Ez valami mentális betegség? Egyre jobban utálom a gazdagokat. Főleg akik hivalkodnak vele.

Én pedig az irigyeket utálom. Elegem van abból, hogy titkolni kelljen, hogy mit fogok csinálni, hová megyek, mit vettem vagy kaptam. Nem lehet rendesen beszélgetni, mert egyből jön, a de jó neked hogy..., bezzeg én még sosem.... Vegyünk egy példát, valaki elmondja hogy volt nyaralni, valami kis tengeri szigeten, például a Kanári szigeteken, én erre mondom, hogy tök jó, és kérdezem milyen volt, jól érezte-e magát, lehet irigy vagyok, de nem mutatom ki, illetve örülök, hogy ő ott volt. De ha valaki tőlem megkérdezi, mit csinálunk most hétvégén, és azt mondom hogy belföldre megyünk hosszú hétvégére, akkor jön a jajgatás, hogy de jó nekem, mert ő még életében nem volt nyaralni, és hogy nincs pénze stb. Ez már az idegeimre megy, nem merek semmit sem elmondani, mert akkor én vagyok a rossz és biztos csak hencegek, pedig sosem tennék ilyet. Nem minden gazdag (vagy annak gondolt) hencegni akar, csak elszeretné mesélni milyen élményei voltak, vagy mit vett, ez teljesen normális dolog.

Az irigységnek arra kellene sarkalnia, hogy tegyél arról hogy igenis fel tudsz állni, igenis kijutsz a gödörből, mert az irigységnek ez a fő szerepe, általa is fejlődik a társadalom, kreatív gondolkodásra késztet, hogy te is képes vagy megtenni amit ő, sőt még jobban.

Szerintem pedig nem irigység (vagy csak minimális részben). Az irigység manapság nagyon divatos kategória lett - különösen a fórumokon -, legegyszerűbb ezt rásütni mindenkire, mert nem kell hozzá gondolkodni, és könnyen alkalmazható közhely.

Nem irigység ez, hanem értékrendszer-válság. A jelenlegi materiális világban az emberek nagy része (min. 98%-a) az anyagi javak alapján ítéli meg saját magát illetve másokat, nem a fontosabb értékek alapján (erkölcsiség, érzelmi intelligencia, mentális érettség, nem pénzben kifejezett önmegvalósítás, stb.).

Nemrég olvastam Kierkegaard a Félelem és rettegés c. könyvét, abban írja, hogy azért lesz sok ember kiábrándult, mert az anyagi javak (amik értékmérőnek számítanak jelenleg) megszerzéséhez nem feltétlenül személyes rátermettség szükséges, hanem a leggyakrabban szerencse - tehát vagy jó helyre kell születni, vagy jókor kell lenni jó helyen (pl. privatizációnál a tűz közelében a '90-es évek elején). Tehát nem szükséges a megszerzésükhöz mindenkitől ugyanolyan arányú munkavégzés. Kierkegaard csak a szellemi javakat tartja értékesnek, mert ezeknek a megszerzése minden embertől (nemtől, rangtól, születési pozíciótól, társadalmi státusztól függetlenül) ugyanakkora erőfeszítéseket igényel. (Azt meg Einstein írta, hogy a szellemi javak megszerzéséhez ideálisabb az egyszerűbb/szegényebb környezet, mert az anyagi dolgok elvonják a figyelmet a belső fejlődéstől. De ezt már Buddha is megmondta.)

Én is átestem ezen a gazdag-utálaton még jó pár évvel ezelőtt, de korántsem nevezném irigységnek, hiszen akkor én magam is gazdag akartam volna lenni, presztízstárgyakat birtokolni, amiket soha nem akartam. Engem az zavart, hogy csak ezek a felszínes, üres dolgok számítanak, hogy ez alapján mérik az embert. És ilyenkor a harag óhatatlanul a gazdagokra irányul, hiszen ők ennek az értékrendszernek a haszonélvezői, ezáltal a fő fenntartói is (ilyen szempontból a gazdag véleménye többet számít, hiszen a jóval magasabb fogyasztói kereslete miatt többet ér a mai értékrendszerben mindenható piac számára, mint a szegény).

