Milyen érzés ugy menni dolgozni olyan helyre ahol nem szeretnek?

pocsék lehet, bár én még így nem jártam, mindenhol sikerült jó kapcsolatokat kialakítani.

Ennyi a kérdésed, vagy szeretnél részleteket is elmondani, kiről van szó, miért nem szeretik, mióta stb?

Mint akit bottal ütnek úgy mennék be...,nekem volt ilyen melóhelyem:S Valójában a vége fele,már tök közömbös voltam mindenkivel,köszönni köszöntem,aztán elvoltam magamban,de azért szar így dolgozni.

Nah,azért valami okot csak adtál,hogy kibeszélnek a hátad mögött...,mert engem is kibeszéltek,de én adtam is okot...,én barom.

Nyolc évig nem volt nagyobb baj, aztán vezetőváltás történt. És ennek a hölgynek az alkalmatlan emberek voltak a kedvencei. Engem fokozatosan háttérbe szorítottak, szakképzetlenek kaptak komoly szakmunkát, én pedig a segédmunkát. Lesték, mikor ülök le a számítógéphez, szimatoltak, mint a nyomozókutyák, aztán rohantak beárulni a főnöknőnek. Összeszorított foggal tűrtem, de éjszaka depressziós rohamaim voltak. Szegény párom nem értette mi a gond. Aztán majdnem agyvérzést kaptam miattuk, mindenféle ürüggyel belém kötöttek. Utáltam az egész mocskos közszolgai bandát. A végén létszámleépítés miatt kirúgtak és nem értették, miért vagyok annyira boldog, miért mondtam, hogy végre szabad vagyok. Élvezkedni akartak, hogy szenvedek, de ezt nem kapták meg. Én viszont megkaptam a végkielégítést. Azóta is marják egymást, de ez már kit érdekel.

Mindezt két diplomával, nyelvvizsgával és 15 éves számítógépes gyakorlattal kellett elviselnem, úgy, hogy a közvetlen főnököm kétszínű és aljas volt, de nemcsak velem. Dolgoztam, amikor másik osztályra kölcsönadtak, ott dicséretet és jutalmat kaptam, amit ezek felháborodva tudtak meg (nem tőlem). Különösen a közszolgálat ilyen.

Utolsó..,ezek a vérszívó kollégáid csak idő kérdése és visszakapják az élettől azt a sok szemétséget amit ellened elkövettek!És vigasztaljon ez mindenkit,mert semmi nem marad büntetlenül az életben,csak idő kérdése...

Jó kis olvasmány: [link]