Mit tegyek, hogy el tudjam fogadni ezt az embert? (részletek lentebb)

Anyukám új férjéről van szó, pár hónapnyi ismeretség után összeházasodtak és összecuccoltak. Addig meg tudta játszani a tettre kész, energikus úriembert, de mint kiderült, ennek a huszada nem igaz. Lusta, mint a lapostetű, alig kell dolgoznia, de folyamatosan megjátssza a hattyú halálát, bunkó mint a fekete föld, és el van ájulva magától. Ha itthon van, egész nap a laptopját nyomogatja, mint valami tizenéves hülyegyerek, ha anya rábízza, hogy porszívózzon ki, akkor 5 perc alatt végigszalad a nappalin meg a konyhán oszt' kész...egyszerűen mímeli a munkát.

Én próbálom meglátni a jó oldalát, keresem minden erőmmel, de nem találom! Anya azt mondja, nem akar neki mindenért szólni, mert akkor egész nap állna a bál. Nem tudom, mit csináljak! Folyamatosan azt érzem rajta, hogy megjátssza magát, erőlteti a jó férj szerepét, de láthatóan fogalma nincs arról, hogy mit jelent az.

Elvileg (anyukám állítása szerint) megtesz a kapcsolatukért mindent, ami talán tényleg úgy van, de ezt elrontja azzal, hogy végül mindent felhánytorgat vagy kérkedik a dicső cselekedeteivel. Folyton elmagyarázza utólag, hogy az, amit tett, miért úgy volt a legjobb...

Létezik a fentihez hasonló emberi lény elfogadására valamilyen jól bevált recept? Vagy egyáltalán, mit javasolnátok ebben a helyzetben? Előre is köszi mindenkinek!

L