Fajilag milyen az északi, a keleti, a déli és a nyugati embertípus?

"Fajilag milyen": homo sapiens sapiens a rendszertani besorolásunk. Minden emberfajta ugyanabba a fajba tartozik.

"északi, a keleti, a déli és a nyugati embertípus": ilyen felosztás nem létezik. Az emberek a külső jellemzőik alapján rasszokba tartoznak (a rasszizmus szó ebből jön, valószínűleg ismered). Négy nagyrassz létezik: afrikai (negrid) - azaz a négerek, mongolid ("sárgák", "ferdeszeműek"), europid (logikusan az európában leggyakoribb csoport), és amerindid (indián). Sokan az amerindideket a mongolidokhoz sorolják.

A rasszok alrasszokra oszlanak, azaz pontosabban jelölik a külső jegyeket, és eszerint is felállítanak különböző kategóriákat. Ilyen alrasszok pl. a mediterrán (logikusan a Mediterráneum lakói), dinári (leggyakrabban a Balkánon és Törökországban fordul elő), fenno-nordikus (amit "árjának" szoktak hívni, Skandivánia, Németország), balti ("kelet-európai", mint pl. a lengyelek, oroszok).

Ezek az alrasszok persze keverednek, és ez nagyon jól megfigyelhető Magyarországon is.

Ezek az általános kategóriák, oszd be őket égtájak szerint.

Nem biztos, hogy jól tudom, úgy hogy ha rosszat írok, akkor javítsatok ki.

Az északiak magasak. Általában szőkék és kék vagy barna szeműek. És világos bőrszín.

A keletiek alacsonyak. Álatlában fekete vagy sötétbarna hajúak. A szemük szürke vagy sötétbarna. (És a kínaiak és japánok meg a kóreaiak meg még sok népnek lapos az arca.) És sárgás bőrszín.

A déliek közepes és magas testméretűek. A hajuk általában fekete vagy sötétbarna. A szemük sötétbarna, esetleg fekete. A testszínük 'néger'.

A nyugati emberek olyanok, mint mi. Azaz vegyesek.

Rosszul tudod, kérdező... Fenn már leírtam azt, amit az antropológia-tankönyv ír, valaki gyönyörűen lepontozta, magát minősítette.

Van egy közkedvelt sorozat, a '70-es, '80-as években adták ki, biztos hallottál róla: Búvár Zsebkönyvek. Ennek van egy "Emberek" címet viselő része. Bár az adatok részben már elavultak, de még mindig használható.

Még egyszer mondom: olyan, hogy észai, déli, keleti és nyugati típus, nincs. Akár harmincszor le lehet írni, akkor sem lesz. Az emberiség rasszokra és alrasszokra oszlik, ez utóbbiakból meg van mintegy 120. Ebből a 120-ből az egyik... de inkább nem írom le még egyszer.

A tudomány nem tud mit kezdeni az "én úgy tudom", illetve a "szerintem" kifejezésekkel. Már a kérdésfeltevés úgy hülyeség, ahogy van... "Fajilag" nem különboznek az embertípusok.

Ha tényleg érdekel a téma, akkor a fenti kiskönyv segít eligazodni, a hülyeséget meg a találgatásokat meg hagyjuk meg a hülyéknek!

Nem hülyeség a kérdésed, kár felpattannia rajta az 1ik válaszolónak.

A fent leírt külső tulajdonságok pedig teljesen jók.

Kedves kérdező, amit kérdezel az eleve ostobaság, de azért pürbálok válaszolni. Szóval eleve olyan h "nyugati faj" meg "keleti faj" nincs. Az európai fajokat nem így lehet felosztani.

Északi (vagy nordikus) faj: Az északi ember magas termetű (átlag 1.75 m); a férfi széles vállú, keskeny csípőjű; a nő csontos medencéje az összes európai fajok között a legszélesebb. A végtagok arányosan hosszúak. Az ujjak keskenyek, hosszúak.

