Zsigerből utálod a gazdagokat?

Persze , most ezt mondjátok.Én gazdag vagyok de sokan utálnak.Szerintük sznob vagyok.Nos igen van bennem valamennyi sznobság.Csak márkás ruhát veszek fel ,az egészséges táplálkozást részesítem előnyben , futni járok , sportolok.Évente többször nyaralok.Egyből amikor meglett a jogsim 17 évesen kocsit is kaptam.Soha nem használok tömegközlekedést , kivéve repülő , hajó , IC vonat.

Tegyük hozzá hogy én SOHA nem néztem le senkit és SOHA egy megjegyzést sem tettem más anyagi helyzetére mivel engem így neveltek.Mégis nagyon ellenszenvesek voltak velem már általánosban és gimnáziumban is.

Ilyen beszólásokat kaptam "megjött gazdagék fia" "itt a gróf ficsúr" ,"begurult a őfelsége".

Persze ezeket mind a hátam mögött mert a szemembe egyik sem merte volna mondani.

Elég fiatal korom óta tanítanak a szüleim egy vállalat működtetésére.17 éves korom óta munkára fognak a szüleim.

Kedves 8-as!

Nem volt könnyű nyilván neked sem. Nekem vannak nagyon gazdag ismerőseim, én elég szerény körülmények között élek, de soha nem zavart, hogy ők olyanok. Egyiküket kifejezetten szeretem, nem hivalkodó, nem nagyképű, a gyerekkel szemben komoly követelményeket támaszt, és keményen dolgozik azért, amilye van. A helyzetét irigylem, azt, hogy nem kell a boltban megnéznie, mennyibe kerül, amit meg akar venni. De soha eszembe sem jutna RÁ irigykedni.

Nem utálok zsigerből senkit. Vannak szép számmal gazdag ismerőseim (gazdag alatt azt értem, hogy az egy főre eső jövedelmük minimum fél milla). Sok mindenről úgy gondolkozom, ahogy általában a nálam gazdagabbak.

De az utóbbi időben egyre több olyan falba ütközöm, ahol a fal a pénzhiány. Fura ez, olyan huszonegykét éves koromig bármit el tudtam érni, amit akartam, olyan helyekre jutottam el pénz nélkül, ahova keveseknek sikerül. De most már nem megy. Ilyenkor, ha eszembe jut, inkább csak keserű vagyok egy kicsit. De ettől még nem utálom a gazdagokat, csak ha elkeseredem, nem keresem a gazdag ismerőseim társaságát, mert keserűségből előfordulhat, hogy olyat mondok, amit magam se gondolok komolyan, és megbántanám őket.