Így kell viselkednie egy 23 éves nőnek? (részletek lent)

Most bocsi, de ezt így mondta: "MÉG neked is összejött?"

Mert akkor egy tapír!

Egy barátság nem sokkal külömbözik egy párkapcsolattól.

Az őszinteség igenis fontos, mint ahogy a sérelmek jelzése, hiszen tudod, néma gyereknek.

Nem tudom a kedves barátnő ismeri a rokonságod? Könnyen lehet, hogy azért enged meg magának ilyet, mert tőlük látta, hogy ezt te eltűröd.

Mit tehetnél? Nyisd ki a szád, és mond el neki, hogy mi bajod van.

Hálából viszont ne legyél a lelki boxzsákja, mert ennek semmi értelme!

most látom, hogy írtál szóval nem teheted meg? dehogynem én értem én mit mondassz, legyél őszinte mond meg neki, hogy aranyos vagy sokat köszönhetek neked stb.. de ennyi ne hálálkodj sokáig neki nem ez a barátság, ha baj van, segítséget kér legyél ott ez a fontos :)

lehet nélküle is összejött volna és akkor?!

Nekem is volt egy ilyen "barátnőm":)

Sokáig én is hálával gondoltam rá, mivel szintén neki köszönhettem egy akkori kapcsolatomat ( épp a fősulin történt). Szürke kisegérnek éreztem magam, ő meg egy népszerű csajszi volt.

Utólag rájöttem, hogy minden téren kihasznált. Anyagilag és lelkileg is, és én azért nem voltam hozzá bunkó, mert a hálám - úgy éreztem - kötelez ( ezt akkor még nem tudtam).

Sok mindent megtettem érte, ápoltam én is a lelkét mert folyton olyan szerelmet keresett ami viszonzatlan maradt ( kísérteties a hasonlóság, nemde?), vele voltam minden buliban, legtöbbször én fizettem ( helyette is).

Valahogy olyan felállás volt, mint a királynő meg az udvarhölgye:D

Az első adandó alkalommal, amikor igazán szükségem lett volna a segítségére, bekavart. Természetesen a hátam mögött. Amikor kitudódott,leesett a hályog a szememről, és onnantól fogva többé nem kerestem a társaságát.

Természetesen nem ugyanaz a két szitu, de sok a hasonlóság. Árulkodó jel, ha azt mondja "még neked is sikerült", te pedig indokolatlan hálát érzel iránta hogy neki köszönheted a párodat. Ha valóban barátnők lennétek, akkor ez nem így kellene hogy legyen.

Hát... az emberi fejlődés egy bizonyos szintje, amikor az ember rájön, hogy a nála csúnyábbaknak (vagy akiket annak tart) is joguk van az élethez, a boldogsághoz, a szerelemhez. Volt már itt gyk-n olyan kérdés, hogy aki tudja magáról, hogy csúnya, az miért vállal gyereket, hiszen az is csúnya lesz... no comment.

Az én filozófiám az, hogy nincs szép vagy csúnya. Mindenki kapott egy testet születésekor, abból a célból, hogy élete során lehetősége legyen tapasztalni, tanulni, élményeket szerezni stb. Aztán távozáskor leadjuk a testet a "portán", s mi marad? Csak annyi, hogy mit tettünk, hogyan éltünk. Elporlad a "szép" is...

Hosszú évekig én voltam a "szép" barátnőim közt a "csúnya". Aztán rájöttem, hogy hülyeség az egész. Mert amíg ők egész idejükben "a szép nő"-t alakítják, én csendben felnőttem, megértem belül, harmóniába kerültem magammal, és idővel a pasik is elkezdtek körülöttem nyüzsögni... :)

A párodnak Te vagy szép. És nem egy nyafka liba,aki magát másokhoz méricskéli, és abból gyűjt önbizalmat, hogy "csúnyább" barátnőket tart maga körül, hogy ő lehessen mindig a középpont, ő lehessen a királylány a békák közt... ahogy ő gondolja...

Tudod, a párod fog veled izgulni a vizsgák idején, ő fog megpuszilni, ha sikerültek. Örülj neki nagyon, hiszen szeretitek egymást! Sok boldogságot!