Titeket is zavar, hogy mindenki a helyesírással van elfoglalva?

Pontatlan. Nagyon.

Kicsit életszerűbben:

1.

K: "Fontoooooos!!! szerinted mijena halyam mer a multkór aszota a fótómra itt egy nagyokos hogy rossz de bisztosan nincs igaza mert ÉN jobban tudom!!!"

V: "hogy mások szerint MILYEN a HAJAD, azt a MULTKOR már a FOTÓDRÓL valaki BIZTOSAN részletesen leírta neked. A helyesírásod viszont kritikán aluli.

2:

K: "Syastok, nektek teccik a halyam, vagy nem ilik hozzám?"

V: "_Szia_, nem mondanám, hogy rossz a HAJAD, de ki lehetne belőle kicsit többet is hozni. Attól (is) fog ILLENI hozzád, hogy neked mennyire TETSZIK, de esetleg próbáld meg úgy, hogy... <leírás>"

No, szerintem(!) így már kicsit reálisabbak a példák...

"[...]úgy kell felhívni a figyelmet a hibákra, hogy a másikban kedv támadjon azok kijavítására[...]"

A nyelvi igényesség nem merül ki a helyesírásban, ugyanilyen fontos a stílus is. A példákkal arra is próbáltam rámutatni (sajnos sikertelenül), hogy egy alpári, szinte már "bunkó" stílusú kérdezővel szemben nem kell finomkodni, hiszen ő sem válogatja meg a (hibásan leírt) szavait. Egy "magas lóról", vagy agresszíven, másokat lenézve kérdező palántával szemben nem érdemes, és nem is szabad "finomkodni", mert egyrészt nem ért belőle, másrészt megerősítést nyer abban, hogy az általa használt stílus helyénvaló. Tehát válaszolni csak úgy, mint ahogy a közmondás is tartja:

"Amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten". (Ha ezen sértődik, akkor magának sértődik, így neki lesz kellemetlen, nem nekünk :)

"egy alpári, szinte már "bunkó" stílusú kérdezővel szemben nem kell finomkodni, hiszen ő sem válogatja meg a (hibásan leírt) szavait."

Nem finomkodásról van szó, hanem kulturált hangnemről. Egyébként is, miféle hozzáállás az, hogy ha a másik bunkó, akkor én is bunkó lehetek? Példával nevel az ember!

"(Ha ezen sértődik, akkor magának sértődik, így neki lesz kellemetlen, nem nekünk :)"

Nem hiszem, hogy örülnünk kellene annak, ha a másiknak valami kellemetlen.

Már egyszer írtam, de úgy látszik, "sajnos sikertelen" volt az igyekezetem: az eredményt kell nézni, hogy valóban azt fogom-e elérni, amit szeretnék, az önérzetet pedig félre tenni.

"[...]Egyébként is, miféle hozzáállás az, hogy ha a másik bunkó, akkor én is bunkó lehetek?[...]"

Kevered az okot az okozattal. Inkább így kérdezd:

"miféle hozzáállás az, hogy ha a másik bunkó?", vagy inkább:

"miféle hozzáállás az, hogy ha a másik bunkó, amikor tőlünk vár segítséget/szívességet?"

Kicsit furcsa lenne, hogy a "bunkó" kérdezőt tilos lenne figyelmeztetni az alpári stílusára, nem gondolod? Vagy az elképzelésed szerint valamiféle úr-szolga viszony van a kérdező és a válaszadó között, melyben a válaszadók kérdezők alárendeltjei? A válaszoló köteles szó nélkül tűrni a kérdező "bunkóságát"? A "bunkó" kérdező hamvas lelki világát óvni kell mindenáron? Kissé fordítva ülsz a lovon...

Egy ideális világban, ahol csupa kellemes ember él, fel sem merülne, hogy valaki bántóan kommunikál, de mi nem ilyen világban élünk. Itt bizony csak a békéhez kell mind a két fél, a békétlenséghez már a kérdező alpárisága is elegendő.

"Nem hiszem, hogy örülnünk kellene annak, ha a másiknak valami kellemetlen."

Nem is kell, de fejtsd ki legyél szíves, hogy hol is írt itt bárki hasonlót? Ha értelmezési gondjaid támadtak a fentebb lévő szöveggel, akkor javaslom, hogy olvasd át újra. Ha csak "csúsztatni" szeretnél egy egy kiragadott szövegrész "egyéni" értelmezésével, hogy felesleges vitákat generálj, akkor inkább ülj be a parlamentbe...

"[...]az eredményt kell nézni, hogy valóban azt fogom-e elérni, amit szeretnék, az önérzetet pedig félre tenni[...]"

Pontosan ezt kellene minden egyes, "érdekes stílusban és nyelvezettel" kommunikáló kérdezőnek megtanítani. Ellenkező esetben a "bunkó" kérdezőnek esetleg valaki nevelő célzattal "helyreteszi a fejét"...