A koponya keskeny és hosszú, (dolichocephal; a jelző élőn 75); a tetőkeret ovális, a homlok hosszú, keskeny, a halántéktáj mintha két oldalt egyenesre volna lapítva. A fülnyílás előtti és mögötti rész egyenlő hosszú, vagy ez utóbbi még hosszabb. A nyakszirt hosszúságát tetézi a kiugró nyakszirt-dudor. Az arc hosszú és keskeny (jelző 90.0); a járomívek az arc oldalfalához simulnak. A szemöldökív gyengén fejlett és csak kevéssé ívelt; az orrgyök keskeny, a szemek mélyen ülnek. Az orr hosszú, keskeny és egyenes; néha a felső harmada a porc és csont határán lévő kis kiugrás miatt íveltnek látszik; olykor egyenesen folytatódik a homlokból (görög profil). Az ovális alakú orrnyílások az orrsövénnyel párhuzamosak.

A fogak és ajkak merőlegesen állnak. Az alsó állkapocs kifejezett.

A bőr vékonyán fekszik a csontokra, illetve az izomzatra; a szemhéj vékony; az ajkak szintén.

A bőrszín világos, rózsás-fehér. Néhol a vérerek egészen áttetszenek rajta („kék vér”). A haj világos, aranyszőke, vöröses árnyalatú, finom, sima, vagy néha (különösen a gyermekeké) enyhén hullámos. A bajusz és szakáll is szőke s még inkább vörösesbe hajló.

A szem színe kék, oldalt jövő fényben szürkés.

A szemkifejezés szemlélődő; az egész arc benyomása meglehetősen hideg.

A típus Svédországban és Norvégia déli részén, Anglia keleti partjain, valamint Észak-Németországban s részben Belgiumban él legtisztábban. Ausztriában és Franciaország északi részén nem nagyszámú az északi fajú lakosság. Kivándorlóik benépesítették az Egyesült-Államokat és szétszóródtak a többi tengeren túli világrészen is.

A déli (mediterrán vagy földközi) faj: Valamennyi európai faj közt a legalacsonyabb. (1.6 m). A törzs és végtagok arányosak. A koponya keskeny és hosszú, talán még az északinál is hosszabb (jelző: 70—75), de a térfogati méretek a termetnek megfelelően jóval kisebbek. A homlok alacsonyabb, de domborúbb. Nyakszirtdudor hiányzik. A homlokcsontot gyakran pontosan a középvonalban varrat választja ketté (metopismus).

Az arc hosszú és keskeny (jelző 90.0).

Az orr egyenes, de rövidebb és az orrszárnyak jobban szétállanak mint az északi embernél.

Az alsó állkapocs egyenes, az állcsúcs lekerekített. Az egész arcél enyhe; a vonások lágyak.

A bőrszín barnás és meleg, simulékony. Az ajakpír kissé duzzadt. A haj fekete, egyszerűen sima, vagy enyhén hullámos; az egyes hajszálak fogása vékony, puha. Az általános szőrzet dús. Nőknél a bajusz helyén gyakran sötét pihét látunk.

A szemszín a korrelációnak megfelelően szintén barna-fekete. A szemkifejezés eleven, derűs, barátságos.

A földközi faj nevét elsődleges lakóhelyeitől kapta. Ezek: a földközi tengeri nagy és apró szigetek, Spanyolország és Portugália, Dél-Olaszország (Rómától lefelé), a Balkán félsziget alsó csúcsa, Kréta új-görög nyelvű része; földközi fajhoz tartoznak Franciaország déli s Anglia nyugati, Románia regátbeli lakói. Ez a típus uralkodik tisztán Afrika északi partjain, keveredve a sivatag nyugati szélén és a nyugat-afrikai szigeteken. Talán a régi egyiptomiak között is sokan ehhez a fajhoz tartoztak.

A dinári faj: A dinári ember magas termetű mint az északi (1.74 m). Az alsó végtagok ugyancsak hosszúak, a karok azonban aránylag rövidek.

