Hogy merik ezt az iskolás kamaszok?

Sajnos meg fogjuk tudni, milyen felnőttek lesznek.

Ott a baj, hogy a tanárok megtanulják a gyerekek kezelését - akik a 70-es 80 -as évek gyerekei voltak. De a világ változik, a gyerekek is és más módszerek kellenének. Ezek közül sokat kivettek a tanár kezéből a többit meg nem ismeri. Képzeld el, hogy úgy kell kertet művelned, hogy ami módszert ismersz azt szinte mind megtiltják, mást meg nem ismersz. Mi lesz vajon a kertből?

Abban a suliban, ahova a gyerekeim járnak, a tanárok rendszeresen nézik a gyerekek facebook-oldalait. Ha olyasmit látnak, ami illetlen, felháborító esetleg pornográf, az ellen fellépnek. (Például: két nem normális a face-en szidtak egy tanárt, de arra nem gondoltak, hogy az a bizonyos pedagógus ismerősük, így a tanár is elolvashatta a kedves irományokat. Igazgatói lett belőle.)

Hogy milyen felnőtt lesz belőlük? Hofi Géza szavaival élve: "Jövőnk záloga. Dögöljek meg, ha kiváltom!"

Amúgy persze sejthető, hogy ezek a gyerekek nem részesülnek abban a nevelésben, amire szükségük lenne.

Örülök, hogy én bármikor megnézhetném a lányaim proflját. Igaz, nem teszem, mert ismerem őket és feleslegesnek tartanám.

Szerintem nem hülyébbek mint mi voltunk, csak nekünk annó az órai levelezés jutott, nekik meg adottak a technikai feltételek...

A másik ok az, hogy a mi gyerekkorunk óta elvettek minden fegyelmezési lehetőséget a tanároktól. Nem értek egyet a testi fenyítéssel, az elcsattanó pofonnal, szóval nem azt sírom vissza, de az se normális, hogy az óráról nem lehet kizavarni a rendbontót, egyest ne adjon a tanár, mert a tananyagot osztályozza és igazságtalan, és bármiért őt veszik elő a szülők és nem a neveletlen kölküket.

Én ennél durvábbakat is csináltam tinédzserként, pedig akkor még telefon se volt, nemhogy facebook.. aztán kinőttem, most pénzügyes vagyok és rendes, tisztes életet élek :)

szóval messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni abból, ha van pár meghökkentő fb kiírás :P

Hát nem tudom... Ennyi idősen én is sok bunkóságot mondtam a tanáraimra a hátuk mögött, csak nekem nem volt hova kiírni. Pedig ha lett volna, nyilván lettem volna annyira hülye, hogy ki is írom, pont azért, mert 12 évesen a következményekbe nem gondoltam bele.

De a többi osztálytársam is hasonló volt. Aztán volt, aki kinőtte felnőtt korára, és volt, aki nem.

Egy részüknek idővel benő a feje lágya, a másik részükkel nem szeretnék 10-20 év múlva találkozni. Elképesztő, hogy micsoda emberek vannak, voltaképpen minden korosztályban. Néha legszívesebben elköltöznék egy lakatlan szigetre.

A legrosszabb az, hogy az ilyen emberek nem értenek a szép szóból. Gyakorlatilag nem lehet velük mit kezdeni. Már egy jó ideje töröm a fejem azon, hogy (általánosságban) hogyan lehetne kezelni a bunkó, másokra tekintettel egyáltalán nem levő, önző, szűk látókörű, arrogáns, tiszteletlen embereket, de egyelőre még nem sikerült rájönnöm. Ha van valakinek valami bevált módszere, szóljon.