Ti hogy vagytok optimisták ebben az országban?
Mindig azon vagyok, hogy fenntartsam a burkot, amely körülveszi a saját kis világomat, amibe beletartoznak azok az emberek, akiket szeretek, a férj, a barátok, a háziállatok és a példaképek. De mikor kimegyek az utcára és úgy érzem, meg kell vívnom a harcot a bunkó, intoleráns, frusztrált emberekkel, akkor megint elgondolkodom, hogy megéri-e. Régebben mindig mosolyogtam, de ha bemegyek egy boltba és megkérdezem az eladót, hogy tartanak-e makadámdiót, mire az így reagál rejtvényfejtésből felnézve: "Mi baja van?", lebiggyed az a mosoly. Vagy mikor a buszról leszállva egy öltönyös pasas nekilök a korlátnak, ő elejti a telefonját és rámkiabál, hogy hülye p*csa.
Bennem lakozik egy ilyen jószándék, de meg is ragad belül, mert nem tudom kimutatni az ilyen lelki szegényeknek. Néha azon gondolkodom, hogy valahol, jó messze újra kéne kezdeni. Csak engem bánt ez a dolog? Nektek hogy sikerül boldognak lennetek úgy, hogy sokat vagytok emberek között? Már azon gondolkodom, nem tudom, hogy merjek-e ide családot alapítani.
Hiába költözöl el máshová, bunkó emberek mindenhol vannak... :)
Saját magad lelki világáért és boldogságáért legyél optimizmus, és az adjon rá okot, hogy mennyi savanyú és bepókhálósodott ember vagy, ezért Te legyél vidám! :)
Nálam már az optimizmus, ha megeszem és megiszom azt amit az életem részének tulajdonítok, ebben a pénz nem döntő
Igaz hogy fiatal vagyok, és nem keresek sokat, de elég arra hogy jól éljek egymagam, külföldre h*ülyeség elmenni hisz ott senki nincs, és olyan mintha beleszületnél hírtelen abba a környezetbe, a család, ismerősök, többet érnek, mint az ottani újrakezdés
Nem tervezek gyereket se, és ilyen barátnőt is akarok majd aki egy állásponton lesz velem, hisz alig 100 ezres fizetésből nem éri meg családot alapítani
20/F
Részben igazad van, mert itt és most ez egy ilyen ország, ilyen emberekkel. Ennek főleg a kilátástalanság az oka.
Viszont van egy rossz hírem, hasonló a hasonlót vonzza. Ha a lelkedben belül rend van, akkor előbb-utóbb azokkal fogsz kapcsolatba kerülni, akik szintén olyanok.
A környezet visszatükrözi azt, ami benned van.
"Szólj, gondolj, tégy jót… s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszaragyogni rád.” (Vörösmarty Mihály)
Tudod, az a lényeg hogy ne hagyd hogy elrontsák a kedved.
Sokat kell rá gyúrni, de előbb utóbb meglesz :)
Én telefonközpontos vagyok, naponta minimum 50-60 telefont lebonyolítok, és természetesen akármi a probléma, én vagyok a célkeresztben.
Mindig kedves hangon beszélek, legtöbbször már az első mondat után lehiggad a telefonáló, mert mondhat akármit, részemről csak a túláradó kedvességet hallja. Olyan elég ritkán van hogy dühösen teszik le a telefont, mert egyszerűen nem tudnak mit csinálni a magas labdával.
Tudod, hiába szitkozódsz valakinek aki csak mosolyog rád :D
Bele lehet rázódni, én már olyan szinten tolom hogy ha gyomorgörcsöm van éppen, akkor is nyugodt és kedves hangon beszélek a telefonban. A kollégák meg csak néznek :D
Az utcán sem hagyom hogy felidegesítsenek, egyedül az egyik bunkó villamosvezetőnek sikerül, aki sportot űz belőle hogy lezárja az ember orra előtt az ajtót, de pont abban a pillanatban mikor nyomná a nyitógombot.
Egyszer pirosban indult el, csak nehogy fel tudjak szállni!
De meg tudlak érteni, én Angliába vágyakozom, ott normálisak az emberek :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!