Attól nőies egy nő, hogy "megíjed" mindentől, ami "természetes"?

Ez a reakció hisztis libára vall... mindkettő... De sok nő ilyen :/ Lehet, hogy valami evolúciósan rosszul kialakult túlzott reakció...

Nekem volt már házi egerem, patkányom, másfajta egerem, szeretnék hüllőt is tartani és volt már a kezemben vizisikló és a nyakamban kockás piton.

Bár én sem vagyok egy átlagos, szerintem szánalmas, ha egy nő így viselkedik... Nekem még patkányt meg csótányt (meg még néhány állatot) boncolnom is kellett már, mégsem fújoltam...

21/L

Szerintem ez szimplán idegesítő, nem nőies. Oké, van pár bogár, amelyiktől én is sikítófrászt kapnék, de nem kezdek el minden kis sz*r miatt nyávogni.

22/L

Uhh, ez nagyon durva!

Még akkor sem produkálok ilyet (még meg sem közelítem ezt ) mikor lódarázs száldos körülöttem, pedig fóbia-szerűen félek a fullánkkal rendelkező rovaroktól, fogalmam sincs miért... De nem akadok ki tőlük így, hanem elviselem, vagy inkább arrébmegyek, vagy elhessegetem lassan... De sosem sikítozok tőlük, pláne nem így.

Amikor meg valaki egy totál veszélytelen (most a hordozott kórokozóktól tekintsünk el) állattól fél így, az még totál érthetetlen is számomra.

(első voltam)

Ez a viselkedés tényleg beteges és szerintem is rájátszanak valamennyire....

Én is irtózom a bogaraktól, iszonyatosan félek a pókoktól, de nem vinnyogok így. Volt már, hogy ráesett a fejemre egy olyan bogár amit küönösen utálok, tudtam hogy az mert akkor volt a szezonja, társaságban voltam éppen. Majd kiugrott a szívem a helyéről, legszívesebben sírva fakadtam volna, de levettem és eldobtam. A többiek max. annyit vehettek észre, hogy utána kirázott a hideg.

A pókos storym meg az, hogy egyszer mentem hátra az udvaron, és fejmagasságban belebotlottam egy nagy pókhálóba, aminek pont a közepén volt egy nagy undorító pók hatalmas potrohhal és érdekes kültakaróval... Lehetek, hogy sikítottam egy rövidet, de az volt bennem hogy minél gyorsabban el kell takarodnom, szóval futottam. :D De nem szoktam így hisztizni.... Viszont arról sem tehetek, hogy ezektől frászt kapok.

Engem a baráti és ismeretségi köröm a fiús lányok közé sorol. Az ízeltlábúakat én sem szeretem, főként azokat, amik röpülnek, de azért nagy visongást nem csapok miattuk. Inkább jól lecsapom őket szépen, csendben. Persze, ha pl. a nyakamba esik, azért némi hangot én is adok ki, és megpróbálok arrébb ugrani, mióta egy valami jól megcsípte a hátamat, és feldagadt szép púposra. A szőrös kis állatokkal, békákkal, csigákkal semmiféle problémám nincs, kifejezetten szeretem őket. :D

Ez, amit leírtál a kifejezetten HP-ra vall, aki mindent túldramatizál, mert azt hiszi, ha feltűnően viselkedik, az a menő. :D

Ez műhiszti, túljátszása a női érzékenység sztereotípiájának. Bevallom, ha közelről meglátok egy patkányt, én is felordítok, de nem ragozom agyon a dolgot, hogy "fúúúúj de undííí, jujj hogy meritek megfogni, ti nem féltek?"

23 L