Nektek van rossz emléketek a kiskorotokról (óvoda, iskola)? Voltatok a "csoport fekete báránya"?
Nekem általános iskolában voltak problémáim, a csoportból pár lány kezdett kiközösíteni, összesúgni a hátam mögött, nem egyszer hoztak kellemetlen helyzetbe csak az miatt, mert jó volt bántaniuk valakit (én voltam a kisebb, és anyagilag is kevés voltam én az ő szintjükhöz...). Elvették a tankönyveim, szendvicsem és eldugták, mikor hova (szekrénybe, fogasra, lépcsőházba). Leveleket írtak a nevemben fiúknak.
Sajnos szégyelltem is a helyzetet és nem szóltam senkinek. Ma már felnőtt fejjel kiállnék magamért. Szerintetek milyen gyerek az ilyen? Ha eszembe jutnak, csak haraggal tudok rájuk gondolni.
Köszönöm a válaszokat, mindenkinek! Nagyon sajnálom hogy sokan ilyen gyerekkort értek meg, egy ember fejlődésében pedig ez mély sebeket hagy(hat).
Én hiszek a sorsban és tudom, hogy mindenki megkapja a méltó "jutalmat" az élettől. Volt már erre példa a környezetemben, az élet benyújtja a számlát. Csak ki kell várni. Mindenkinek kívánok sok szépet!
Engem általánosban kb végig utált a fél társaság.. Szőke kislány voltam, sose voltam kövér, max kicsit duci, de sose voltam kirívó... Állandóan csúfoltak, egy lány csoport "alakult ellenem" de úgy hogy előtte mind "legjobb barátnőim voltak"... Elmondták minden titkom, leszólták a ruháim (pedig nem voltunk szegények, ronda se voltam.. :)) Azért utáltak, és csúfoltak engem, mert engem lehetett.. Sírtam, panaszkodtam a tanítónéninek... EGY IDEIG...
Ennek az állandó csesztetésnek az lett a vége, hogy átfestettem a szőke hajam, ami miatt csúfoltak, és gondoltam ha semmi sem jó nekik, akkor az majd jó lesz, ha félnek tőlem... Rocker lettem, acélbetkós bakancs, szöges ékszerek, öv... Full fekete ruha.. :D Na onnantól kezdve nem mertek beszólni, ez volt hatodikban/hetedikben/nyolcadikban kb. Utána rájöttem, hogy ez nem is én vagyok, csak ezzel védekeztem, nyolcadik utáni nyáron ledobtam a rocker stílust, és egy átlagos lány lettem :) Azóta se szőke a hajam, de nem bánom, mert próbáltam az erdetit újra, és nem állt jól, anyukám szerint se.. :D Megtaláltam a párom is, rájöttem, ki is vagyok én, és mennyire sok barátom lehet, nem én voltam a hibás/különc mikor általánosba jártam..Azóta kijártam a gimit, a párommal MA ünnepeljük a negyedik évfordulónk, és tanítónéni szeretnék lenni... :)
A gyerekek ilyen korban kegyetlenek, nekem is nagyon elcseszték az általános iskolás éveim. De nem bánom, mindegyikük, aki csúfolt, azóta már vagy anyuka, vagy éhbérért gürcöl a bevásárlóközpontban, ahova édesanyámmal járok, pár volt már börtönben is... :) A sok gonoszságért mindenki megfizet ;)
Utólag nem bánom.. Így lettem én ilyen, amilyen most vagyok. :)
19/L
Az ovit szerettem, de az általános iskola első 3 osztálya borzasztó volt. Az akkori megyei rendőrfőkapitány felesége volt a tanítónőnk, ő tanított mindent (3.-ban a tesit már nem).
A gazdag gyerekek a kedvencei voltak, azoknak el volt intézve, hogy mehessenek versenyre, az iskolában tudhassanak sportolni. Az is sokat hozzátett a dologhoz, hogy nem egy szülő "vállalkozó" volt, ezért fater el tudta sikálni a jogi szempontból érdekes ügyeiket (mint ez később kiderült), meg ezek a gazdag szülők igen hosszú nyelvvel rendelkeztek...
