Miért szólják le sokan azokat akik külföldre mennek?

nem döntöttem vele szemben

nézd: nekem ebben a projektben konkrétan nem volt helyem

semmilyen

erről nem tehetnek sem az otthon maradtak, sem én

építész vagyok

amúgy én a lány vagyok, nem hagyom a barátnőm sehol;)

szerintem különbség van aközött, hogy nem jársz valakivel, és aközött, hogy piszkálod, neheztelsz rá, esetleg direkt sértegeted vagy megpróbálsz keresztbe tenni neki

próbáltam már a saját bőrömön, mi az a távkapcsolat, és képzeld, hűséges maradtam

úgyhogy kétszeresen is sántának érzem a kapcsolatodat

nem hagytam senkit semmilyen cserben vagy tölgyben ;), senkinek nem lenne semmivel jobb, ha otthon maradtam volna

én egyébként nem szoktam ezeken a reakciókon megsértődni, tudomásul veszem őket, azok az emberek attól még fontosak maradnak nekem

de az egész egyszerűen nem igaz, hogy csak azokat szólják le, akik gyűlölettel beszélnek az országról

én csak ennyit akartam mondani

#21: én meg azt akartam mondani, hogy talán természetes, hogy más a viszonyulás hozzá, függetlenül attól, hogy milyen ő. azzal, hogy elmész kilépsz a volt közösségedből, barátaid, családod és az itt élők közül, az élet terükből. és a "turistát" senki sem szereti, aki csak nézelődni jön, esetleg ítélkezik is, akár csak a pillantásával és aztán megy tovább, miközben nem éli azt az életet és fogalma sincsen (és mindegy, hogy megítéled e, elég ha ő már így tekint rád, már egy ilyen jellegű külső pillantás vagy). és eleve az akinek rosszabb, nem szereti azt, akinek jobb. azokat szereti, akik vele vannak abban a rosszabban. pl a szegény rokon sem szereti, hogy eljöjjön hozzá a városból akinek jól megy és megnézi őt. meg kicsit, mint amikor valaki disszidált az előző rendszerben és aki itt maradt. utóbbiak az az érzésem, nem szerették az előbbit, ha meg is értették.

de ezt az egész képet nem akarom túl hangsúlyozni, mert nyilván ezer dologból áll össze, de van egy ilyen aspektus is játékban szerintem. kicsit ilyen fura belemagyarázás, de csak egy hangulatot akarok érzékeltetni. meg akárhogy is nézed, te egy anyagi veszteség vagy az országnak. ha meg sem születtél volna jobban állna anyagilag. ne vedd fel :) de valószínűleg így van. persze ha munkanélküli lennél itt, akkor ez csak fokozódna.

Ja, veszteség vagyok, apámnak. Ő még így is bőven több adót fizetett csak az én életem során, mint amit a családunk valaha fölhasznált. Úgyhogy az én szememben ő az egyetlen, akinek joga lehet reklamálni. De mint már mondtam, nincsen olyan választásom, hogy nyereséges legyek. Tanulhatnék valami mást, ami valakinek megint pénzbe kerülne (én nem tudnám ugye megkeresni a rávalót), leginkább megint apámnak, de semmi nem garantálja, hogy az alatt a pár év alatt nem járok megint pont ugyanúgy, mint az első végzettségemmel. Amikor azt kezdtem tanulni, még azzal is frankón el lehetett helyezkedni.

Az most egy tök más dolog, hogy az én adottságaimmal minden valószínűség szerint ez a munka az, amiben a legtöbbet vagyok képes nyújtani... persze mehetnék utcát söpörni is, gyönyörűen ki van suvickolva a Keleti, mikor utoljára hazaértem, nem győztem értetlenkedni, hogy hogy tarthatja ezt valaki koszosnak, mikor tisztább, mint a bezzegország bezzegpályaudvara, ahol felszálltam a vonatra.

De akkor már lehet, hogy mégiscsak abból profitálna többet "az ország" - vagy inkább apám, őiránta jobban elkötelezve érzem magam - ha x év múlva, ha kicsit gatyába rázódik a helyzet, hazamegyek, és mondjuk nyitok egy saját irodát, vagy a tapasztalatommal beállok máshoz. Vagy kint maradok, és én leszek a gazdag nagynéni, akit pumpolhat a család, ha baj van.

Nem arra gondolok egyébként, hogy eltávolodok olyan emberektől, akihez korábban közel álltam, hiszen tök mindegy, hogy az ország vagy Európa másik végébe költözöm, a skype az nem közös sör. Inkább azokról beszéltem, akiket amúgy is csak évente néhányszor láttam, ahogy most is, és korábban mondjuk kitörő örömmel fogadtak, most meg háttööö nemannyira.

