NŐK! Melyik a jobb, eltartottnak lenni vagy megdolgozni a szükségletekért és önállónak lenni?

Ne várd, hogy bárki kitartottként fog itt tetszelegni neked.

Kapsz 200 "önálló vagyok" választ, mert a másik létformát szégyenlik az emberek beismerni.

21-eske! Nem csak r*bancok vannak; ne a saját környezetedből indulj ki!

Nem hiszem, hogy gáz dolog az, hogy saját magam keresem meg a ruhára, szórakozásra valót tisztességes munkával. Tudom, hogy sok korombelinek ciki egy áruházban melózni vagy más diákmunkát végezni, mert büdös a munka.

Nekem nem az, én tükörbe és a családtagjaim szemeibe tudok nézni, és az ismerőseim előtt sem kell titkolóznom, és nem kell anyámat lelejmolnom.

Ha szerinted ez ciki, akkor a te készülékedben van a hiba, öcsém.

Vegyél vissza magadból, "kedves" 24-es!

Egy szóval sem írtam, hogy ciki dolgozni, önállónak lenni.

Sőt, magam is elítélem a kitartott "házikedvenceket".

Az viszont tény, hogy az emberek - még az anonimitás ellenére sem - ismerik be a szerintük szégyellnivaló tulajdonságukat/viselkedésüket. Én magam sem szoktam dicsekedni a rossz tulajdonságaimmal, még itt sem.

Ebből kifolyólag szerintem felesleges feltenni ilyen kérdést. Mintha azt kérdezném itt meg, hogy "Emberek, ki tud közületek írni/olvasni?" Hisz csak azok válaszolnak, akik el tudják olvasni a kérdést és le tudják írni a válaszuk. Szóval nem kell azonnal a másik torkának ugrani! Előbb érdemes higgadtan mérlegelni, hogy mit is akart mondani az illető, nem első begyomás alapján elküldeni a kedves édesanyjába.

Én örülnék ha valaki csak úgy tartana a két szép szememért,:D

mert akkor mindig azt csinálhatnám amihez kedvem van. 4 nyelven beszélek a magyaron kívűl és lenne időm arra hogy gyakoroljam a tudásom, csiszoljam, jobbá tegyem.

Festhetnék, rajzolhatnék amit szintén nagyon szeretek csinálni valamint lenne időm arra, hogy órákon át zongorázzak és újabb darabokat találjak ki (szoktam zenét szerezni).

Nem félnék attól hogy egyszer megun a pasi és akkor nem tudok mihez kezdeni, mert biztos vagyok benne hogy feltalálnám magam.

Dolgozni nem szeretnék, nagyon alacsony a teherbíró képességem, 4-6 óra folyamatos koncentrálás is megterhelő számomra főleg, ha olyan munkáról lenne szó amihez abszolút nincs affinitásom.

Szépen hangzik az önállóság de jól ismerem magam, a fizikai, lelki alkatom nem igazán alkalmas rá hogy beosztott idejű, nehéz szellemi vagy fizikai munkát végezzek.

A mai világban viszont nem könnyű olyan férfit találni aki örömmel eltartana és nem zsarnokoskodó.

Aki azt szereti ha a felesége minden este különleges vacsorával várja, olyan ínyencségekkel amiket nem lehet összecsapni egy óra alatt, aki otthon boldogan neveli a gyerekeit akik nem hányódnak egyik oviból a másik nagyszülőhöz etc.

Aki jókedvvel végzi a házimunkát és olyan igazi "feleségtípus", nem törtető karrierista, hanem mindvégig nyugodt, vidám hangulatot teremtve boldog otthont varázsol a férjnek és teljesíti az elvárásait.