Mennyire lehet beleszólni a legjobb barátnő életébe? Kicsit hosszú a történet, bocsi.

Köszönöm a válaszokat, még ha eddig csak 2 értékelhető is érkezett. Remélem, írtok még. Ha jönnének használható ötletek, tanácsok, szívesen megmutatnám a kérdést a szóbanforgó barátnőmnek, hogy lássa, kívülállók mit gondolnak a helyzetéről.

A pszichológust amúgy barátnőm is igényelné. Beszéltünk erről, és azt mondta, ő is érzi, hogy jót tenne neki, csak éppen:

1. Nincs rá pénze (de én meg azt mondom, hogy adnék neki, csak menjen el, kezdjen el gyógyulni. Mert eddig sajnos úgy áll, inkább homokba dugja a fejét, és bizonygatja magának, hogy minden okés...)

2. A szülei hülyeségnek tartják, és ez is visszatartja attól, hogy elmenjen. Még otthon lakik a leányzó, és nagyon ad a szülei véleményére, szinte mindent megbeszél velük, szerintem már túl sok mindent is. Ez is olyan, nem? Ha ő úgy érzi, erre van szüksége, akkor miért kell kikérnie a szülei véleményét? 28 éves felnőtt nő, ha szakemberhez akar fordulni, forduljon.

Szóval nagyon hajlok rá, hogy befizetem egy pszichológushoz. Hiszem, hogy csak úgy lábalhat ki ebből, ha komolyan szembe néz a problémával, leás a gyökeréig, és feldolgozza az egészet. Fájdalmas lesz, igen, de nincs más út. Jelenleg pedig túl gyenge ahhoz, hogy egyedül oldja meg ezt önismereti procedúrákkal meg elhatározással.

Vagy írtátok azt, hogy elég lenne, ha a szeretteivel beszélné ezt meg. Sajnos ez nem megy, a mi szavunk már hatástalan ebben az esetben. Ezerszer elmondtuk neki, hogy mit gondolunk, felhívtuk rá a figyelmét, hogy mit kellene észrevennie, és ilyenkor mindig mondja, hogy persze, tudja, hogy igazunk van, és egyetért, de tenni mégsem tesz semmit - mert fél és mert gyenge.

Szóval sajnos mi ehhez már kevesek vagyunk. Fogok adni neki pénzt, és lehet, elkísérem az első terápiás ülésre. Majd kint megvárom. De lehet, egyedül sosem tenné meg az első lépést.

Köszönöm a kommenteket!

Kérdezte egyikőtök, hogy miért nem fogták a pszichiátrián a barátnőmet? Szerintem nem mondta el az orvosoknak az okokat. Bár meg kellene kérdeznem pontosan, mit mondott nekik, de szerintem valami másra kente. Hogy stresszes a munkája, vagy hogy aggódik az anyagi helyzete miatt (ami amúgy mind igaz, csak épp nem ezek váltották ki a rohamokat). Abban szinte biztos vagyok, hogy nem árulta el a kórházban az illetékeseknek, hogy rettenetes lelkiállapotban van egy fiú miatt.

Amúgy történtek változások az életében. Nagyon unszoltam, hogy kérjen segítséget, és végül elszánta magát. Az is hozzá tartozik a történethez, hogy kb 3 hete ismerkedik egy új sráccal, és az első 1 hétben még csak leveleztek, aztán elhatározták, hogy találkoznak. És akkor, a randi előtt, szedte össze a bátorságát a bnőm, és egy levélben megfogalmazta, mi mindent élt át az ex mellett.

Azt mesélte nekem, órákon keresztül írt, és közben teljesen leizzadt, meg végigzokogta az egészet, de érezte, hogy jót tesz magával (végre szembe nézett az egésszel). Amúgy azért írt, mert találtam neki egy online, ingyenes segítségnyújtó portált, ahol igazi szakemberek válaszolnak, és nekik akart írni. A csavar az egészben, hogy amikor elkészült a maillel, és a küldésre kattintott volna, leállt a gépe XD. Szóval végül nem tudott segítséget kérni, de én abban bízom, ez is elég lehetett. Végre szembe nézett a múlttal, és talán tudatosult benne, hogy mennyire rossz volt. Azt mondja, most sokkal jobban van.

Ebben persze biztos nagy szerepet játszik, hogy van ez az új fiú, akivel ismerkednek, és rendes srácnak tűnik, jól érzi magát vele.

Még egy adalék: a f*szkalap ex amúgy most is megkereste bnőmet. Kétszer is felhívta az elmúlt 2 hétben, hogy béküljenek, meg járjanak össze hancúrozni, ha bnőmnek épp nincs senkije. Bnőm, állítása szerint, úgy elküldte a csávót, hogy ihaj. De azért szerintem nagyon nem jó dolog, hogy a pasas csak úgy hívogatja. Mert az egy dolog, hogy most csajszikám jól van, és ezért nem viselte meg, de mi van ha (ne adj Isten) ezzel az új sráccal sem fog működni, megint padlón lesz, és AKKOR keresi meg az ex? Akkor megint a kórházban fog kikötni...

És még valami: még mindig ismerőse bnőmnek az ex F.bookon. Ez csak szerintem nem normális dolog? Ha engem valaki így sárba tiport és kikészültem miatta, akkor miért jó az nekem, miért MEGNYUGTATÓ, hogy ismerősöm FB-on? Annyiszor kértem már bnőmet, hogy törölje onnan. Csak egy kattintás, és szimbolikusan le van zárva az egész, de nem... Nem meri.

Amúgy privátban ajánlottak nekem egy könyvet (Byron Katie), ami ilyen lélek-helyrehozós-öntréninges cucc, és szerintem meg fogom neki venni. Hátha úgy is jut előre.