Meddig legyek még türelmes? Részletek lent

A Páromnak néhány hónapja meghalt az Édesapja. (AZ enyém 1 éve.) Így az Édesanyja egyedül maradt, aki nagyon rá volt szorulva a férjére, mindenben, mindent együtt csináltak. Sajnos ezáltal nincsen neki egy épkézláb barátnője se. A párom azóta hazaköltözött hozzá. (Ott alszik nála majdnem minden nap) Amire elöször mondom jó ok. De már annyira elfajult a dolog, hogy a múltkor mikor itthon mert aludni az anyja egész éjjel nem aludt és állt a bál miatta (anyós cirkuszolt párommal). Amúgy nagyon sajnálom meg minden, de ő még pluszba sajnáltatja magát és érzelmileg zsarolja a fiát. Így visszament hozzá hogy ne legyen egyedül, az nem nagyon érdekli, h én egyedül vagyok. Az én Édesanyámmal azért ilyen gondok nem voltak pedig ő is egyedül maradt. Szerintetek normális ez. Meddig tűrjek még? Mi lesz így? Fogunk tudni normális életet élni így elmenni nyaralni gondtalanul anélkül, h mi van szegény anyóssal? (huszonévesek vagyunk) Eddig nem szóltam tényleg türelmes vagyok, de már aggódom a kapcsolatom miatt. Sztem neki kéne egyenesbe hozni a saját életét és nem a fiának megoldani, helyette. Ez nem egy fiú dolga. Vélemények?