Ez a tanítónő amúgy nem volt százas; nekem az orrom repesztette meg, mert nem tudtam válaszolni neki, egy másik kislánynak egy csomót tépett ki a hajából, egy kisfiút meg kirántott a padjából, végigcitálta a 2 sor között, és úgy végigsöpörte vele a földet, hogy a srác térde bevizesedett (hozzávágta a padhoz a gyereket). A fiatalabb kollégáit is állandóan terrorizálta.
Sajnos csak néhány szülő mert szólni, de hát eredménye nem lett, mert apuka ezt a dolgot is elsikálta. Azóta az a mocsok igazgatóhelyettes. Nem tudom, kib*szták-e azóta (itt a választások után sok iskolában lecserélték a vezetőgárdát).
Aztán ötödiktől nyolcadikig volt egy másik ideggyenge tanárnőnk (fizika szakos, ofő), akinek a barátnője is egy megkeseredett ember volt (matek szakos). Na ezek ketten rögtön megtaláltak maguknak, ekkor már nem voltam egyedül, másokat is piszkáltak rajtam kívül. Már mindketten nyugdíjba mentek - előbb kellett volna, sok embert megkíméltek volna.
Középiskolában meg 10.-től egy aljas, kétszínű, szadista férfi oszifőnk volt (2 méter magas tömör izom állat), akinek a fétisei az alacsony, vékony csajok voltak. Imádott nekünk kétértelmű megjegyzéseket tenni, megalázni feleltetés közben, és "véletlenül" megérinteni, meg meredt szemmel bámulni. Az igazgatónő sz*rt a dologra, a szülők szava meg nem volt elég semmire. Az oktatási oszály is elintézte egy ejnye-bejnyével a dolgot.
Az élet igazolja önmagát: ezek mind havi alig százért sz*ptak - utóbbi az egyetemen csinálja a doktoriját szintén k*rvakomoly honoráriumért XD -, én meg most kezdőként 220-at keresek (légiközlekedésben dolgozom).
Itt normális, értelmes, hatalmas tudású emberek tanítottak, akik nem kezeltek furcsáságként, mert értelmes kérdéseket tettem fel, mert mindig ottvoltam a tréningeneken, és ami legfontosabb, emberként bántak velem, nem egy darab sz*rként.
Mindig csendes, szófogadó gyerek voltam, sose voltam tiszteletlen a tanáraimmal, órán nem pofáztam, sose lógtam.
Én azt nem értem, hogy az osztályfőnökök vagy bármelyik tanár miért hagyja ezt?? Nem igaz, hogy nem látják!
Én ha tanár lennék, eltanácsoltatnám az iskolából, azonnal bevinném az igazgatóhoz, elmondanám a szülőknek, hogy nem képes beilleszkedni, sőt, leszidnám mindenki előtt az osztályban.
Sőt, jól bemocskolnám az igazgató előtt, de ezt nem tűrném. Lehet, hogy olyanokat is mondanék neki, ami nem teljesen igaz, csakhogy eltakarodjon a suliból. Pl. ha megütne a főkolompos valakit, azt mondanám, hogy nemcsak megütötte, bele is rúgott.
ma 13:56 vagyok
A szemét lányok nálunk is megjártak. Az egyiket elvette egy erősen "apac" férfi (a lány 20 körül van, a pasi 40) már gyerek is van, ők jelenleg segélyért állnak sorba. A másik lánynak szintén gyereke van, de mivel apuciék még mindig vállalkozók, tudtak nekik egy szép kertesházat venni, plazma tv-vel miegymással. Anyuci fő dolga jelenleg, hogy Rubint Rékára tornázzon otthon. (Nekem azért ennél több életcél kéne) Érettségi persze nincs, mert minek az. Áltsuliban mindig azt mondta, hogy ő SZTÁR lesz. Gondolom azóta már lemondott róla.
A többiek meg valami alsó-középkategóriás egyetemen tanulnak, több-kevesebb sikerrel.
Én jó egyetem tanulok, piacképes szakmám lesz, mellette dolgozom, 3 éve boldog párkapcsolatban élek. :) Szóval bejött az élet. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!