Szerintetek melyik jobb?

Rendben. Akkor is kiállok a véleményem mellett, hogy vannak érzékeny, érzelmes emberek, akiket nem lehet erre felkészíteni.

Ezzel egyszerűen nem vitatkozhatsz, mert az, hogy 7 milliárd embert fel lehet készíteni erre, statisztikailag lehetetlen. Minden ember más. Minden ember máshogy reagálna. Felkészülés után is.

Ez kb. olyan, mint azok az épületkiürítési tervek tűz esetére. Megtanulhatom fejből, lehet próbatűzriadót tartani mindennap, ha tényleg tűz van, lehet, hogy összepisálom magam, vagy kiugrok az ablakon, vagy rohangálok össze-vissza, mint egy őrült. Az érzelmeket nem lehet előre kiszámítani.

Nem rokkanna bele aki elfogadja az életet a halállal együtt és igen, én örültem, hogy volt időm vele lenni és boldoggá tenni az utolsó éveket.

Világéletemben érzékeny voltam, ránézek egy kiskutyára és elbőgöm magam hogy milyen aranyos, vagy egy gyereken, elsírom magam ha egy idős néni/bácsi rámnéz és látom az életét a szemében, de akkor sem roppantam össze úgy a szerettem halálánál mint az aki nem akart soha foglalkozni azzal, hogy az élet nem örök.

Ahogy ti úgy én is kiállok a véleményem mellett, mert akik csatlakoztak az egyesülethez ami segít megbeszélni előre az ilyet, azok egytől egyig ma úgy gondolnak a szeretteikre ha feljön,hogy mosolyognak az együtt töltött időn, nem pedig sírnak.

Mert elfogadták.