Miért van az hogy 30 éves létemre mégis mindenhol letegeznek? Idegesít nagyon. És nem a korombeliekre hondolok hanem pl 55 éves letegez vagy idősebb. Mi alapján mit szólna ha én is visszategezném . Titeket ez nem szokott zavarni?

Igen, ha véletlenül letegezel valakit, akit nem illene, máris állat vagy. Értem én!

Utcán nem eszünk!! :DDDDDDDD Ez nagyon tetszik!!

Én azért hozzátenném még azt is, hogy akit letegeznek, és megsértődik emiatt, az nőjön fel. Bár nem illemszabály, de hasznos lenne.

Utcán nem eszünk? De azért levegőt enni megengedsz az embereknek?

Én nem tudom, kedves 21/N milyen spártai körülmények közt nevelkedtél, de ezzel a hozzáállásoddal elég sok ellenségre teszel szert a későbbiekben, ezt garantálom. Tudod, mikor az embereknek néha télen a fagypont közeli hőmérsékletben a suliba/munkába kell sietniük, néha gyalog, mert nincs pénz autóra/buszbérletre, vagy egyszerűen csak a 8/12 órás műszak után kopog az ember szeme, pont az fogja a legkevésbé érdekelni őt, hogy mit gondolnak róla.. Én is láttam már embert utcán enni, képzelheted mennyire érdekelt...

Kicsit lazábbra vehetnéd a dolgokat, nem vagy te olyan idős, hogy elvárd, hogy nálad pár évvel fiatalabbak magázódjanak. Én egyszer magázódtam egy kis fiatal (24-25 körüli) szöszi eladónőnek, ő meg azonnal rámszólt, hogy hagyjam már abba, tegezzem nyugodtan. Az ő önérzetét ez nem sértette. Neki volt igaza.

43:

Szerintem ő ahhoz az embertípushoz tartozik, akik mindent a külsőségekre építenek. Nála sokkal fontosabb a hogyan, mint a mit. Az ilyen ember tud rendkívül tisztelettudó módon elküldeni a p*csába. Ez az embertípus az, amelyik képes az illemet az erkölcs helyére, sőt fölé helyezni. Ja, és az intelligenciát összekeveri a viselkedéssel. Pl. Einstein egy mogorva, illemből jelesnek egyáltalán nem mondható ember volt.

Kedves Kérdező!

Megértelek, szerintem Téged is az zavar, ami engem, vagyis a cselédpertu/csendőrpertu nevű ostoba jelenség. Nekem teljesen mindegy, hogy valakivel tegeződök vagy magázódok, ha ez kölcsönös. Teljesen alkalmazkodom ahhoz, ami a beszélgetőpartnernek megfelelő: ha magázódni akar, akkor magázzuk egymást, ha pedig tegeződni szeretne, akkor tegeződünk. Nem firtatom és nem is érdekel ki miért részesíti előnyben egyiket vagy másikat, amennyiben végig egyenrangú beszélgetőpartnerek maradunk a kommunikáció során.

Amúgy 34 éves nő vagyok, ha valaki tegeződve szólít meg vagy "Jó napot kívánok"-ra sziázik, nem sértődöm meg, hanem úgy veszem, hogy kölcsönösen! tegeződni szeretne, így nyugodtan vissza lehet tegezni az illetőt. Sajnos az idősebbek (50 felettiek) részéről gyakran tapasztalok egyfajta lekezelő stílust (ez megnyilvánulhat gúnyos hangsúlyban, beszólásban vagy méregetésben stb.) ami a letegezéshez párosul és így az egész szituációból érezhető, hogy nem azért szólítanak meg tegeződve, mert elvárják, hogy ez ember visszategezze őket, hanem éppen ellenkezőleg: LEtegeznek, vagyis elvárják, hogy én mindeközben magázzam őket. Ismeretlen idősebbektől ez elfogadhatatlan, de van olyan eset, amikor egy már nem teljesen ismeretlen személytől is tűrhetetlen.