Hogy lehet kikeveredni a gazdagok utálatából? Kialakítasz magadnak egy saját értékrendszert, amiben nem az anyagi javakat teszed meg önmagad és mások értékmérőjének. Én ezt poszt-materiális értékrendszernek nevezem, mert ha ezt megteremted és magad számára követendőnek tartod, akkor túlhaladtál az anyagias gondolkodás csapdáján. Innentől fogva nem érdekel, hogy kinek mennyije van, mert más dimenziókban gondolkodsz. Nem a pénzétől lesz jobb vagy rosszabb valaki a szemedben.

A gazdag is lehet jó ember. A jófajta gazdagot könnyű felismerni, mert nem dicsekszik, hasonlítgat és minősítget. Amikor mesél a karibi nyaralásáról, érzed rajta, hogy nem nagyzolásból teszi, hanem mert mesélni akar róla. Ha éppen anyagilag nagyon padlón vagy, és nincs kedved hallgatni az élményeit, nyugodtan megmondhatod neki, hogy "figyelj, én 3 éve nem voltam nyaralni, emiatt rosszul érint, hogy az élményeidet meséled, de ennek ellenére örülök, hogy jól érezted magad", a jófajta gazdag nem fog megsértődni miatta. A rosszfajta meg kigúnyol, esetleg (sokszor a körülmények részletes ismerete nélkül) az orrod alá dörgöli, hogy rossz anyagi helyzetedet saját magadnak köszönheted, meg amúgyis bebebeee... (és még az egyéb közhelyek, amik az irigység-dumához hasonlóan szintén nagyon divatosak manapság).

A jófajta gazdaggal barátkozz nyugodtan, a rosszfajta gazdagot pedig ne utáld, hanem sajnáld, hiszen súlyos értékrendszer-válságban szenved. Az önbecsülését és a kisebb-nagyobb örömeit vagy "boldogságát" a pénze adja, ami soha nem stabil, nem megalapozott érzelmi-mentális háttér, ezért szánni való. Homokra építi házát, ahogy a Bibliában is írják. Az meg előbb-utóbb összedől, mert úgyis lesz mindig, akinek több van, szebb van, jobb van, újabb van valamiből.

Ha amúgy belsőleg megváltoztatod a világhoz/értékekhez való hozzáállásodat, akkor az sem fog zavarni, hogy valaki a karibi nyaralásáról mesél, ha te már 3 éve nem voltál nyaralni, mert akkor már sokkal autentikusabb dolgok fognak foglalkoztatni ezeknél. Ne hagyd, hogy a világban tapasztalható általános értékrendszer-válság hatással legyen rád. Keress egy kősziklát, arra építsd a házad. Az akkor is a tiéd marad, ha hajléktalan leszel.

00:34

"A jelenlegi materiális világban az emberek nagy része (min. 98%-a) az anyagi javak alapján ítéli meg saját magát illetve másokat"

Minden történelmi korban, mindenhol ez alapjan ítélték meg az emberek magukat és másokat.

Amúgy a "materiális világ" az a természetet jelenti, szerintem materialistát akartál írni.

"nem a fontosabb értékek alapján"

Fontosabb értékek ki szerint? Szerinted lehet, de pont most írtad le, hogy a többség szerint nem ezek az értékek, hanem a pénz.

"azért lesz sok ember kiábrándult, mert az anyagi javak ... megszerzéséhez nem feltétlenül személyes rátermettség szükséges, hanem a leggyakrabban szerencse"

Máris kilóg a lóláb: elfogadnád azt, hogy a pénz legyen az egyetlen érték, feltéve, hogy a társadalom meritokratikus.

Nincs semmi bajod azzal, hogy a pénz a fő érték, bajod azzal van, hogy szerinted nem azoknak (neked) van pénzük, akiknek szerinted jár :))))

A szellemi javakról annyit, hogy a megszerzésükhöz kell egy csomó intelligencia, ami pedig nagyrészt öröklött. A szellemi javakhoz való hozzájutás jobban függ a szülőktől, mint a pénz. Örökölhetsz akármennyi pénzt, ha a szüleid IQ-ja 90 volt, akkor szinte kizárt, hogy neked 110-nél magasabb lesz, míg ha a szüleid IQ-ja 120, akkor a 140-re is van pár % esélyed. Sokkal durvább kasztrendszer ez, mint bármelyik társadalmi intézmény.

"Engem az zavart, hogy csak ezek a felszínes, üres dolgok számítanak, hogy ez alapján mérik az embert."

Ha neked nem számítana, hogy nem "birtokolsz presztízstárgyakat", akkor az se zavarna, hogy mások ennek alapján ítélnek meg.