Én megértek mindenkit, nem arról van szó, csak nem kell úgy tenni, mintha csak habzószájúak a habzószájúak ellen acsarkodnának - persze ezt nem is te mondtad, hanem fentebb valaki más (vagy nem figyeltem, és te voltál?)

Az előző, így visszaolvasva talán bántó lehetett. Megbántott? Vagy milyen volt?

Az anyagi rész nem csak apádra áll, hanem ha nemzetgazdaságilag nézed, akkor is mínusz. Távolról olyasmi mint egy külföldi nyaralás. Ott is csak az egyén adja ki a pénzt, de mégis mínusz az egész gazdaságnak. Az az érték, amit apukád rád költött az ország számára megsemmisült, pedig itt foroghatna a gazdaságban(na jó, nem biztos, pont azért amiket említesz és még biztos vannak egyéb szempontok is). Viszont, hogy valami nem ily lehangolót is írjak, ha EU vagy világ szinten nézed, akkor persze nem jelentkezik ilyen veszteség. Lehet az egész azt mutatja meg, hogy ez a lokális gondolkodás nem szerencsés. De mégis csak vannak ilyen lokalitások, ahol az egyik nyeresége, a másik vesztesége. És itt ugye az volt az eredeti kérdés, hogy mi lehet a neheztelés oka, ami külföldre távozók felé irányul. És talán ez benne lehet. De persze nem tudom. Találgatok.

Szerintem a másik érzelmi szál sem volt teljesen rossz, bár kicsit végletesre sikerült a megfogalmazás. És megint neki futva nem azt akartam kihozni, hogy kötelesség lenne itt maradni. Hanem csak valahogy megérteni igyekeztem ezt a negatív érzületet. Mert nyilván én sem tudom, miért van ez másokban. Csak próbáltam kitalálni. És ez számomra szórakoztató volt, számodra esetleg bántó is lehetett. Nekem konkrét egyének felé nincs ilyen rossz érzésem. Inkább konkrétan azt sajnálom, hogy azzal, akit igazán kedveltem csak ritkán találkozom.

Neked amúgy nincs valami érzésed, hogy miért neheztelhetnek rád az ismerőseid? Nyilván nem valami konkrét dolog, mert nem tettél ilyet. Hanem valami nem túl egyszerű dolog lehet, ami nem a konkrét személyednek szól. (az első bekezdésem tulajdonképpen erre vonatkozó szintén találgatás volt)

Korábban csak a #20 voltam. Nem tudom az habzószájú e. Mindenesetre nincsenek rossz gondolataim feléd sem, szimpatikus humoros valakinek tűnsz. Ezt csak azért írom, hogy nem ilyen acsarkodó vs acsarkodó hangulatban írom ezeket.

Nyugi, nyugi:) rendes vagy, de nem olyan egyszerű ám engem megbántani. A habzó szájút nem én mondtam senkire, hanem a válaszolók egy része tesz úgy, mintha csak a habzószájú, szélsőséges gondolkodású emberek adnának vagy kapnának ilyen leszólásokat.

Apámat "nemzetgazdaságilag" (is) értettem. Én nem fizettem adót otthon, csak nagyon minimálisat, ha valami alkalmi dolog miatt kellett, de a családunk egyenlege még így is meglehetősen biztos vagyok benne, hogy bőven pozitív.

Azért ha már itt tartunk, azt is szeretném megjegyezni, hogy szerintem nem igazán korrekt dolog egy komoly munkával megszerezhető diploma tulajdonosának szemére vetni, hogy "veszteség" az országnak, ugyanis azért a diplomáért valószínűleg az illetőnek magának is komoly "befektetésre" volt szüksége. Nem a pénzre gondolok - bár az sem elhanyagolható - hanem az időre, energiára, fiatalságra, egészségre, sőt, a várhatóan elmaradó vagy legalábbis rövidebb nyugdíjas évekre is. Ha nem érheti el azt, amiért ezeket a dolgokat beáldozta, akkor neki ugyanúgy vesztesége van, mint az országnak. Ráadásul az egyes embernek _egyetlen_ élete van, amire lehet ugyan mindenféle statisztikákat rávetíteni, de az senkin nem segít, hogy háromból a másik két ember jobban járt, míg nemzetgazdaság szintjén azért jobban ki lehet egyenlíteni a dolgokat.