A koponya magas és igen rövid (a koponya abszolút hosszúsága kicsi; jelző 85—87). A nyakszirt egyenesen folytatódik a nyakból, oldalról laposnak látszik: mintha „lecsapott” volna. A homlok magas és csak alig hajlik hátra. A homlok-dudorok nem tűnnek el a gyermekkorral, hanem felnőtt korban is láthatók maradnak (különösen oldalvilágításban).

Az arc magas és keskeny, a homloktáj azonban kiszélesül és az archoz képest széles. Az arc magasságát az alsó állkapocs sajátos állása még jobban fokozza. Ugyanis az állkapocsszárak a szögleten túl is meglehetősen meredeken futnak előre, úgy, hogy a szöglet igen tompa, az áll és az arc egész alsó része pedig magas marad. Az állcsúcs emellett lekerekített.

A szemek mélyen ülnek, a szemöldök magasan ívelt. Előre haladó korral a szemhéjak lecsüngnek, a szem alatt pedig, mint más fajoknál az alkoholistáknál, erős karika, sőt bőrzsák képződik. A szem-, illetve az arckifejezés merész és önbizakodó, de nem rideg.

A csontos orr hirtelen ugrik elő, a porcos rész pedig ívelten folytatódik (sasorr). Az orrsövény mélyebben leér, mint a két szárny, miáltal a nyílások oldalról nyílva maradnak. Az ajkak kissé duzzadtak, az ajakpír széles. Az orrtól a szájzugig hózódó barázda már aránylag fiatalkorban mélyen bevágódik s ugyanakkor az arcbőr is erősen ráncosodni kezd.

A bőrszín barnás, a haj sötétbarna-fekete; a szemszín hasonlóképpen sötét. Az általános szőrzet dús; bajusz, szakáll egészen körülnövik a szájat s a szemöldökív is bozontos. A hajszálak vékonyak.

A dinárok legzártabban a Balkán-országokban: Bosznia-Hercegovinában, Szerbiában, Albániában, Horvát-Szlavóniában élnek; lenyúlnak a Peloponnesosig és Krétáig. Kelet felé nem lehet elhatárolni az „előázsiai” fajtól. Északnyugaton az alpesi országokig (Bajorország, Tirol, Stajer, részben Svájc és Észak-Olaszország) sugároznak ki. Dinárokat találunk a szlovének, csehek, lengyelek és tótok között is.

Az alpesi faj: Alacsony, vagy alig középtermetű (1.63 m). Nem sokkal magasabb a földközi fajnál, mégis megjelenése egészen más benyomást kelt. Zömök, köpcös; a végtagok, különösen a lábak, rövidek, viszont a törzs hosszú. A karok, kezek és ujjak nemcsak rövidek, de szélesek is. A csontos medence keskeny, de a tompor erősen széthajlik s mert a faj elhízásra is hajlamos, a medence tájék — különösen a nőknél — erősen fejlett, nehézkes.

A koponya rövid és széles: kerek; olyan mint a sarkain letompított kocka (Günther); gyakran — mint különösen kopasz férfiaknál látszik — egészen golyószerű (jelző igen magas; 88), A szemöldökívek s a tarhely alig láthatók.

Az arc széles és alacsony (arcjelző 75—80). A járomívek szélesek; ha felülről nézzük a koponyát, a járomívek kétoldalt túlérnek a tetőkereten. A pofacsontok azonban nem olyan laposak és kifordultak, mint a keletbalti vagy mongoloid fajoknál. Inkább csak kikerekítik az arcot, amelyhez alul ugyancsak kifejezetlen állcsúcs járul. A szem laposan fekszik az alacsony és széles szemüregben. A szemrés és szemöldök meglehetősen egyenes és néha közel jár a mongoloid ferde szemhez.

Az orr aránylag rövid. Az orrgyök mélyen fekszik és kissé lapos, az orrhát lassan emelkedik s a csúcs tompán végződik.

Az arc kerekdedségét a bőralatti zsírpárnák is fokozzák. Határait az alsó ajaktól lefelé tartó keskeny gödröcske és az orrszárnyaktól a külső szájzugig húzódó mély barázda képezi.

A bőr sárgás, élettelen színű.

