Volt már bonyodalom a abból, hogy te szegény vagy, ő gazdag? Vagy fordítva? Még mindig léteznek a társadalmi különbségekből származó előítéletek?

nekem nem volt ilyen, de azt láttam, hogy adódnak bőven problémák abból, ha valaki nem a saját köreiben válogat. férjem egy barátja is elvett egy szegény lányt, jól megvannak, kedves, értelmes és szorgalmas lány, de a férjem barátja a lelke mélyén mai napig nem hiszi el, hogy nem csak a pénz miatt ment hozzá a lány. és ezt sajnos időnként, mikor összevesznek fel is emlegeti neki. nekem többször mondta már ez a lány, hogy megbánta, hogy gazdagabb emberhez ment férjhez, mert bár szereti a férjét, de kisebbségi komplexusa van emiatt.

29/N

A családomnak (sokkal) több pénze van, mint barátoméknak, de szemétkedés nem volt ebből, szüleim inkább segítenek barátomnak apróságokkal (pl ruhát kap tőlük karácsonyra)

ez a pénzbeli különbség a hétköznapokban annyira nem nyilvánul meg, gond nélkül elmegyünk együtt mondjuk moziba, akkor mondjuk én fizetem a jegyet, ő pedig a popcornt, ilyesmivel nincs gond.

Hosszútávon viszont lehet hogy lesz, ha mondjuk össze akarunk majd költözni, vagy össze fogunk házasodni, mert nekik semmi félretett pénzük sincs, és ez neki kellemetlen, az én családom viszont nem fog ebből problémát csinálni.

szerencsére barátom nagyon segítőkész, alig várja, hogy végezzen a sulival, és jó munkája legyen, szóval nem ilyen lusta típus, és ezt értékelik a családomban.

Nálam eleve az ismerkedésnek tesz keresztbe az, hogy még mindig szüleimnél lakom. De így legalább tudok spórolni.

Viszont a korombéli diplomás férfiak már mind saját lakással rendelkeznek, mert férfiként könnyebb egyedül is (szülői hozzájárulás nélkül) megteremteni azt a bizonyos hátteret. És az ő szemükben, mivel én szüleimmel élek, leginkább gyereknek számítok.

Rokonoktól nem tűrnék beleszólást amúgy... Engem nem befolyásol, hogy a szüleimnek mi a véleménye a páromról...

Saját tapasztalat párkapcsolat terén nincs, de egy cikk részletet bemásolnék mert sok igazság van benne:

Gazdag Enikő, pszichológus véleménye:

"Ha a nő nem keres pénzt valamilyen oknál fogva - pl. otthon van a gyerekekkel vagy tanul -, akkor többnyire a férj tartja el őt. Ez a helyzet sok esetben kibillentheti a párokat az "egyenrangúságból", hiszen a nő úgy érzi, meg kell tennie bizonyos dolgokat az eltartásért, másrészt a férfi elvárhat bizonyos dolgokat a pénzért cserébe. Ez a fajta egzisztenciális kiszolgáltatottság nincs pozitív hatással egy párkapcsolatra sem. Érdemes a valódi problémák kialakulása előtt beszélni a kialakult helyzetről, és tisztázni, hogy ez egy átmeneti állapot, de később, ha a nő befejezte a tanulmányait, vagy nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor ugyanúgy kiveszi a részét a pénzkeresetből. Az is gyakran előfordul, hogy a hölgy szegényebb családból jön, mint a férfi, esetleg nélkülözött is addig, számára így fontossá válik a pénz, az anyagi javak, és sokszor az ezek által megélt biztonság, mivel az nem adatott meg neki, de most megkaphatja a férfi által. Ebben az esetben is gyakran a "pénz körül" vannak a problémák. A hölgy az eddig nélkülözött anyagi javakért szinte bármire képes, és a férfinek tetszhet ez a fajta csodálat, amit a nő az irányába tanusít. Ha ezt felismeri a pár, tudatosítani lehet a probléma hátterét akár párterápián: pl. miért van szüksége a férfinak ilyen típusú elismerésre, csodálatra, illetve miért él vissza az adott helyzettel, a nő kiszolgáltatottságával. Légy résen, és időben húzd meg a határokat.

Nos, a páromék elég szegények, bár megvan a maga oka, igaz, ez más kérdés. A párom évek óta dolgozik, de minimális vagyona van csak, míg nekem, aki még másfél éve sem dolgozom, a fizetésem nagy része félre van téve, és vannak saját dolgaim is. a házunk nagy, a szüleim mindenért megdolgoztak, nincsenek adósságaink, a párom és a szülei egy lelakott házban laknak, amit pár éve vettek, mikor ideköltöztek a környékre. A páromnak alig van rendes gönce, mindene legalább 7-8 éves, kopott, szakadt. a szülei hülyeségei miatt nincs a több évnyi munkájának látszata.

Összeköltözni nem tudunk, mert hogy a szüleit nem hagyhatja szarban. Sokszor igyekszem nem gondolni rá, de sajna néha kilátástalannak tűnik a helyzet és igen, az anyagiak miatt. :( A szüleim egyre kevésbé örülnek a választásomnak, nem is igazán a párom, a szülei miatt nem, mert félnek, hogy majd visszaélnek azzal, hogy a fiuk egy jobb anyagi körülmények közt élő lányt talált.

Nekem csak egy rövid kapcsolatom volt ahol a fiú gazdag volt én meg nem.Nem votl probléma, csak engem feszengett h. én nem tudok olyat venni ami neki nincs,én nem tudok "udvarolni".Viszont tőle nem fogadtam el értéktárgyakat mert nem akartam h. így fejezze ki a szeretetét,mert tudtam h. "bármit kiráz a nadrágjából".

a mostani párkapcsolatomban kb. azonos szinten vagyunk, bár a párom nálunk lakik és a mostani adósságok miatt szinte sosincs otthon kaja(kenyér+vaj+felvágott, ez van a hűtőben).Én dolgozom a párom nem és ez így elég nehéz mert én mindig parázok h. mi lesz.Én nem merek szinte semmit venni h. a párom tudjon mit enni.Sajnos dohányzunk mindketten, azt is én állom,de nagyon para h. ha nem lenne félretett pénzünk, vagy ha elfogy akkor mi lesz.Persze keres a párom állást,de csak olyanok vannak amikhez nem ért vagy nem tudna sokáig érvényesülni.Amit meg tudna csinálni oda meg nem hívják.Járna suliba is,de azt egyikünk se tudná finanszírozni.Szóval ez egy ördögi kőr.

12:58.-as vagyok.

Ja mi is a szülimnél lakunk,de nekem haza kell adnom,igaz ha egyedül lennék akkor félre tudnék tenni,de így egyáltalán nem.Igazából én csak az anyámra haragszom,mert neki köszönhetjük ezt a rossz anyagi helyzetet,mert a keresete alapján jól meg tudnánk élni, sőt nyaralni is le tudnánk menni, így viszont az összes pénze(kb 200-250.000)adósságra és számlákra megy el.Nagy házunk van nagy telekkel+1 másik telek,de mindkettön jelzálog hitel van.Egész életükben ezen a házon dolgoztak, csak sajnos elszálltak és sokat vállaltak be és sajnos a ház fogyasztása is sok,pedig napközben nem használunk sokmindent(főleg h. nem is vagyunk otthon).