Ti tudnátok így élni, lányok?

Sokaknak biztos csábító de számodra nem az.

19.L

Ne haragudj, de nem szivesen valaszolok privat uzenetre, igy ide irnam, ha nem baj, kedves B.

A parom kulfoldi, az o hazajaba koltoztem ki hozza. Mivel az adott orszag nyelvet nem beszelem, igy mar az elejen abban allapodtunk meg, hogy amig meg nem tanulom rendesen, addig nem is kell munkavallalason gondolkoznom. Mivel o eleg jol keres meg az itteni viszonyok szerint is, igy ez nem okoz gondot anyagilag.

A munkam anno nem egy kihivasokkal teli munka volt, igy nem hianyzik. A napjaimat megprobalom ertelmesen kitolteni a haztartas es a gyermekneveles mellett, igy tanulom a nyelvet, illetve most epp kotni, horgolni tanulok.

Nekem nem jött be. Lassan 3. éve vagyok itthon a lányommal, de szeptembertől végre oviba megy én pedig dolgozni. Várom már nagyon.

Az elején nagyon tetszett az itthonlét. Főztem, sütöttem, átalakítottam a lakást, megtanultam franciául, kipróbáltam különféle mozgásformákat.

Most viszont már vágyok arra, hogy másféle feladataim legyenek.

Jelenleg furcsa erre gondolni. De az ember változik míg él. Ami ma elképzelhetetlennek tűnik, azt lehet holnap simán megteszem.

Fontosak az aktuális igények, hogy adott személy mennyire találja fontosnak a karrierépítést vagy a gyereknevelést, mert van, aki bármeddig ülne otthon a gyerekkel, míg van aki a karrierjéhez akarja elkötelezni magát. S van, hogy az ember változik, aki tegnap karrierista volt, az holnap családanyává váll s így tovább.

Persze mindenkinek van egy elképzelése, amelyet bizonyos ideig követ és annak alapján rendezi az életét, de bármikor megváltozhatnak a dolgok.

Azt, hogy ki hogyan tudna élni, relatív elgondolás, mert néha olyasmit vállalunk magukra, amit csak utólag jövünk rá, hogy nem bírunk, illetve fordítva is van, hogy olyasmit tartunk lehetetlennek, amit épphogy majd szépen elfogunk bírni.

Nem bírnám, mert oké hogy elbírnám viselni egy ideig, de a hivatalos munka hiányozna, mert ugye én igénylem azt hogy kimozduljak időnként otthonról, más emberek közt legyek, persze nincs gyerekünk még, de már együtt élünk a párommal, mindketten dolgozunk, a házimunkát megosztva csináljuk, meg mindenki akkor csinál valamit, amikor éppen ráér.

Ha már lesz gyerekünk, és szülés után 2-3 éven belül visszamegyek dolgozni, akkor is így tervezzük, ezt hogy mindenki csinálja a dolgát, a munkahelyén aztán a házimunkát, gyereknevelést is közösen, és egy kis szórakozás is férjen bele.