Az dicsekedni való ha valakinek a párja tanár?

nem nagy dolog. főleg hogy a tanárképzés manapság...nade nem ez volt a kérdés.

szerintem alapból ciki más érdemeivel felvágni. meg csak simán felvágni is. ha ő olyan nagy dolognak tartja, örüljön neki, de mindenkinek az orra alá dörgölni valamit ami szerinte nagy szám, olyan mintha a gazdagságával dicsekedne valaki.

Nem nagy szám? Talán eléggé hétköznapi foglalkozás, amit manapság nem sokra becsülnek pedig kéne. Manapság egyetlen szakmát sem díjaznak ahol csak a szellemi termék vagy valamilyen szociális segítség a lényeg. Ha nem termelnek pénzt, hasznot nem is értékesek.

Nem mindegy, hogy tízen akárhány év alatt mennyi tudást raktak az agyadba, és mennyire szerettetik meg veled a tanulást, mert ugye az értelmes, intelligens embereket mindenki kedveli. És elvárja, hogy a saját kölyke is az legyen.

De manapság a tanárokat nem tisztelik a kölykök de a szülők sem, mert ha a tanár elmondja a véleményét vagy nevelni próbálja a tanulót akkor még a szülő van felháborodva. Tisztelet a kivételnek.

Egy alulfizetett tanárt én is szívesebben látnék a gyerekem mellett, mint egy menő de svindler vállalkozót vagy egy tahó milliomost.

Egy tanár arra teszi fel az életét, hogy a fiataloknak megmutassa a tudomány egy szeletkéjét tehát neki is elég értelmesnek kell lennie.

Persze az, hogy emberként milyen az is más dolog.

Voltak tanáraim, akikre mindig nagy szeretettel fogok gondolni de volt egy, akit egy életre eltiltottam volna minden gyerektől mert csak amortizálni tudta a kisgyerekek lelkét.

Hát szerintem nem valami nagy szenzáció. Manapság semmit nem ér egy tanári diploma, telített szakma, nincs üresedés, bátyám nem tud vele elhelyezkedni. És főleg őt véve alapul, semmi dicsekedni való nincs vele. :D

Én büszkébb vagyok a szakmunkás páromra, mint a diplomás tanár bátyámra...

Amúgy meg a fizetésük sem egy nagy dolog, bátyám mikor dolgozott, nem keresett meg annyit, mint én a gyárban.

Szerintem igen! Bizonyára értelmes, kulturált viselkedésű, felelősségteljes, komoly munka az övé, az, hogy anygailag nincs megbecsülve nem az ő hibája.

Én szeretném, ha olyan párom lenne, aki tanár végzettségű. Nagyon büszke lennék rá! Márcsak azért is, mert nekem nincs diplomám. Örülnék, ha egyáltalán szóba állna velem, én is dicsekednék vele, az biztos.

"Az dicsekedni való ha valakinek a párja tanár?"

Nem.

"Kb dicsekedve meséli, hogy tanár, meg a szülők is teljesen oda vannak ettől. Ez olyan nagy dolog?"

Bizonyos körökben igen, mondjuk szalagmunkások nyilván úgy élik meg, hogy egy "tanár úr" került a családba. Amúgy a tanárok presztízse alacsony. Banki alkalmazottak vagy mérnökök körében inkább titkolni szokás, hogy valaki tanár.

Egy dolog büszkének lenni valamire és egy másik dolog dicsekedni vele. Nyilván művelség kérdése ez is. Viszont ami nagy igazság: az, hogy valaki diplomát szerzett, nem feltétlen jelenti azt, hogy érett, komoly, megbízható, udvarias, vagy sokkal műveltebb, mint az átlag. Kapok majd lepontozást, de tény, hogy rengeteg olyan osztálytársam ment tanárnak, akinek gőze nem volt arról, mit akar csinálni, de oda alacsony volt a ponthatár. Szinte minden munkának megvan a nehézsége, épp ezért nem értem, mivel különb egy tanár, mint egy könyvelő, hegesztő, ápolónő vagy bármi más. Ha komolyabbra fordul a kapcsolat, úgysem az lesz a fő kérdés, hogy kinek mi a szakmája, hanem, hogy kivel jobb együttélni, házasságot működtetni - mert ide már érzelmi intelligencia is kell, és azt nem csatolják a diplomához.

A műveltség manapság nem tanultság kérdése, az igazi presztizst meg a - bármilyen munkával/anélkül szerzett - vagyon adja... Szomorú.

(Mondom mindezt úgy, hogy mindketten diplomásak leszünk a párommal.)