Meg lehet valahogy győzni egy ilyen férfit arról, hogy jobb lenne a városban?
20 éves koromig egy párszáz lelkes kis faluban laktam az isten háta mögött. Munkalehetőség nulla, a legközelebbi normális áruház 25 km-re volt. Akkor adódott egy lehetőség, és elköltöztünk a szüleimmel egy 60.000 lakosú városba. Most már külön élek tőlük egy albérletben. És 15 éve dolgozom egy multinál most már vezető poszton, az albérletemtől 5 perc sétára. Saját autóm ebből következően nincs. Ha valahová küldenek, akkor van céges autó. Van annyi fizetésem, hogy bármikor tudnék egy nagyobb albérletet kivenni, ha úgy adódna.
Nem igazán foglalkoztam a párkereséssel, úgy voltam vele, hogy ha jön jön, ha nem jön nem jön. Aztán találkoztam vele, a cég egyik beszállítójánál dolgozik. De nem értem a viselkedését. Foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy ha komoly kapcsolatot akarok vele, akkor én költözzek hozzá. Egy 300 lelkes faluban lakik, a várostól 30 km-re. Most pl. a munkábajárás nulla forintba kerül, onnan 20.000-be. Arról nem is beszélve, hogy a munkáltatóm csak akkor fizetne hozzájárulást, ha oda bejelentkeznék állandó lakosnak. Addig semmit sem fizet. De sokkal valószínűbb, hogy inkább elküldenének. Nekem valahogy nem igazán van kedvem visszaköltözni egy olyan helyre, ahonnan örültem, hogy megszabadultam. Persze emiatt már le lettem önzőzve. Persze megkérdeztem tőle, hogy miért ragaszkodik annyira a faluhoz. Mert neki az a szülőfaluja, ő onnan nem megy sehová. Ez most szerintetek milyen válasz? A szülei már nem élnek, két testvére van, de azok már nem laknak ott. Tehát a ház nem egyedül az övé. Nem gazdálkodik, földje nincs. Egy 80 négyzetméteres vályogháza van egy közepes nagyságú telken.
Ha nekem valaki évekkel ezelőtt lehetőséget kínált volna, hogy a városban lakjak, hát azonnal igent mondok.
Meg tudnám győzni valahogy, vagy inkább hagyjam a fenébe? Amúgy ezek után lehet, hogy első körben lakcímkártyát kérek a jelentkezőtől, és ha nem helybeli, akkor annyi volt. :)
2.
Erre gondoltam én is, ezért írtam, hogy mostantól csak helybeli jöhet szóba.
4.
Hát ezt akarom elkerülni.
"Ha eddig is mindegy volt, hogy van pasid vagy nincs"
Szerinted jobb lenne, ha rágörcsölnék a témára, és azon siránkoznék, hogy még mindig nincs senkim?
Élem az életem, és majd lesz valahogy. Szerintem ez sokkal jobb életfelfogás.
Fél éve vagyunk együtt. Talán az fogott meg benne, hogy azok akik annyira vitték mint én, azok baromira beképzeltek, velük nem lehet semmi másról beszélni, csak hogy hogyan fognak még följebb jutni a ranglétrán.
"Látszik, hogy kiesett nálad 15-20 évnyi tapasztalatszerzés."
Lehet. De ha nem akart velem megismerkedni senki, és én sem ismertem olyat, akivel szívesen összejöttem volna, akkor ezen már nem tudok segíteni. Vagy másképp gondolod?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!