Milyen felnőtt lesz egy olyan kisfiúból, aki szebbnek, jobbnak tartja magát mindenkinél?

1. Sajnos ilyen az élet, a kisfiadnak (és a többi gyereknek is) meg kell tanulniuk, hogy nem egyformák az emberek, egyrészt a stílusuk, másrészt a körülményeikben is vannak különbségek. Ezt a kisfiút nem kedvelik, és gazdagabb is. Mindkét helyzetet meg kell tanulni kezelni, és nem kiakadni rajta. Az életben (sajnos) sok hasonló helyzet lesz még, mindtől úgysem lehet megóvni.

2. Elég elkeserítő, hogy valaki 11 évesen ilyesmi miatt a saját családja ellen fordul. Ebben az esetben talán a saját kisfiadra (is) ráférne is kis nevelés meg beszélgetés...

Szia!

Nálunk is volt egy ilyen fiú az osztályban, mikor még általánosba jártam. Nagyon durván beszélt másokkal, a lányokat lenézte, a fiúkat meg utálta. Ő is gyerekként úgy viselkedett, mint egy kis modell, nagyon meg is utálták.

Ez ellen nem lehet sokat tenni, a szülők hibája, ha ennyire nagyképű a gyerek, mert egy normális értékrendűnek eszébe nem jutna olyat mondani más szüleire, hogy "senkik".

Valószínűleg egy gazember, és/vagy drog/alkoholfüggő lesz belőle, mert ez düh, ami miatt így viselkedik a többiekkel, feltételezem, hogy otthon sz.rnak rá, ugyanakkor ez nem jogosítja fel semmire.

Egy 10-11 évesekből, sőt még egy felnőttekből álló kis közösséget is be lehet hülyíteni, hogyha aki a ezeket a dolgokat mondja köztiszteletnek örvend. De ha nem, akkor is meg lehet csinálni, mert ő a leghangosabb és határozottan állítja a hülyeségeit. Egy idő után a többi gyerek, (mivel a nap nagy részében gondolom ezt hallják) el fog gondolkodni azon, hogy ennek igazságalapja is lehet. Akármennyire szereti a szüleit, mert ő nem látja azt, hogy ez a srác ő maga küzd problémákkal. Csak annyit lát, hogy biztos abban, amit mond.

Én a helyedben beszélnék több szülővel, aki hasonló problémával küzd és úgy mennék oda az osztályfőnökhöz, mert az a. tapasztalatom, hogy amikor az ember egyedül megy közel sem veszik annyira komolyan. A másik, hogy ez a közösséget érintő probléma, tehát közösen kell megoldani. A gyereknek a szüleivel meg a gyerek szempontjából is el kéme beszélgetni, biztos meghúzódik ott is valami a háttérben. A ti gyerekeiteknek pedig szerintem nem magyarázkodni kéne, hogy miért nem tudjátok ezt meg ezt megvenni, mert ezzel az agresszor gyerek igazát írjátok alá, hanem elmondani, hogy a viselkedése a srácnak mivől fakad és ez az ő gondja.

" Neked valószínűleg nincs gyereked, azért írsz ekkora okosságokat és főleg azért válaszolgatsz ennyire primitív és rosszindulatú stílusban."

- ez kinek szólt!? Én írtam pont előtted, de kétlem, hogy megsértettelek volna...

Viszont őszinte leszek: az összes írásod alapján nagyon buta és gyerekes a hozzáállásod a dolgokhoz.

Egy 11 évessel "harcolsz", és ráadásul - a stílusodnak köszönhetően - alul maradsz. Gratulálok.

Épp az lenne a dolgod, hogy megtanítsd a kisfiadnak, hogyan kezelje az ilyen helyzeteket, ehelyett rosszabb vagy, mint egy gyerek...

Teljesen életképtelen felnőtt lesz az ilyen gyerekből. Meg nagyon magányos is lesz, hiszen éárdekből van együtt x-szel, nem azért, mert valóban jóbarátok. Nem is olyan sokára üvöltözni fog az anyjával, hogy az tönkretette az életét.

Nekem lány osztálytársam volt ilyen. Érettségi után az ANYJÁVAL ment beiratkozni az egyetemre, meg minden papírját az anyja intézte. Azért ezt már illett volna magának megoldani - ez is hozzátartozik a felnőttséghez.