Miért van mostanában ennyi lúzer srác?

Aki itt az igények mesterséges megváltoztatásásról hablatyol szálljon már magába és kérdezze meg h ő pl tudna e teljesíteni egy 70+ és 85 kg-os nővel, ha külseje nem jön be egy csajnak akkor annyi nincs mit tenni max szex nélküli kapcsolatban élni vele az meg megint elég frusztráló pl nekem is a pár kiló felesleg vagy ha nem jön be egy lány arca arra egyszerűen nem tudok "vággyal gondolni"

Baromira egyszerű: Sokkal könnyebb megint beírni pl. gyik-re, hogy "én állítólag helyes pasi vagyok, mégis elutasítanak" (és ez a leg-konszolidáltabb csoport)mint számotadni magamnak, hogy tegnapról- mára mit sikerült lépnem annak érdekében, hogy több legyek. Egyszerűbb azt mondani valamire, hogy nem megy/úgyse menne, ezért inkább nem foglalkozom vele (tehát hazudok magamnak és másnak esetleg, mert valójában az ezzel kapcsolatos dolgok teszik ki a belső gondolataim jelentős százalékát-aki még "ártatlan") Tehát gyenge vagyok, de az egóm nem engedi, hogy kinevettessem magam, ezért félek próbálkozni, nehogy mások lássák a kudarcaimat. Mert ha mások látják a kudarcaimat, arról fognak a hátam mögött beszélni, és közröhej tárgya leszek. Aki pedig közröhej tárgya, az nem is lehet elég magabiztos, aki nem elég magabiztos, az nem elég férfi, aki nem elég férfi, az soha nem kap meg egy olyan nőt, mint Jolánka. Tehát én inkább leteszek az önfejlesztésről, és elterelem valamivel a gondolataimat (pl. online videojáték). - Ez az ördögi- kör nagyjából.

A helyzet a legtöbb esetben pofon egyszerű. Ért minket néhány olyan jellegű kudarc, ami önértékelési problémákat okozott. Miközben otthonról anyuci/ apuci a világ legfainabb csávójának tart minket. Sokan egy-két ilyen sikertelenség után feladják (persze közben többet vívódnak, mint Anakin Skywalker) és olyan tevékenységekkel terelik el a figyelmüket a "nő- project"- ről, ami kevésbbé hasznos a való életben. Eredményeket, Achievementeket, pontokat hajkurászunk szabadidőnkben, hisz' az egy (ál)pozitív visszajelzés, hogy értékesek vagyunk. Persze az ilyen dolgok űzése csak növeli a frusztrációt, hiszen összességében elmondható, hogy azok jutnak magasabb szintre a játékokban is, akik a való életben sikeresek (minimum anyagi téren- értsd. van pénzük bulira, dolgoznak valamit,jól éldegélnek). Egyszerűen sokkal kényelmesebb a videojáték kihívásaival szembesülni, mint a valódi GAME- a nők csábítása. Vizuális varázslatok tárháza, impulzusok tömkelege. Ezzel szemben egy nő mit tudna nyújtani?( a kedvenc dolgaimról való lemondásért cserébe) Aztán amikor oda kerülünk, hogy szembejön velünk "életünk nője" meg sok esetben még rá se merünk nézni, hisz' titkoljuk valódi vágyainkat, valódi céljainkat (ami nem más, mint a játékban elérhető eredmények)és sok esetben titkoljuk az igénytelenségünket. Egy szóval nem tudjuk önmagunkat adni egy szép lány közelében, meg akarunk neki felelni, hiszen a szabadidőnk nagy részét azzal töltjük, hogy meg akarunk felelni játékostársainknak- mindezt persze egy színes, de ZÁRT rendszerben, ami velejében különbözik a valós megfeleléstől. Míg az egyik a tudomány, a matematika elvén működik, a másik a szeretet alapján. Eltorzították a személyiségünket a hosszú évek alatt. Ahol a kockák élnek ott nincs szeretet, ott skill van. Ha nem vagy elég jó, akkor esélyed nincs egy jól kvalifikált játékossal együtt játszani. Míg a nők sokszor egy- két vonzalmi kapcsolóra is pozitívan reagálnának....de mi ezt ugyebár nem tudjuk. Mert máshogy gondolkodunk...már..sajnos.