Felnőtt ember miért tart a szüleitől?

Attól, hogy elmúlt 18, és anyagilag eltartja magát, még nem felnőtt.

A lelki/szellemi felnőttség az valami egész más, az úgy tűnik, még nem jött össze.

Mennyire ismered a szüleit?

Lehet hogy tényleg elég bonyolult lelkek.

Az én anyám pl. kitagadott, mert 1 évnyi járás után a páromhoz költöztem ahelyett, hogy szép csendben eltartottam volna mint a nővéreim.

De a kívülállók ezt észre sem veszik/nem hiszik el, a faluban úgy is tudja mindenki, hogy én mentem el k.vának, és otthagytam anyámat, felé sem nézek :))

Én sem mertem neki anno semmit sem megmondani, mert ha ellentmondtam neki, rögtön jött hogy mehetek az intézetbe.

Lehet a párodnál is valami régi történet okoz ilyen gondokat.

valamilyen sérelem miatt a párod nem hisz és nem bízik a szüleiben.Valamint meglehet,hogy a párodat a szülei nagyon gyermekként kezelik és Ő ebből ki akar törni,mert ebből már nagyon elege van.Cikinek tartja,hogy a szülei nem képesek arra,hogy segítsenek neki a felnőtté válásában.

Egyébként szerintem a párod élt a szüleivel míg gyermek volt.Ő biztos mást élt át velük,mint amit most Te kívül állóként látsz

1. Jobb esetben csak nem vált le a szüleiről, akik nagyon erősen kontrollálóak voltak (és a jelenben is azok az életében). Elnyomták kiscsiként, és nem volt elég ereje ahhoz, hogy szembeforduljon velük és kikövetelje magának az önállóságot.

2. Rosszabb esetben azért, mert nem tudott róluk leválni, mert a szülők bántalmazó, agresszor szülők voltak, akiknek a lelki "kötelékei" sokkal szorosabbak és durvábbak mindennél.

Ha valakit ütnek-vernek kisgyerek korától (akár testileg, akár csak szavakkal, akár mindkettővel egyszerre), akkor a gyereknek nagyon nehéz lesz önálló és erős ént kinöveszteni magában és kőkemény akarattal (már az akarat is nehéz dolgo, mert a bántalmazó-agresszor szülő először azt igyekszik csírájában kiverni a gyerekből, "még idejekorán") szembefordulni a bántalmazó szülővel, és lerúgni, elmenekülni és segítséget kérni, aztán pedig elbírni egy pszichopterápiát, hogy átírják benne az önmaga-ellenes és életellenes szülői parancsokat, a bántalmazások, a megfélemlítések, a megalázások stb. érzelmi nyomait.

Tehát, aki felnőttként is tart a szüleitől, az hiába visel felnőtt méretű ruhát, valójában örökké gyerek-szerepben ragadt, mert a szülei abban tartják. (amíg meg nem elégeli)