Hová tűnt az emberség az egészségügyből?
Kislányommal nemrégiben eltöltöttünk pár napot az egyik budapesti gyermekkórházban, ahol felháborító esetnek voltam szemtanúja. Volt az osztályon egy szellemileg-fizikailag sérült kisgyermek, akit a szülei eldobtak maguktól, kórház és a gyermekotthon között hányódik szegény születése óta. Egyik este szemtanúja voltam, mikor az egyik 50 körüli nővér vacsoráztatta a kisgyermeket, és szegény leette magát a szendviccsel. Erre a nővér bedühödött, belehajolt a gyermek arcába, és belekiabálta: IQ nuku!
Még most is könny szökik a szemembe, ha eszembe jut. Szegénykémnek még anyukája sincs, aki megvédené.
Igazából célom sincs ezzel a kérdéssel, csak annyira felháborít az eset, szerettem volna minenkivel megosztani.
Köszönöm annak, aki elolvasta!
Egy friss anyuka
én egyet értek 12:50 hozzászólóval én sem mutatom ki az óráimon a lelki állapotomat!
egy tanár kollega
Utolsó válaszoló: elvben igazad van, hogy ne vigye a problémáit be a munkahelyre, de sajnos nem mindig tudja az ember magát kikapcsolni, vannak helyzetek, amikor túl nagy a baj.
NEm helyes, amit a növér csinált, de azért arra is kell gondolni, hogy lehet, hogy éppen csak egyszer elszaladt vele a ló - senki sem angyal, és bárkivel elöfordul olyan, hogy valamit mond vagy csinál, amit pár perc mulva már megbán.
Hát nem akartalak megríkatni, kedves utolsó :(
Sokszor eszembe jut az eset, pedig jó régen volt már. Már előre utálom, hogy nyáron vissza kell mennünk pár napra...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!