A haj sötét barna, fekete. Az általános szőrzet gyérebb, mint az eddig ismertetett fajoknál. Az egyes hajszálak simák, de vastagak és feszesek (ebben különbözik az ugyancsak sötét, de finom hajszálú földközi fajtól).

A szemszín zöldes árnyalatú, sötét barna, de nem oly meleg, mint a nyugati fajnál.

A tekintet közömbös, mélységnélküli.

Az alpesi faj hazája Közép-Európa, különösen Közép- és Németország, Franciaország délkeleti s középső része, Normandia, Belgiumnak a wallonok lakta vidéke, Dánia és Hollandia déli része. Alpesiek Angliában a kelták, a felső és alsó ausztriaiak s részben a svájciak. A Szudeták tartományaiban dinári elemek között élnek (szlávok).

A keletbalti faj: Körülbelül olyan termetű, mint az alpesi; talán valamivel magasabb is; de még mindig csak középtermet határán mozog (1.64 m). Az egész ember zömök, erős csontozatú, nehézkes. A vállak szélesek, a nyak, a karok, lábak, ujjak rövidek, vaskosak.

A fej közepesen hosszú (mesocephal). A jelző koponyán 75. A koponyatető nem boltozatos, hanem a nyíliránytól kétfelé kissé Ielapított. A homlok széles, de a falcsonti rész még ennél is szélesebb. A homlok nem boltozatos, hanem mérsékelten hátrahajló. A tarhely enyhén kitapintható.

Az arc középmagas (jelző koponyán 90—92).

A keletbalti faj egyik legjellegzetesebb vonása, — amely egyetlen más európai fajon sem látható, — az, hogy az alsó és felső fogmedri rész kissé előre áll (prognathia; jelző. A járomcsontok oldalt s előre fordultak, a járomívek kiállnak.

Az alsó állkapocs magas és vaskos; az állkapocsszöglet éles, de nem kiálló; az állcsúcs lekerekített, kifejezetlen.

Mindent összevéve: a koponya arci része erősen szembetűnő; már a felső arc is széles, legszélesebb az arc középső része a járomcsontok helyén. Emiatt szembe nézve az agykoponyából kevés látszik.

Végül az egész arc feltűnően szögletes, még pedig úgy, hogy a homlok két szélétől az alsó állkapocsszögletig húzott sík tökéletes négyszög. Ezt a négyzetet kétoldalt pontosan a középen megtöri a kiálló járomív, miáltal az arc szabályos hatszögű lesz.[2]

Az arc egyébként sovány; zsírpárnák nem takarják el a csontokat.

A szem aprónak látszik, mert rövid és alacsony szemhéjak takarják. A szem egészen egyenes állású, már közeledik a mongoloid típushoz. Az orrgyök csak az élőn széles, még pedig azáltal, hogy a belső szemzug és a csontos orrgyök között 2—3 mm. széles bőrredő (epikanthus) húzódik, ami más európai fajnál nincsen meg.

Az orr homorúbb, de mégis a csúcs felé magasabb, mint az alpesi embernél, mert a csúcs kevéssé felfelé fordul, úgy, hogy a nyílások, amelyek egyébként is az orrszárnyaknak megfelelően szétállnak, alulról valamelyest láthatók. Ha az orrszájszéli barázda erősen mélyül és (különösen nőknél) az orrszárnyaknál összehajlik, az orrhegy még előreállóbbnak látszik.

A bőrszín világos, de az erek nem ütnek át rajta, ezért nem eléggé élénk; sőt mindig van valami fakó árnyalata.

A haj kemény szálú, se nem szőke, se nem barna, hanem hamvas szőke (szürke árnyalat).

A szem szürke.

A tekintet komoly, sőt komor.

A keletbalti fajt a nem keveredett finn és némely magyar típus testesíti meg. Keletbalti elemeket találunk a tótok, oroszok és oroszországi finn-ugor népek között is és Poroszország északkeleti részein.

A magyarok részben keletbaltiak, részben turániak. Idehaza van még elég sok alpesi és dinári fajból, viszont északiból és földköziből talán csak mutatóba 1-2.