Amúgy ha jól tudom, gazdasági döntéseknél nem azt racionális nézni, hogy mennyi veszik/veszhet el az adott döntés következtében, hanem azt, hogy mennyi befektetéssel PÓTOLHATÓ a veszteség.

Engem nem kell pótolni, nem hiányzom sehonnan, sőt, kimondottan útban lennék.

Az persze teljesen igaz, hogy az én képzésem környékén fatálisan el lett tolva valami. Vagy engem nem kellett volna felvenni, vagy valaki mást, vagy legalább nem kellett volna tűzoltás gyanánt még meg is tiltani a frissen végzetteknek, hogy önállóan gyakorolják a szakmát, mert ennek válság nélkül is az lett volna az eredménye, hogy a népfölösleg tömegesen kényszerül be suttyó fusizós irodába csicskának, meg hagyja el a szakmát, magyarul folytatja úgy az életét, ahogy diploma nélkül, vagy egy "olcsóbb" diplomával is tehette volna. Vagy lelép külföldre. Hogy a tetejében még egy méretes válság a meglévő irodákat is rendesen elintézte, az már csak felhúzta a kontrasztot meg a telítettséget ezen a gyönyörű tájképen. Jó alaposan.

Egyébként én úgy látom, hogy a neheztelők egy része egyszerűen azért szokott neheztelni rám, mert a többi emberek világnézeteit afféle "csokrokba" rendezi magának, és ha egy dolgot szeretsz vagy nem szeretsz, gondolsz vagy nem gondolsz, abból ők mindenféle automatikus következtetéseket vonnak le azzal kapcsolatban, hogy mi mást szeretsz vagy nem szeretsz, gondolsz vagy nem gondolsz még. Ha külföldön dolgozol, akkor biztos abban látod a jövőt, hogy egész európa egy naaagy homogén masszává egyesüljön, és mindenki angolul beszéljen otthon (ennek más típusú megfelelője, aki azt gondolja, hogy hogyha kitűztél egy kokárdát, akkor biztos vasvillával tervezed lerohanni a románokat, vagy esetleg azt, hogy hogyha szereted a tonnhalat, akkor biztosan utálod a tejfölös kenyeret). Van ilyen emberekből szolíd is, meg nagyhangú agresszív is.

De vannak olyan ismerőseim is a családban például, akik egyszerűen csak úgy gondolják, hogy ha "ver a sors keze", akkor azt hősies cselekedet _tűrni_ (és kutya kötelességed is), akkor is, ha esetleg meg is lehetne oldani a problémát - pusztán azért, mert tűrni nehezebb, mint megoldani. És mert nagyapám meg xy is mindig tűrt. Esetleg szabad még fejjel rohanni a falnak, kitartóan, újra meg újra. Ezt persze sosem mondanák így, mert ha tudnák, hogy így gondolják, maguk is abszurdnak találnák. De ha megfigyelem az életüket, és azt, hogy hogyan ítélik meg más emberek életét, akkor látszik, hogy ez a gondolat nagyon mélyen be van gyökerezve a a világképükbe.

Aztán vannak olyanok is, akiket egyszerűen nem értek. Pszichológus, az nem vagyok. És nem szeretem az olyan leegyszerűsítő megoldásokat, hogy "biztos irigyek", hiába lenne ez könnyű magyarázat.

gazdasági rész: valahogy úgy értem ezt, hogy ha van egy télikabát és azt elküldöm valakinek ausztriába, úgy hogy nem kapok semmit, akkor az országban lévő össz érték az csökkent. Egy kabáttal kevesebb. És ha úgy nézzük, akkor ennek az előállítása fölösleges volt. Ha nem állítja elő az ország, akkor is pont ott van. A beletett munka és egyéb értékek elvesztek. Vagy még jobb példa lenne egy bonyolult gép. Amíg előállítják egy csomót kell áldozni annak reményében, hogy majd ez megtérül. Ha a végén országot vált, akkor az elég nagy veszteség. És így értem, hogy ha valaki elmegy, akkor az a munka és egyéb értékek amiket a létrehozásához használtak el, azok elvesznek(nem termelődik majd vissza). Szóval nem adóra gondolok. És mindegy ki tette bele ezeket a dolgokat, hogy az legyen ami. Az ország "értéke" ettől csökkent. (nem vagyok közgazdász, de nekem ez logikusnak tűnik)