Egy konkrét példa: van egy vidéki ismerősünk, egy szomszéd nő, akit kb. 22-23 éves koromban ismertem meg a családommal együtt. Az illető nem mondható közeli ismerősnek, félévente, évente ha egyszer találkozunk vele, de azt például kezdettől fogva tudja, hogy én hány éves vagyok, foglalkozásomat stb. Én mindig udvariasan beszéltem vele, ő viszont kezdettől fogva tegezve szólt hozzám, sőt, gyakran megvetve mér végig ha találkozunk. Már a szüleim is kiakadtak a viselkedésén, mert rendszeresen együtt utazunk le vidékre és így ők is ott vannak, amikor találkozunk ezzel a nővel.Eddig csak a konfliktuskerülés miatt nem osztottuk még ki a velem való lekezelő viselkedése miatt. Én már kerülöm őt, annyira irritáló a stílusa és ahogyan utálatosan végigmér, pedig nagyon jól tudja, hogy akkor sem voltam már gyerek, amikor ők odaköltöztek a szomszédba. Egy alkalommal, amikor a szeme elé kerültem, éppen ő jött oda hozzánk és "Jó napot kívánok" köszönt nekünk, mire a szüleim és én is visszaköszöntünk "Jó napot kívánok!" erre a nő felém fordulva gúnyos hangsúllyal így szólt:"Szevasz", értésemre adva, hogy az előző köszönése nem nekem szólt ám, hanem kizárólag a szüleimnek! De mindig ezt csinálja. Bármelyik szülőmmel ha együtt dolgozunk és ő átjön hozzánk valamiért, hangosan köszön édesanyámnak vagy édesapámnak nevén szólítva őket, hogy "Jó napot kívánok,(keresztnév)!" nekem viszont nem köszön, csak megvetően végigmér majd beképzelten felszegi vagy elfordítja a fejét. Én ilyenkor udvariasan ráköszönök, amire jön a szokásos gunyoros "Szevasz" vagy biccentés és valami alig hallható morgásféle.

De ahogyan már mondtam, egy ideje kerülöm ezt a nőt. Egyszer édesanyámat kereste és a keresztnevén szólongatta kint az udvaron a nyitott konyhaajtó előtt, miközben én a konyhában főztem. Édesanyám a ház másik részében dolgozott, nem hallotta a nőt, én pedig észrevettem, hogy a nő lát engem, de nem óhajt megszólítani és köszönni sem. Akkor úgy éreztem, hogy ha ő annyira sem tisztel meg engem, hogy látva engem udvariasan köszönjön és megszólítson, majd elmondja mit szeretne, akkor én miért vegyem őt észre, minek hajbókoljak. Elvégre nekem is van nevem (akár tegezve, akár magázva), és is ember vagyok, nem pedig kutya és semmivel sem érzem magamat kevesebbnek sem tőle, sem más idősebb embertársamtól. A vicces az volt, hogy miután édesanyámat hiába szólongatta udvariasan (természetesen magázódva) a keresztnevén, elkezdte kérdezgetni, hogy van itt valaki, majd pedig a kutyánknak kezdett el beszélni az ablak alatt, hogy "Szia, márpedig én tudom, hogy van ott bent valaki, igaz? kell itt lennie valakinek!". Nem tehetek róla, de bennem ettől még jobban a dac kerekedett felül, és azt gondoltam, hogy ha így állunk, tehát ennyire nagyra tartja magát és derogál udvariasan bekopognia, köszönnie nekem vagy egyáltalán hozzám szólnia, akkor felőlem órákig is kint ácsoroghat és megjátszhatja magát ameddig kedve tartja. Pár percig még folytatta a kis műsorát odakint, majd eloldalgott. Később a nap folyamán kiderült, hogy a szokásos módján feleslegesen akarta édesanyámat fárasztani, miközben rengeteg munkánk volt, ez a nő pedig naphosszat csak bagózik és pletykál össze-vissza vagy tévét néz.

