Elfogott már téged is az érzés? "Szeretnék zseni lenni! "
Amikor megnézek egy-egy feltalálós, kutatós, technikai filmet, akkor majdnem mindig rámtör a vágy, hogy többet és többet akarok tudni a világról, a technikáról, hogy én is hozzáadhassak valami újat ehhez a világhoz. De sajnos nem vagyok túl okos, igaz hogy egyetemista vagyok, de a képességem ehhez(a zseniséghez) édeskevés, és amikor erre rádöbbenek, annyira elkeseredem.
Csak én szoktam ilyeneken gondolkodni, vagy Nektek is volt már ilyen érzésetek, hogy "szeretnék zseni lenni"?
kémia, biosz
van érzékem hozzá, de azért ez nem az.......
jesszus nekem csak ilyen érzésem van, kémia fizika biosz ezeket szeretem, ha már belefogok valamibe mondjuk kutatni fogok ha mindenjól megy, szeretnék vmit felfedezni és mondjuk elnevezhetnék rólam.
de nem értem miért mondassz ilyeneket, eyik tudós mellett sem állt senki, hogy mondják neki megtudod csinálni maguktól jöttek rá nemírták lemagukat..
Ó, ne akarjatok zseninek lenni. A zsenik úgy élik le az életüket, hogy az emberek nagyja korlátolt és unalmas, ezért nem lehet velük beszélgetni. A zseni úgy megy végig a gyerekkorán, hogy folyton ki van közösítve. A zseni nagyon megszívja a társas életben, mert nagyon nehezen talál társakra. Én zseninek tartom magam a hozzáállásomban, a kitartásomban és a szeretetre és a segítésre való képességemben. Az, hogy elméleti fizikus leszek és önkéntes a gyermekek védelmében, már csak ennek egy következménye. Azért gondolom magam zseninek, mert nemcsak a jó, de a rossz képességeimet is átfordítom az emberek és a magam javára. :) Ha nagyon akarok, bármilyen tudományágban "zseninek" látszó tudok lenni, de többnyire csak a művészeti és az irodalmi alkotásban, a pszichológiai, a természet- és az ezoterikus tudományokban. Zseni vagyok, mert meglátom az emberekben a zsenit, amit elnyomnak magukban. Persze ezt önmagammal kellett kezdjem. :) Azon vagyok, hogy kihozzam magamból, akkor is, ha ismét kiközösítenek az emberek emiatt. Egy szerencsém, hogy egyre több hozzám hasonlót ismerek meg, és stimuláljuk egymást a fejlődésre való törekvéseinkben.
De egyébként mindig nagyon magányosnak éreztem magam, és nagyon nehéz volt megtanulni megfelelni az embereknek. :/
22/L
Előző vagyok. De egyébként akkor fog kijönni belőled a zseni, amikor felismered magadban, és kitartóan megtanulsz hinni benne. Néha olyan gyorsan tudok gondolkodni, hogy megfájdul a fejem attól, hogy milyen lassú a külvilág (pl. egy egyetemi előadás). Néha meg olyan asszociációs képességeim vannak, hogy 5-6 lépésen szinte tudattalanul átsuhanva felismerem a bonyolultabb összefüggéseket. Én azt mondom, a zseni megtalálható magunkban, de általában csak azt szoktuk zseninek hívni, aki kiskorától ráérzett erre az önmaga megtalálására. Én például az emberek érzelmeinek leolvasását/megérzését, az igazságérzetemet, az érzékenységemet és az állandó analizálási késztetésemet mondanám veleszületettnek tehetségnek. Az, hogy kb. Nobel-díjas tudós leszek, táncos, énekes, író, költő...meg amire csak vágyok, az csak azért lesz, mert 20-30 évi állandó gondolkodás után nem is történhet más, mint a zsenialitás színre jövetele. :) Ami - ismétlem - szerintem mindenkiben ott van!
(Tudom, hogy nagyképűnek fognak gondolni páran, de én egyszerűen eldöntöttem, hogy ez lesz, és meg is csinálom. Szerintem ebben nincs nagyképűség, hogy merek álmodni és céltudatos vagyok.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!