Melyik kategóriába sorolod a családod: nagyon gazdag, gazdag, jól élünk, szegény, nagyon szegény?

viszonyítás kérdése.

én elégedett vagyok, hiszen mindenem megvan, ami nekem kell.

tudok ruhákat venni, még ha nem is drága darabokat, el tudunk menni Horvátországba pár napra nyár végén, egy autós kirándulás sem okoz gondot, mindig van itthon hús, zöldség, édesség, üdítő.

néha vágyom egy kicsit nagyobb lakásra, de a mostani is elég kettőnknek. néha jó lenne, ha lenne egy saját autóm, amit tudok is tankolni, de a páromnak van autója, és ha kell, használhatom.

viszont! szerintem a pénz semmit nem ér, ha nem vagy egészséges és nincs aki igazán szeressen.

persze az sem hátrány ha van mit enned...

gazdag/jol elunk

en 16 eves vagyok. Most kerultem ide, eddig mashol neveltek. Apamnak rengeteg tulajdona van, a felesge meg szinten nagyon okos, es ezert jo allasa van. Jol elunk.Ok ketten dolgoznak, d enem vegeznek fizikai munkat.

Viszont ez nem egy teljesen jo kerdes, mert nincs viszonyitasi alap. Van akinek az is jolet h megengedhet maganak egy ruhat, amit epp egy turibol vett (ahol eddig eltem kicsivel jobb volt a helyzet, de nem mindig futotta uj ruhara). Es van olyan csaladi barat, akinek magan helikoptee van, hozza kepest szegnyek vagyunk.

Szegény.

Fel kellene újítani a házat, mert már nagyon kezd tönkre menni, de nincs annyi pénzünk, amiből lehetne. A családban négyen vagyunk, anya és én munkanélküliek vagyunk, a tesóm dolgozik, apa most jön nyugdíjba. Ruhát is nagyon rég vettem már, kajából nem a luxuskategóriájut esszuk.

utolsó előtti vagyok.

Ilyenkor a szivem szakad ketté. Most összegyűlt a könny a szememben, hogy én Gucci táskáról álmodozok, más meg a minden napi ruháról. És még én akartam öngyilkos lenni legalább 4-5 lakalommal. Ilyenkor annyira tudom sajnálni az embereket. Mot beálltam a Vöröskereszthez önkéntesnek, hogy sigitsek máson... És ilyenkor azon is gondolkodom, h nekem meg miért kell ennyi ruha? kb 2 hónapig minden nap más polóban vagy blúzban tudok menni.

Egyszer, vagyis tavalj augusztusban, akkor költöztem ide, és nagyon ügyeltem a pénzemre, mert otthon is mindig sporoltam, ugyanis nem mindg volt édesnayámnak. És ahgy ideköltöztem, összeszedtem egy kisebb összeget, kb 10 000 ft, és volt egy barátom, aki nagyon kihasznált. összesen 100 eurót adtam neki, és azóta sem adta vissza. Azért is többször ki voltam akadva. Van az a közmondos h : a pénz nem boldogít, de ha nincs, akkor nem lehetsz boldog. ahogy ideköltöztem apum akor tudtam meg (november 13,) h meleg vagyok. Akkor meg egy hónapig csak minden nap szivatott a dologgal. És akkor elkeztem nyugtatót szedni..néha most is szedem. na de a lényeg az, h amióta van pénz, azóta nagyrészt boldogtalan vagyok. egy ledoktoralt kb 52-53 éves fizikushoz járok órára, aki dolgozott a NASAnal és a google-nél is. És mindiog tanult meg nagyképű volt...és most gyedűl van a könyveivel, meg végzi a kutatásait...de nincs élete, mert nincs családja, gyereke.