Szerintem az irigy szóval csak az lenne a gond, hogy valamiért tisztán negatív tulajdonságnak tartjuk. Pedig ha azt nézzük valahol nem természetellenes, hogy valakinek fáj, hogyha olyan valakit lát, akinek jó, míg neki nem. Ha valamit csinálok és nem megy túl jól és vergődöm benne, mert nem megy és közben jön valaki, aki meg könnyedén lubickol és esetleg még mondja is nekem, hogy jaj hát miért nem csinálod te is, nézz rám(és mindezt nem csesztetve mondja, hanem a legnagyobb jóindulattal), de én ezer okból kifolyólag nem tudom, akkor bennem könnyen lehet, hogy ébred valami negatív érzés, ami mondjuk nem rá irányul, de mégis. És ez nem lett volna, ha nem látom őt. És ő erről nem tehet persze. Meg azt sem jelenti talán, hogy jobb lett volna, ha nem látom őt, hogy nem tudnám, hogy úgy is lehetne. De mégis az a vége, hogy már itt ez a kis negatív hangulat.

Sziasztok! őszintén szólva csak az első pár választ olvastam el, úgyhogy bocsánat, ha olyasmit írok, amit írt már előttem szóló is.

Szóval szerintem vannak olyan emberek, akik tényleg hazaszeretetből szólják le azokat, akik külföldre mennének. Ismerek pár ilyen embert, csak sajnos képtelen vagyok én is így érezni. A másik "leszólós csoport" pedig szerintem is irigység miatt (is) teheti. Nincs rá megfelelő keret, hogy kijusson, vagy akármi lehet a háttérben, de tisztában vannak vele, hogy ők nem juthatnak ki. Ők ezért teszik.

Viszont aki hazaszeretetből, ők általában azt mondják, hogy ha ennyi fiatal elhagyja az országot, akkor mi lesz egy idő után, még inkább tönkremegy, "elfogy" az ország. Végül is szerintem ezt is meg lehet valamennyire érteni, csak nekik szerintem abba is bele kéne gondolniuk, hogy ebben az országban így tényleg nem lehet normálisan élni (legalábbis nagyon kevés embernek adatik meg, és egyre kevesebbnek), és nem tudják/akarják megérteni/elfogadni azt, hogy inkább elmennek sokan. (Ők gondolom "menekülésnek" veszik, mintha hátat fordítanának a hazájuknak.)

Viszont én is azok közé tartozom, akik külföldet pártolják, és sajnos bennem nincs túl nagy mennyiségű hazaszeretet, de evvel senkit nem szeretnél esetlegesen megbántani.

Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikerült!

27, szia, ne haragudj, nem volt időm mostanában, nem tudom, jársz-e erre (kérdező, neked meg főleg bocsánat a fórumozásért, ha zavar)

gazdaság: én is így értettem

de ezt mind adóból fizetik

az én apámnak olcsóbb lett volna, ha minden általam elkövetett úthasználatért, kórházért, iskoláért stb, amit a családja valaha igénybe vett, neki kellett volna értékarányosan fizetnie, viszont nem lettek volna adók

az is igaz persze, hogy az emberek nem csak adóval "áldoznak a közösbe", példák erre az alulfizetett, de lelkiismeretes tanárok, orvosok stb., de ha ezt is beleszámoljuk, az csak még jobban apám felé billenti a mérleget

(ugye ha osztozkodni akarnánk, akkor vannak nettó "befizetők", meg nettó "haszonélvezők")

úgyhogy tartom, hogy rajta kívül senki nem kérhet rajtam számon semmit

ezen kívül a kukába kidobott, valamiért hasznavehetetlen kabát ígyis-úgyis veszteség, ehhez semmi köze annak, hogy a külföld "kikukázott", mert nekik meg mégiscsak jó vagyok valamire...

valamint egy gazdasági döntést továbbra is a jövőben várható költségek és nyereségek alapján van racionális meghozni, nem pedig az eddig hozott áldozatok és elért nyereségek alapján

a könnyedén lubickolást, azt inkább talán hagynám, persze viszonyítás kérdése, a fuldokláshoz képest természetesen a kőfejtés is lubickolásnak tűnhet

én is szoktam pozitívan irigy lenni, amikor csorgó nyállal hallgatok valakit, aki olyasmit csinál/t, amit én csak szeretnék, de nekem ez inkább motiváló érzés szokott lenni

de amikor valaki azzal intézi el mások viselkedésének megértését, hogy "biztos irigy", akkor nyilván nem erre gondol

az a bizonyos duzzogós, nem motiváló irigység viszont szerintem bár "érthető", de attól még nagyon felszínes életérzés, gondolkodás hatására elmúlik, vagy legalábbis erősen relativizálódik, nekem ez a tapasztalatom - és én nem szeretnék senkit azzal vádolni, hogy nem gondolkodik, csak azért, mert csúnyán nézett rám, ezt akartam mondani :D

szép napot