Jehova Tanúi szerint mi az élet értelme?

Közeledj Istenhez!

A Teremtő, aki méltó arra, hogy dicsérjük

Jelenések 4:11) „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.”

GONDOLKODTÁL már azon, hogy mi az élet értelme? Azok, akik abban hisznek, hogy az élet a minden értelmet nélkülöző evolúció eredménye, hiába kutatnak a válasz után. De nem ez a helyzet azokkal, akik elfogadják azt a jól megalapozott igazságot, hogy Jehova Isten az élet Forrása (Zsoltárok 36:9). Tudják, hogy Istennek szándéka volt azzal, hogy megteremtett minket. Erről a szándékról a Jelenések 4:11-ben olvashatunk. Vizsgáljuk meg, hogy ez a vers, melyet János apostol írt le, milyen magyarázatot ad arra a kérdésre, hogy miért létezünk.

János bemutat egy égi kórust, amely így magasztalja Istent: „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” Egyedül Jehova méltó az ilyen hódolatra. Miért? Mert ’mindent ő teremtett’. Mire érezzenek tehát indíttatást az értelmes teremtményei?

Ahogy a vers írja, Jehova méltó arra, hogy ’övé legyen’ a dicsőség, a tisztelet és a hatalom. Kétség sem fér hozzá, hogy ő a legdicsőségesebb, legtiszteletreméltóbb és leghatalmasabb Személy a világegyetemben. Az emberek többsége azonban igazából nem ismeri el Isten teremtői mivoltát. Ennek ellenére vannak olyanok, akik tisztán látják Isten ’láthatatlan tulajdonságait’ az általa alkotott dolgokból (Róma 1:20). Hálás szívvel arra éreznek indíttatást, hogy dicsőséget és tiszteletet adjanak Jehovának. Mindazoknak, akik készek odafigyelni az erőteljes bizonyítékokra, hirdetik, hogy Jehova az, aki mindent csodálatosan megalkotott, és ennélfogva méltó a mélységes tiszteletünkre (Zsoltárok 19:1, 2; 139:14).

De milyen értelemben kap Jehova hatalmat az imádóitól? Természetesen egyetlen teremtmény sem adhat hatalmat a mindenható Teremtőnek (Ézsaiás 40:25, 26). Mégis, mivel Isten a maga képmására teremtett meg minket, felruházott bennünket bizonyos mértékben a tulajdonságaival, köztük hatalommal, illetve erővel (1Mózes 1:27). Ha őszintén értékeljük mindazt, amit a Teremtőnk tesz értünk, akkor arra fogunk indíttatást érezni, hogy az erőnkkel és az energiánkkal tiszteletet és dicsőséget adjunk neki. Tudjuk, hogy Jehova Isten méltó arra, hogy minden erőnkkel őt szolgáljuk, ezért az erőnket nem kizárólag a saját érdekeink előmozdítására fordítjuk (Márk 12:30).

Miért létezünk? A Jelenések 4:11 vége ezt a választ adja: „minden [teremtett dolog] a te akaratodból lett és teremtetett.” Nem a saját akaratunkból teremtettünk, hanem Isten akaratából létezünk. Ezért az önző élet üres és értelmetlen. Ahhoz, hogy belső békét, örömet és megelégedést találjunk, meg kell ismernünk Isten akaratát, és összhangba kell hoznunk vele az életünket. Csak így érthetjük meg a megteremtésünk és a létünk célját (Zsoltárok 40:8).

A Biblia már réges-rég feltárta, hogy oka van annak, hogy létezünk. Ez azonban nem valamilyen kozmikus véletlen eredménye. Amint azt a Bibliából megtudjuk, a Teremtő éveken át előkészületeket tett arra, hogy a föld alkalmas legyen az ember fogadására. Semmi sem múlt a véletlenen. Ő gondoskodott arról, hogy minden „nagyon jó” legyen (1Mózes 1:31; Ézsaiás 45:18). Miért? Azért, mert Istennek célja volt az emberrel.

Ám érdekes módon Isten nem rendelte el eleve minden egyes személy jövőjét, sem saját közbeavatkozása által, sem valamilyen biológiai folyamat által. Bár a genetikai felépítésünk befolyásolja, hogy milyenek vagyunk, de nagyrészt mi irányítjuk a tetteinket. Mindannyian szabadon dönthetünk arról, hogy milyen életutat választunk.

Noha személy szerint rajtunk múlik, hogy mit kezdünk az életünkkel, hiba lenne kihagyni a Teremtőt a számításainkból. Igazából sokan rájöttek, hogy az élet valódi értelme és célja szorosan összefügg az Istennel ápolt kapcsolattal. Az Isten és az életcélunk közötti létfontosságú kapocs Isten személyes nevében kap hangsúlyt, a Jehova névben. Ennek jelentése: ’előidézi, hogy legyen’ (2Mózes 6:3; Zsoltárok 83:18). Más szavakkal Isten folyamatosan valóra váltja azt, amit ígér — bármiről legyen is szó —, és mindig véghezviszi azt, amit elhatározott (2Mózes 3:14; Ézsaiás 55:10, 11). Gondolj csak bele! A Jehova név mindannyiunknak biztosíték arra, hogy Ő az értelmes életcél eredeti és maradandó Forrása.

Már pusztán az is óriási hatással van az ember életképére, ha elismeri a Teremtő létezését. A 19 éves Linet kijelenti: „Jehova sok-sok csodálatos teremtésműve és azok célja mind azt mutatják nekem, hogy én is céllal lettem megteremtve.” Amber hozzáfűzi: „Amikor az emberek az »ismeretlen«-ről beszélnek, nekem mindig az jut eszembe, hogy én ismerem azt a valakit. Egyszerűen már a teremtett dolgok Jehova létezését bizonyítják” (Róma 1:20). Természetesen jóval többet foglal magában elismerni a Teremtő létezését és tartalmas kapcsolatot kifejleszteni vele.

„Az élet csak egy tűnő árny, csak egy

Szegény ripacs, aki egy óra hosszat

Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü

Meséje, zengő tombolás, de semmi

Értelme nincs” (Macbeth, V. felv. 5. szín).

Az emberek mindenütt a világon elmondhatják ezeket a szavakat, de amikor személy szerint súlyos válsággal néznek szembe, akkor mégis Istenhez kiáltanak segítségért. Elihu, egy ókori bölcs ember ezt figyelte meg: „Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak . . ., de azt nem kérdezik: »Hol az én Teremtőm . . .? Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!«” (Jób 35:9–11, K. f.).

Elihu szavai azt hangsúlyozzák, hogy nem mi, emberek vagyunk az élet értelmének a valódi középpontja. Nagy Teremtőnk ez a középpont, és létünk bármilyen valódi értelme ésszerűen vele áll összefüggésben, és tőle függ. Annak érdekében, hogy ilyen értelmet találjunk életünkben, és megleljük az ezzel járó mélységes megelégedést, meg kell ismernünk a Teremtőnket, és életünket összhangba kell hoznunk az ő akaratával.