Ezt azért írtam le, mert szerintem ez az eset az, amikor az illetőnek nem tetszene a visszategezés, mert kimondottan lenézésből tegez engem. Gondolom azért, mert fiatalabb vagyok és ő csak így érzi magát valakinek, ha egy másik emberrel (jelen esetben egy nála fiatalabbal) érezteti, hogy ő márpedig különb az illetőnél. Engem viszont fárasztanak az ilyen szituációk és emberek, nem tehetek róla.

Ha ismeretlen idősebb tegez le spontán, akkor már legtöbbször úgy teszek mint aki meg sem hallotta. Pl. egy 60 év körüli ősz hajú férfi, öltözetre portásféle egy közintézményben egy ajtó mögül kiszólt nekem minden előzmény nélkül, hogy "Tudsz angolul?" Láthatóan nekem szólt ez a vakkantásféle, hiszen senki más nem volt a közelben ahogyan körülnéztem. Azt se tudtam ki ez vagy mit akar, nem is válaszoltam, hanem egyszerűen csak odébb mentem. Majd ha valaha felfogja az illető, hogy én is ugyanolyan ember vagyok mint ő és méltóztat leereszkedni hozzám és a megfelelő udvariassággal megszólítani, akkor majd válaszolok. :D (Azt azért megjegyzem, hogy nem gyereknek nézek ki.)

Én azért sem értem ezeket az embereket, mert nekem nincsenek hasonló skrupulusaim, ha ismeretlent megszólítok, akkor magázva teszem és megadva egy alapvető tiszteletet. Nincs bennem semmilyen felsőbbrendűségi komplexus.

Van viszont olyan eset is, amikor az ember tényleg csak lenyelni tudja a LEtegezést, hiába érzi azt lekezelőnek. Ilyen volt, amikor gyakorlatomat töltöttem egy iskolában és bemutattak az igazgatónőnek, egy 50 feletti hölgynek. Felkészületlenül ért a letegezése, attól még hogy 23 éves voltam. Jó napot kívánokkal köszöntem neki, kedvesen bemutatkoztam, majd amikor idősebbként nyújtotta a kezét viszonoztam a kézfogást és ekkor jött a "Szia", a nevét persze nem mondta, csak annyit, hogy érezzem jól magamat az iskolában, amíg ott vagyok. Az utóbbi jól esett volna, és alapvetően kedves volt a hangsúly,de mégis úgy jött ki ez a "szia" hirtelen mintha pofon vágott volna. Ha úgy folytatta volna, hogy tegezzem vissza nyugodtan, akkor semmi probléma, de ez nem történt meg és a hölgy kedvessége mögött egyfajta mérsékelt kivagyiságot érzékeltem, tehát azt, hogy ő koránál, élettapasztalatánál és persze iskolaigazgatói pozíciójánál fogva megengedheti magának, hogy letegezzen, mert engem kevesebbnek, alacsonyabb rangúnak tart magánál. Lehet, hogy ez nem tudatos és nem is rosszindulatból, lenézésből fakad konkrétan az ő esetében, de a hatás olyan, mivel nem ajánlotta fel rögtön a tegeződést. Kedvem lett volna azt mondani neki udvariasan, hogy ha nem szeretné, hogy visszategezzem, akkor magázzon, mert utálom a cselédpertut és nem érzem magamat kevesebbnek tőle semmi oknál fogva. Csak féltem, hogy elzavar, mert ő volt hatalmi pozícióban és akkor esetleg kereshettem volna más gyakorlati helyet magamnak. Amikor véget ért a gyakorlatom, a gyakorlatvezetőm az utolsó napon mondta, hogy fussunk még egy "tiszteletkört" az igazgatónőhöz elköszönni, ehhez persze semmi kedvem nem volt, mert az igazgatónő engem nem tisztelt meg az egyenrangú kommunikációval. Természetesen az elköszönéskor is letegezett.

Egyébként valójában mindegy, hogy ki hogyan szólít meg Téged, csak magát minősíti az illető, ha a cselédpertut fenntartja vagy akárcsak hallgatólagosan is elvárja. Ez utóbbi amúgy sem létezik, az idősebb felajánlhatja a tegeződést, de nincs joga egyoldalúan tegezni.