Van egy lány, aki egyszerre művészlélek és divatmániás, mi az oka, ha valakiben ennyire szélsőséges személyiségek lakoznak?

Ja...akkor ez a válasz...

Bár szerintem az se lehetne, mert ha jó költő, akkor megfelel egy bizonyos körben, minek kell megfelelni más köröknek is?

Ez egy igen jó kérdés.

Bonyolult.

Miért van szükség arra hogy mindenki/többen elfogadjanak amikor már van egy -szűk- kör/család/társaság aki elfogad?

Az emberi természet szerintem.

Minél több embernek akarunk megfelelni az életben.

A szüleinknek (ezért jól tanulunk, kedvesek vagyunk, stb), a barátainknak (ezért jó fejek vagyunk, viccesek, bevállalósak, stb) a munkatársainknak (ezért segítőkészek vagyunk, udvariasak stb) a kedvelt hobbinak és a hasonló "lelkitársaknak"..., szóval mindennek és mindenkinek hogy bebizonyítsuk, JÓK VAGYUNK, méltók a szeretetre, elismerésre.

Ki akarjuk vívni a megbecsülésüket, és azt ugye, minden embernél mással lehet...

Talán ezért akarunk "több lábon állni", több fajta dologban keresni önmagunkat, ami a végén valóban megtetszik és rájövünk, ezzel nagyobb eséllyel érhetjük el céljainkat.

Tehát az az ember, aki szeret olvasni és verseket ír esténként, az a társaság kedvéért eljátszhatja a butuska szépséget, azért hogy jobban kedveljék...

Az életben -sajnos- nem mindig az a viselkedésforma, jellem, tulajdonság előnyös amit igazából mindenki jónak tart. Pl ha valakiről megtudjuk hogy nem csak szép is de okos is, az sok emberből válthat ki ellenszenvet. Ugye itt a jó öreg irigység. Jó tulajdonságai révén nagyobb vetélytárs lesz.

Szóval az ember megtanulja hogy adott helyzetben, hogyan kell/ melyik a legkifizetődőbb viselkedésforma, és azt az "énjét" helyezi előtérbe.

Példánál maradva, egy ilyen lány a társaságban nagyszájú, szeleburdi, vicces, a társaság központi figurája, mert a társaság felerősíti benne énjének ezt az részét. Haverok, buli, fanta érzés. :D Ami nem megjátszás, mert valóban ilyen, inkább azt mondanám hogy felerősödik. Igen, felerősödik a társaság hatására. Ebben a környezetben nincs szükség a művészhajlamra, ha érted mire gondolok. :)

Ellenben mikor egyedül otthon van, vagy a barátjával egy nagyon jó barátnőjével kettesben előjön a másik én. A csendes, komoly, művészlélek, akit elvarázsol a szépség, és belemélyed valamilyen alkotásba. Alkot és még a beszéde/szókincse is megváltozik. Ez is ő, csak éne egy másik része, ami ott és akkor elő tudott jönni.

Remélem tudtam hasznosat mondani. :)

De pont ez a lényeg hogy az ember nem csak egy személyiség/jellem/tulajdonság/én, nem csak művész, hanem egy bulira, szórakozásra vágyó fiatal lány is egyben.

Ha nekem a művész haverjaimmal kéne bulizni menni azt hiszem megőrülnék és elég lapos este lenne! :D

A rajzolásnak, festésnek, filozofálásnak meg van a maga helye. És ahhoz hogy alkoss, át kell szellemülni, és az nem mindig van meg...Ez nem tudod egy ki-be kapcs gombbal irányítani. Hanem befolyásolja a hangulat, a társaság, minden.

A bulizás, shopping, divat meg szintén más tészta, így azt nem velük fogja az ember végezni és nem is abban a lelkiállapotban mint amikor rajzol, alkot.

Más vagy amikor alkotsz és más vagy amikor csak úgy vagy, a haverokkal.

Nem tudom jobban elmondani.

Nem csak művész az ember hanem egy hülye, felszínes, bolond is egyben. :D Érted? Nem ugyanolyan hangulatban vagy egész életedben, hanem ez folyamatosan változik.

Van hogy nincs kedved festeni, hanem leugrassz a kocsmába sörözni, vagy futni egyet. De az is előfordul persze, hogy pont akkor tör rád a nagy művészhangulat amikor egy társaságba vagy... :) Akkor ez van. Nem lehet mindent kiszámítani.

Szerintem egy komoly művész nem felszínes. És az, hogy beülök a költő haverokkal sörözni, még nem tesz felszínessé.

Nézz meg 1-2 30-as, 40-es irodalmárt. Na, az intelligens emberek azok. Ha bulizni akarnak, akkor buliznak igényes zenére, nem pucsítanak a technóbuliban a legújabb lakkcipőben.

Mi a baj pucsítással? Mi a baj techno zenével? Mi a baj azzal ha nem csak művészekkel barátkozik egy amúgy művészetre hajlamos lélek?

Nem értünk egyet. Nem baj.

Véleményem szerint pont azért olyan gyönyörű és fantasztikus az élet/az ember mert SZÍNES. A színességtől, a sokféleségtől, a különböző ember típusoktól lesz káprázatos. Ha mindenki ugyanolyan lenne, az nagyon unalmas lenne. Ha a művész csak a művésszel "bulizna" az szintén unalmas lenne. Kell az hogy az ember újat ismerjen meg, de legfőképpen hogy saját magát megismerje, éne egy másik/új oldalát. Kell tudni megújulni, és nem szabad begyöpösödni.

Nincs ilyen hogy az okos, intelligens, művész ember ezt és ezt teheti, de az ás amaz már nem hozzá illik, ha azt megteszi, már nem is igazi művész. (A zsenialitást pont egy hajszál választja el az őrülettől.)

Az aki művész már ne is bulizzon "erezd el a hajam" módra? :)

Az aki pucsít és technóra nyomja már nem is igazi művész? :D

Érdekes hozzáállásod van, amivel nem értek egyet, de tiszteletben tartom.

Kérdező, valóban vannak ilyen emberek, akik nagyon szélsőségesek, nagyon mások mint az átlagemberek. Azt ne felejtsd el, hogy az ember folyton változik, az amit ma szeret nem biztos hogy holnap is szeretni fogja... örülj hogy van egy ilyen "színes" ismerősöd, kincs az ilyen az élet szürke tengerén.

;-)