Tényleg ennyire közönyösek ma az emberek, ha igen ennek mi lehet az oka?

Ha a konformitásra gondolsz, akkor mindig voltak, csak ez mindig más viselkedést jelent, függően a pillanatnyi hatalmi, csoport elvárásoktól. Ez nem egy mai "találmány", csak egyre jobban látszik, ahogy egyre kevesebb és nagyobb lélekszámú csoportok elvárásaihoz igazodunk.

( [link] )

Fáradtak, reményvesztettek egyre többen. Gyilkos stresszben élnek: kilátástalanságban, folytonos bizonytalanságban, egziszteciális (és akár fizikai) fenyegetettségben (ld.: romló közbiztonság). A közoktatás szinvonala erősen hanyatlik - a média pedig pokoli erővel propagálja a cinizmust, a gátlástalanságot, a nihilt.

Ezzel együtt és ennek ellenére: vannak még egyének és közösségek, amelyek tudatosan néznek a társadalom helyzetére és semmi pénzért nem törnének be a "korszellemnek". Ők azok, akik fenntartják az "ellenállást", - sőt: arra nevelik a következő generációt is. Ők - akiket mindig ott találunk egy-egy természeti csapás, havária (pl. vörösiszap-ömlés) esetén a segítők között. Ez a "kemény mag" mindig megmarad: adja a példát, hallatja a szavát..és a mindennapokban sem megy el a segítségre szorult mellett. Hacsak egynéhány jó szót - de mindig AD.

Csatlakozom az előttem szólóhoz.

Fáradtak, reményvesztettek.

Nem akarok politizálni, mégis a 2006-os események jutnak az eszembe. Én onnantól számítva érzem ezt.

Hiába kelt fel a nép, csak legyintettek rá. "Úgyis abbahagyják, úgyis hazamennek". és végül úgy is lett.

Azóta BÁRMIT meg tudnak tenni velünk, egyszerűen mindenki teljes fásultsággal fogadja az újabb bőrnyúzást.

És teljes fásultsággal nézi végig a másik elbukását, szenvedését.

Egyre többen a túlélésre játszanak, ami akárhogy is, a történtek után nem az összatartásra, hanem az önzésre alapoz. Ill. összetartás max. alacsonyabb szinten, kisebb mértékben van.

Régen azért volt kevesebb közönyös ember, mint ma, mert akkor még nem élt annyi ember, amennyi ma közönyös... B)

Komolyra fordítva a szót az előttem lévők elmondtak mindent.