Elválnátok ilyen esetben? Mi jobb a gyereknek a pénz vagy a nyugalom?
Nem nagyon tudom már elviselni a férjem. Próbáltam neki segíteni, megoldást találni. Tudom, hogy nagy rajta a nyomás, rajtam is, sok mindenkin ebben az országban. De a munka, pénz, felelősség csak egy része az életünknek, nem kellene erről szólni mindennek. Szinte mindig feszült, felkapja a vizet minden semmiségért. Itthon kiabál, a gyerekek szerinte túl hangosak, nincsenek megnevelve. Csak játszanak. Keveset foglalkozik velük, sokat dolgozik, utána pedig pihen. Vagyis nézi a tv-, gépezik, közben legyen csend. Kezdek belefáradni, hogy őt babusgassam, a gyereket csitítgassam. Normális, életvidám családban szeretnék élni. Én is dolgozok, emellett itt a háztartás, a gyerekek, mégsem őrülök bele. Ezerszer elmondtam már neki, hogy azért vállaltunk anno gyereket, hogy szeretetben, türelemben felneveljük őket, nekünk legyen JÓ. Ez meg minden csak nem türelmes és jó környezet. Hosszabb távon nincs értelme beszélnem neki.
Mondtam hogy itt hagyom, ha az kell, nem fog sem engem, sem a gyerekek kikészíteni azzal, hogy ő kétnaponta kiabál valami semmiségért (kint hagyott játék, meg ilyenek)
Csak hát itt vannak az anyagiak.. A házon hitel, az odalenne, mert már maga az egy százas majdnem. Inkább hagynám az egészet, és mennék albérletbe. De nem keresek olyan sokat, 200at, ami az ő fizetésével rendben volt, de ha magam kellene albérletet fent tartani, akkor már lejjebb kellene adnunk.
Úgy érzem a nyugalom fontosabb, így is megélnénk, de mégis sajnálom a régi életünket, a házat.
Nem vagyok anyagias, bár úgy érzem tettem eleget azért amink most van, nem akarom eldobni, és valamit jó lenne a gyereknek is majd. Tényleg nem tudom mit tegyek
Ti ennyi pénzzel (ugye még gyerektatás is) 250 körül bevállalnátok albérletet két gyerekkel???
"A házon hitel, az odalenne, mert már maga az egy százas majdnem. Inkább hagynám"
Házasság alatt vettétek fel akkor nem hagyhatod az ugyan olyan közös szerzemény. Azt válás után is közösen kell fizetni. Persze az Apa vállalhatná át a lakásért de ha 100 a törlesztő plusz 50 a gyerektartás az már nagyon nagy kiadás és nem fogja átvállalni.
Nehéz helyzet. Szeretitek még egymást?
A kérdésedre válaszolva: igen, elköltöznék, mert a nyugalom fontosabb, mint a pénz, és a 250 nem kevés, meg lehet belőle élni.
Inkább az lenne a kérdés, hogy van-e még esély arra, hogy rendbe tedd a házasságod. Milyen a férjed a gyerekekkel, ha szabadságon van? Ha már nem szeretitek egymást, akkor költözni kell, egyértelmű. De ha igen, akkor próbáld meg rávenni, hogy vegyen ki szabadságot, pihenjen, váltson munkahelyet... Gondolom már sok mindent mindent megpróbáltál, ha végképp nem megy költözz el, lehet, hogy pár hét külön és rájön, hogy már túl csendes a ház.
Nem.
De nem a pénz miatt. Nem írtál semmi szörnyűséget a férjedről. Nem írtad, hogy nem szereted, hogy szörnyeteg lenne etc...
Sokszor kiabál semmiségekért, otthon nélkületek akar kikapcsolódni...
Mindkettő normális és előfordul minden családban. Szerintem te is sokszor felemelnéd a hangod, max. visszafojtod és uralkodsz magadon és szerintem te is leülnél szívesen a géphez játszani egyet vagy elmennél egy koncertre/fitnesszterembe a családod nélkül.
A különbség annyi, hogy benned nagyobb a kötelességtudat és jobban tudsz uralkodni a saját érzéseid, vágyaid, ösztöneid felett.
Vagy tévedek?
5
Már próbálkoztam, vettem neki könyveket, beszélgettünk, elmondtam neki, hogy a gyerekek nem ezt érdemlik, de nem tart sokáig egy ilyen "lelkis" beszélgetés hatása. Nem sok ötletem van már hátra, a különköltözést talán még meg lehet próbálni.
6
Nem, nem tévedsz sokat. Pont ennyi a különbség közöttünk, nekem van türelmem, neki nincs. Nekem fontos hogy normálisan éljünk, ő nem tesz érte. Nem rossz ember, tudom, hogy sokak már egy ilyen férjnek is örülnének, de én meg nem akarok így élni. Olyan gyerekkort akarok a gyerekeimnek megadni ami nekem is volt. Ez nem jelenti azt, hogy nem sokallhat be néha a szülő, én is megteszem, meg mindenki más, de kis gyerekkel nem ordítozok hülyeségeken, nem siratom meg őket, azért mert rossz napom van.. Ez ne legyen már normális dolog.
Azzal meg nincs bajom, ha van külön élete is, csinál nélkülünk is dolgokat, nekem is van a gyerekeken kívüli életem, kettesben is szoktunk elmenni, itt nekem az a gondom, hogy nagyon keveset foglalkozik velük. Talán azért hogy kerülje a konfliktust, de így sem sikerül.
Köszönöm a válaszokat még egyszer!
Végleges döntést nem hoznék egyik napról a másikra. Pár hétre is elég különköltözni első nekifutásra, akár szülőkhöz is, ha olyan rövid időre nem találsz albérletet. Addig mind a kettőtöknek van ideje gondolkodni.
Lehet, hogy egy másik munkahely is jót tenne a férjednek. Mindenesetre, ha hosszabb távon se látsz szándékot a változtatásra, akkor nem hiszem, hogy le lehetne így élni egy életet valakivel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!