Hová tűnt az emberség az egészségügyből?

ez borzasztó! szegény kicsi! úristen, milyen emberek vannak... Hogy hova tűnt az emberség? elmegy nyugatra, ahol megbecsülik, megfizetik. itt marad az alja, az éhbéres, önmagát sajnáló, másokkal nem törődő, megkeseredett népség, akik a bajukat máson töltik ki. ide jutottunk... néha el tudnám sírni magam, mi van itt.

,,magyarország, én így szeretlek"

Én tudok jó példát is mondani!:)

Szintén egy testileg szellemileg sérült kisfiúról van szó,egyböl Ö jutott eszembe!

Mi egy idöben(hála isten fél éve már nem voltunk kopp-kopp)törzsvendégek voltunk a székesfehérvári csecsemöosztályon.És ott volt egy kisfiú,mint ahogy irtam sérült.Na hát vele nagyon kedvesek voltak a növérkék.Emlékszem pont mikuláskor is bennt voltunk és a növérkék külön vittek neki csomagot,még Én is vittem neki úgy sajnáltam.Nagyon szerették mivel ez a kisfiú is árva volt,szülei eldobták kórházból intézetbe vándorolt.Mikor elvitték a kisfiút a növérkék szinte megsiratták.Szóval nem mindenhol ilyenek a növérkék:) Hála isten!:)

Már ne is haragudj, de szerinted egy 50 körüli növérnek milyen esélye lenne melót váltani (hogy a te kifejezésedet használjam)? szerintem örül, hogy van valami munkája. (A növérem már több, mint egy éve keres munkát, de nem kap sehol, mert 45 évesen dolgozni már öreg - a nyugdijhoz meg fiatal (ezt az egyik munkaügyis mondta neki).

Valóban nem szép, ha igy rákiabál a gyerekre, de azért elöször próbálj te évtizedekig több müszakosan éhberért dolgozni és még mindig angyali türelemmel rendelkezni.

(Nem vagyok egészségügyis, se növér, csak tudom, hogy az életben nem minden fehér vagy fekete, hanem a legtöbb szürke.)

Utolsónak!

Akinek nincs meg ehhez a szakterülethez a kellő türelme, az ne válassza ezt a szakmát/hivatást. Pl. ezért van a magyar rendőrség is ott ahol, mert nem hivatástudatból, hanem a magas fizetésért, a semmittevésért és a korai nyugdíjazásért mennek el. Mellesleg más is éhbérét dolgozik, de nem leszek gyermekgondozó ha tudom hogy nincs hozzá türelmem, idegrendszerem és nem leszek informatikus, ha nem érdekelnek a számítógépek. Ennyi

Visszataszító... Egy nővér meg pláne ne csináljon ilyet, az én gondolataimba a nővérkék kedvesek és barátságosak, nem kiabálnak egy se apja se anyja, sérült kisgyerekkel, ez egész egyszerűen felháborító...

De kénytelenek vagyunk hozzászokni. Ez Magyarország, ahol az emberség ismeretlen fogalom. Mindenki el van foglalva magával, esetleg a szűk környezetével, de ismeretlenekkel senki sem foglalkozik, akármennyire is rá van szorulva, még akkor sem, ha módjában állna segítő kezet nyújtani. Elkeserítő és borzalmas ez, bánom, hogy itt és most élek...