Mennyire lehet beleszólni a legjobb barátnő életébe? Kicsit hosszú a történet, bocsi.

28 éves nő vagyok, legjobb barátnőm szintén 27. 6 éves korunk óta ismerjük egymást, olyanok vagyunk kicsit, mint a testvérek. Nagyon szeretjük egymást.

Rettenetesen szeretem a barátnőmet, okos, szép lány, de érzelmileg nagyon labilis. Kétségbeesetten keres társat magának (mivel én nemrég mentem férjhez, a harmadik barátnőnk 5, a negyedik lány pedig már 10 éve él kapcsolatban, mindketten menyasszonyok), úgy érzi, le van maradva, hogy ő kevesebb minden korabelinél, mert még "nem tart sehol" másokhoz képest. Ezt mondta is nekünk, meg nem is kell mondania, nagyon egyértelmű, hogy szomorú emiatt.

Nagy igyekezetében állandóan párt keres, és rendszerint rosszul választ. A legutóbbi barátja egy állat volt (nem mennék részletekbe, de az érzelmi- és tényleges zsarolástól kezdve, a lelki terroron át, a fenyegetésig és a megaláztatásig minden volt a pasas részéről), és még mindig nem heverte ki, pedig már több mint egy éve szakítottak. Mikor együtt voltak, akkor is volt egy eset, hogy barátnőmet a mentő vitte el, annyira bestresszelte magát a srác miatt (a lelki gondok fizikai testet öltenek nála, képes pl. pánikrohamot előidézni magánál), az meg, hogy állandóan beteg és depressziós volt a kapcsolatuk alatt, mindennapos volt.

Mint írtam, már jó ideje nincsenek együtt, de egy évvel a szakításuk után a srác ismét felkereste, és a barátnőm annyira belehergelte magát megint a dologba, hogy ismét elvitte a mentő (az orvosok azt mondták akkor neki, hogy nem ritkaság, hogy olyan eredményekkel, amelyeket akkor produkált, emberek kómába esnek vagy meghalnak). És mindezek után barátnőm GONDOLKODOTT rajta, hogy kibéküljön-e a sráccal...

Első kérdésem: mit gondoltok erről? Mit kellene barátnőmnek tenni? Mit tanácsoltok neki párkapcsolatok terén?

A másik kérdésem pedig az, hogy mennyire szabad beleszólni egy másik ember életébe? Mostanában sok olyan kérdéssel találkoztam itt, amikor emberek mesélték, hogy szemtanúi mások gondjainak-bajainak, és kérdezték, mit tehetnének. És az az ilyen kérdésekre az általános válasz (tisztelet a kivételnek), hogy "ne avatkozz bele, felnőtt ember a másik, majd ő eldönti, mi a jó neki".

Kérdem, akkor én is maradjak ki a barátnőm életéből, akit úgy ismerek, mint a tenyeremet, és látom, hol követi el a hibákat az életében? Ne szóljak neki? Hagyjam, hadd tegye tönkre magát, hadd süllyedjen depresszióba, mert nem az én dolgom kirángatni onnan?

Nagyon nehezen viselem, hogy ilyen helyzetben van, és nagyon szeretnék neki valahogyan segíteni. Mivel ránk, barátaira már nem hallgat, úgy gondolom, szakember segítségére lenne szüksége, akivel rendbe tennék a lelkét. Hiszen hogyan akar új kapcsolatot, barátot, szeretőt, ha az előző, rettenetes kapcsolat még mindig kísérti, és a srác szimpla megjelenése ismét a sürgősségire juttatta?

Amúgy gyermekkori traumák is állnak a háttérben (alkoholista szülők, rendszeres verekedés), szerintem ezeket sem ártana megbeszélnie egy hozzáértő emberrel. Mivel nincs pénze barátnőmnek, arra gondoltam, finanszíroznám a pszichológust neki én. Mit gondoltok erről? Ennyire belefolyhatok az életébe, vagy más túlzás? Mit tanácsoltok, mit tegyek én, és mit tegyen ő?