölcsét, népnevelését, amelyet a kutya nem érzett a sajátjának, velejéig hazug volt, romba döntött, de helyébe sem tartósat, örököt nem épített.

A gulyáskommunizmus légyege volt, hogy légy csendben, végezd a dolgod, ne hallj, és ne láss, cserébe megadatik neked a kenyeret és a cirkuszt a SZOT-üdülők, az önkormányzati lakások, a viszonylagos árubőség, a maszekolás, a mutyizás a közösből. A szellem kordában volt tartva, és e közben elsoványodott, még a has megnőtt. A rendszerváltás után csak egészében megmutatkozott ennek a sötétségnek a teljes valója, az emberek nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy lehetőség adatott arra, hogy saját maguk irányítsák a sorsuk, hogy igazából úttörők legyenek, hogy visszatérjenek az értékekhez, nem sikerült magunkról levedleni az átkost, mert egyszerűen nem voltunk arra nevelve, hogy mi lépjünk, és ne minket toljanak.

A hazai humorban azért nincs mélyebb mondani való, azért nincs irónia, abszurditás, groteszk, mert ahhoz a vélemény, a kritika, az eszmei szabadság magas foka szükségeltetik, amit mi még nem sajátítottunk el, így maradt a kifejezéstelen, primitív szenny. Hát ezért van az, hogy a mai mocsok, csak a virágzása annak, amihez Kádár papa alatt szocializálódtunk.