Tényleg ennyire közönyösek az emberek?

Kedves Kérdező..először is: akármi ért, együttérzek veled. Az utóbbi években engem sem kerültek el a tragédiák..

Írod, hogy látták a szomorú arcod és a kisírt szemed, de "inkább diszkréten elkerültek". Kérlek, ne ítéld szigorúan őket. Az emberek többsége zavarba jön a fájdalomtól. A szíve mélyén tele van ugyan empátiával, de nem mer verbálisan közeledni, mert fél, hogy sebet tép fel, vagy átlépi a láthatatlan "krétakört", amely a másik ember magánszféráját, - annak is a legbelső, érzelmi területét - határolja. Fél, magyarán, hogy elefántként ronthat a porcelánboltba - és tönkreteheti a viszonyát a szenvedővel. Az esetek legnagyobb részében tényleg diszkrécióról, tapintatról van szó.

Biztos vagyok benne, hogy a körülötted lévők együttéreztek veled, megértettek - de sajnos olyan a korszellem is, amely minden érzelmet hordozó szót giccsnek és pátosznak minősít, minden ölelést, símogatást "visszafog". Nagy bátorság kell ahhoz, hogy ne is vegyen róla tudomást az ember és azt tegye, amit valóban érez.

Légy elnéző velük...melletted vannak ők, a maguk "mai" módján. (Találj vígasztalást a mindennapi életedhez..dolgozd fel, ami ért. Ehhez kívánok minden jót neked.)

Örülök a kommentednek. Hasonló alkatok lehetünk, mert én sem hagynám jó szó, halk kérdés nélkül azt, akin látom a szenvedést. Mégis kérlek..egy bizonyos idő után, amikor majd felálltál a fájdalomból (mert bizony, leterít..), próbáld megbocsátani a furcsaságukat.

Olyan időket élünk, amelyek a kevésbé tudatosakat, a megfelelni akarókat könnyen megfosztják a legemberibb képességeiktől..gátlásokat keltenek bennük az érzelemnyilvánítással szemben, amelyet gyengeségnek minősítenek. Rengeteg korszellem-vezérelt ember, aki a lelke mélyén jó és együttérző, álarcot kap magára, mielőtt kilépne az ajtón - de hidd el: feszeng benne. Levetni nem meri: fél, hogy sebezhető lesz, de ráerőltetettnek érzi. Tele van komplexussal, szenved ő maga is.

Szóval, ha tudsz, egyszer majd bocsáss meg nekik. Nem elég szuverének, nem elég bátrak. Te pedig maradj az: merj egész életedben kimondani a jó szót, és akár - símogatni. Vigyázz magadra.

Az elsőnek igaza van. Egyébként én is sajnálom, de attól még nagyon tetszik, ahogy leírtad, nagyon igaz: " Érdemes egyáltalán az embereknek közösségben élniük? Hisz ezek szerint csak addig vannak egy kupacban, míg hasznuk származik belőle, vagy legalább jól szórakoznak.."

Rátapintottál a lényegre. Vannak, akik tényleg csak addig vannak egy kupacban.... és ez egy teljesen elfogadott dolog. Mondjuk úgy divat, de több mint divat. Ha mindig azokkal vagy akiknek éppen jól megy, és ők befogadnak, az ezt jelenti erős vagy. Akinek rossz az gyenge. Gyengékkel mutatkozni gyengeség. Ez egy kegyetlen logika.

De ugyanakkor igaz ez, amit az első írt. Az emberek nem ilyen lelketlenek... csak nem merik megbontani a "korszellemet" ezt a kegyetlen szokást. Meghagyják, ilyen közömbösen a világot. Ez ma a legnagyobb gond szerintem.

Nem rajta bonyolult változtatni. Itt neten, pl mindenki rögtön együttérző... akkor mi a különbség?

"Nem rajta bonyolult változtatni. Itt neten, pl mindenki rögtön együttérző... akkor mi a különbség?"

Vagy pedig csak azok válaszolnak, akikben megvan az empátia készsége.

Ne haragudjatok, de én nem tudok veletek egyetérteni.

Ezt a viselkedést nem tudom megérteni és elítélem.

Ha egy kedves ismerősödet meglátod kisírt szemekkel, nem mész oda hozzá, hogy megkérdezd, mi történt?

Ilyenkor az ember elesett és szüksége lenne egy jó szóra. Szerintem ez a viselkedés igenis érzéketlenségre utal.